Kidobott a multi 1.

Látogatók száma: 51

MOTTO: Dolgozz gyorsan és precízen, hogy aztán ráébredhess, hogy ez senkit nem érdekel. Avagy a munka böcsülete.

A kurva életbe! Nem térek magamhoz! Benne vagyok a leépítésben. Ez az, amit az utolsó pillanatig nem hittem el. Azt hittem én, aki már lassan őskövületnek számítok, nyugdíj előtt pár évvel, maradni fogok. Hát ez nem jött be.
Pár napja kezdődött. Üzennek, hogy menjek a tárgyalóba. Mari a folyosón integet, még mosolyog is a dög. Gyorsan, gyorsan. Az asztal mögött a nemszeretem főnök ül a HR-es társaságában, és éppen egy tollat készül ketté törni. Tekeri, csavarja, látszik, hogy kínban van.
- Rozi sajnálom, de nem kerültél kiválasztásra a pályázaton.
Jó. És akkor most mi van? Néznek rám, majd a HR-es egy borítékot tol elém. Érdeklődni a teszt iránt itt és itt. Motyogok valamit, és felállok. A folyosón, Mari erőltetett műmosollyal, kérdően néz rám. Megrántom a fejemet. Ő is tudja, hogy nem sikerült, mit teszi magát. Mindenki tudja, hogy most hívják azokat, akiket nem választottak ki.
Ahogy a lépcsőhöz érek az egyik csopi, akivel az előző évben dolgoztam, felém indul a büfétől.
- Sikerült? - kérdezi és jön felém.
Mosolyog, gondolom, feni rám a fogát, mert az ő instruktora is repült. Ismer, tudja, mit tudok, egyszer már bizonyítottam neki, annak idején.
Megrázom a fejem, mire töretlen lendülettel, egy másodperc alatt visszafordul. Semmi egy sajnálom vagy valami… Együttérzésből elégtelen. Hát ez van. Neki már megvan a helye, és onnantól hogy nekem nem sikerült, nem illik velem szóba állni. Kegyvesztett lettem?
Volt egy kis rohangálás és liluló fejek, mert öt másik instruktor meg visszautasítja a kinevezést.
Pár napig senki nem tud semmit. Mint minden, ez is nagyon meg volt ez szervezve.
Most állunk ott, mint a jó gyerekek, és nézünk ki a fejünkből. Figyeljük, ahogy az operátorok a kezüket tördelik. Némelyik szorong, van, aki mosolyog. Sokan vannak, akik bejelölték, hogy önként mennének. Akinek van egy másik biztos helye, azt megértem, de a többi?
Gondolkodom. Kétségbe essek, vagy tartsam magam? Inkább a tartás mellett döntök, rajtam ne lássa senki, hogy remeg a gyomrom. Pláne a lányok ne, amúgyis eléggé kivannak az idegeik. Hogy kinek az eszement ötlete volt hónapokig kétségek között tartani a népet…. A pletykák meg természetesen szárnyra keltek, működött a kabintájékoztatás.
Eszembe jutott, hogy éppen pár napja töltöttem a belépőkártyámra pénzt. Ha ma kidobnak, akkor az elveszik. Szólok Aninak hogy le kellene vásárolni. Felmegyünk az ebédlőbe. Ott is szokatlanul nagy a csend, pedig most nem ül ott Tabaki azt figyelve, hogy ki bandázik az asztaloknál.
Nézegetem a választékot. Szendvicset vegyek vagy szendvicset? Végül kikötök vagy nyolc becsomagolt melegszenyánál. A fiam azt hiszi majd, hogy megbolondultam. Még mindig marad a kártyán lóvé. Felmarkolok pár csokit a választékból. Leballagunk a lépcsőn. Nézegetjük a dohányzót, hogy ki lehet-e már menni. Amikor meglátjuk az egyik főnökféleséget ott támasztani - Ugyan mit történhet? - néz rám fanyar mosollyal Ani. - Legfeljebb kirúgnak. Félórával előbb mehetünk.
Nemsokára megjelenik a két csopi, akik már előzőleg visszavonták a pályázatukat. Úgy látszik, őket sem nagyon érdekli már, hogy ki fogja őket beköpni. A főnökféleség látványosan kerül bennünket a tekintetével. Most van az a pillanat, amikor nem mer már ugrálni. Vagy úgy gondolja, már nem vagyunk érdekesek az előre menetele szempontjából. Nem érdemes bennünket beköpni. Elszívjuk a cigit és visszamegyünk az üzembe.
Ott nem változott a helyzet semmit. Az operátorok éppen úgy nem dolgoznak, mint az előbb.
Kihúzom magam, mert arra jön, a nemszeretem főnök. Arra az első találkozásnál rájöttem, hogy nem leszünk puszipajtások. Az a pillantás, ahogy két méter magasból végignézett rajtam tetőtől talpig, mindent elárult. Éppen hogy ki nem csúszott a száján, hogy mit keres itt ez a vén p*csa. Olyan, mint egy hatalmas orangután. Ez a hasonlat nem csak nekem jutott eszembe. Nem kedvelik az emberek. Bármelyik vezetőmmel kijöttem, de ettől az embertől féltem.
Valamikor ő is ott csomagolt az egyik szigeten, aztán látványos karrierbe kezdett. A szárnyalásával egy időben nőtt az arca, és mivel iskolái nincsenek, terrorral bizonyította, hogy igenis ő megérdemli, hogy termelésvezető legyen. Közszájon forog az üzemben, hogy egymaga fellendíti a helyi patika forgalmát a terhességi tesztekkel kapcsolatban. Nem bízik, a nőkben saját maga ellenőrzi le az aktuálist, hogy biztos legyen a dolgában. Mindig tudtuk ki az éppen sorra kerülő hölgyike. Kis falu az a falu, sokan dolgoznak itt a gyárban.
Most hatalma teljes tudatában mászkál az üzemben fel és alá, mert a másik vezetőt már sikerült kitúrnia. De nem tudja még, hogy nem lesz egyeduralkodó a pályán.
Az egyik asszisztens mesélte, hogy mennyire megviselte szegényt az emberek elküldése. Ja. Én is láttam sírdogálni az egyik sziget mögött. Dög vagyok, még mindig tudok ironizálni.
Ahogy elcsámpázik a szigetek előtt, és a pillantásokkal ölni lehetne, már régen oszladozna. Tabaki is ott lohol mellette széles vigyorral a képén. A páratlan páros.
Minek vigyorog ez a barom? Minek örül? Habár ha rosszindulatból vizsgázni lehetne, diplomát kapna.
Emlékszem rá, amikor rám támadt. Úgy üvöltött a baromarcú, mint a fába szorult féreg. Fröcsögött rám a nyála. Az arca eltorzult, valami nagyon csúnya látvány volt.
Nem hagytam magam. Az operátorok megtapsoltak, amikor visszakiabáltam neki, hogy mutassa, meg hogyan kell dolgoznom, és akkor talán én is jobban végzem a dolgomat. Volt egy órai megingás a négy szigeten, ki is használta és már ugrott is üvölteni. Pedig nem lazsáltam, mert szétfutottam a lábaimat mire mind a négy sziget egyenesbe jött. Onnantól, műszakváltásig aztán nem sok dolgom volt, csak a selejtet kiírni, meg leváltani a lányokat, ha ki akart menni egyik másik a dolgára. Ezért is megkaptam a magamét. Rájött, hogy segítek nekik.
- Hol a Klári? - a kérdés a fülem mellett harsant, majdnem elejtettem a darabot.
- Hol lenne? WC- re ment.
Dühös vagyok, feléje sem fordulok.
Elrohant. Tudtam hova megy. A női WC előtt fog strázsálni, várja, hogy a leányzó kijöjjön. Magamban imádkoztam, hogy nehogy kilógjon az udvarra, mert akkor sem ő, sem én nem állok meg előtte. Szerencsénk volt, a lány a mosdóból jött elő. Amikor ezt meglátta, elfutott. Tudta, hogy ebben az ügyben már nem lehet nyertes.
Mindenki tisztában volt azzal, hogy az instruktorok néha leváltják a jól teljesítő embereiket egy kis extra szünetre, de senki nem óbégatott miatta, a lényeg, hogy meglegyen az előírt darab. De ez az izé… ez amint lehetett üvöltött.
Ki csinált ebből a férfiból lóti-futit? Eddig egyetlen gyufaszálat sem rakott keresztbe még idebent. Ha az irodában akadt dolgom, őt mindig a széken elterülve láttam, vagy az internetet bújta. Neki szabad. A többinek kirúgás járt érte.