újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kidobott a multi 2.

Látogatók száma: 55

Motto: Hm.

A sor előtt nyüzsgés támad. Elindult az első csoport. Tátom a számat. Nem én vagyok az egyetlen őskövület, akit kidobnak. Olyan embereket látok a csoportban, akiket már az előző csarnokból is ismerek.
Patkányka felénk indul. Eddig csak körözött körülöttünk, nem nagyok akaródzott odajönnie hozzánk. Már mindenki tudja, hogy ő, és Tabaki választotta ki a távozókat. Ráadásul úgy hogy a társaság zömét nem is ismerték. Lelke rajta. Neki kell majd hoznia a termelési mutatókat. Megáll tőlünk két lépésre, forgatja a szemeit, de ránk nézni nem mer.
- Tudjátok ugye hova kell mennetek?
Nem, nem tudjuk, meséld el csak szépen. Nem szabadulsz két szó után ba*zd meg!
Elkezdi mondani, hogy menjetek a sarokra az RB mellé, ott van a Béla vagy a Tamás, vagy a nem tudom ki, és várni fog benneteket …. A szemeit közben vagy hatszor megforgatja az üregében. Közben alaposan szemügyre veszi a padlót, az asztalokat, az armatúrákat a plafonon. Hegyes orra előremered, a kerek szemei két oldalt kissé hátrafelé hajlanak, ritkás göndör haja a fejére tapad. Ha bajusza is lenne….
Az apróság halkan megjegyzi.
- A patkányok mindig olyan szívesen játsszák el a végrehajtó szerepét.
Itt arra gondolt, hogy van olyan csoportvezető, aki egyszerűen nem volt hajlandó végrehajtani a kivezetést. Nem is marad a műszakunkban. Hirtelen ő lett az, akinek át kell mennie majd a másik műszakba.
Még utoljára odafordulunk az operátorokhoz. Próbálunk nyugodt képet vágni, mert amúgy is a sírás határán vannak. Mi is.
A sarkon megállunk, mint a rossz kurvák és Bélát figyeljük, aki a sziget oldalát támasztja, és mintha mosolyogna? De gondolom, ő sem tudja, hogyan viselkedjen. Az ő helye biztos, hiszen ő írja a programokat a cégnek. Na meg a barátnője is marad, hiszen ö az egyik kulcsoperátor. Kíváncsi leszek, hogy most is olyan lekezelő lesz-e az operátorokkal, mint ellenőr korában. Béla, aki tulajdonképpen Vojtech hiszen ő is odaátról jár, keresi a nevünket a listán. Az enyémet nem találja, így a másik csoporthoz irányit. Azok az asztalra könyökölve várnak. Közben csoportok vonulnak el mellettünk, lehangolt emberekkel. Ismerős arcok.
Ejha! Ő is megy? Hiszen három gyereket nevel egyedül.
Ő is? Hiszen albérletben lakik a gyerekeivel!
Istenem!
Végre mindenkit összeszednek a végrehajtók és átmegyünk a lezárt üzemrészbe. Ott téblábol a nemszeretem főnök. Felhorkanok.
- Ez a tetű mit keres itt? Még utoljára élvezni akar egyet rajtunk?
Tamás halkan nyugtat.
- Nyugalom, nem ő beszél veletek. Nem kell észrevenni.
A HR teljesen fontos embere előtt, látványosan kibontott papírzsepis doboz. Lázasan rakodik az asztalon tollakat, papírokat, a lényeg, hogy amíg leülünk, a tábori székre, nem kell ránk néznie. Ő volt az, aki tegnap este vehemensen tagadta az egyik csopinak, hogy ma este lesz a kiszórás.
A vezetés részéről Aliz, és Árpi tart előadást. Fura. Amikor az autóban visszagondoltam, szinte semmire nem emlékeztem abból, amit mondtak. A HR ember kiosztja az előre legyártott nagyon dizájnos elbocsátó mappát. Nagyvonalú, kijelenti, hogy vihetjük a tollat is.
Utána csoportosan felterelnek bennünket az öltözőkbe. Olyan érzésem van, mintha birka lennék. Ki kell üríteni a szekrényt.
Volt, aki nem gondolta, hogy elküldik és nem hozott magával táskát. Magához szorítva fogja össze a holmiját, ami sok éven át felhalmozódott. A kezébe nyomok egy táskát, mert én számítottam már erre az eshetőségre is és elláttam magam. Halkan megköszöni és belegyömöszöli, amit tud. Kicsi az a szatyor nem fér bele minden. Leszámolás közben hol ez, hol az hullik a földre a kezéből. Pirul az arca. Szegény. Milyen megalázottnak érezheti magát…
Szép a dekoráció, de ez minket valahogy nem vígasztal. Az elrendezésnek megvan a maga hasznos volta, szinte asztaltól asztalig terelik a népet. Nagyon gyorsan véget ér az egész. Nemszeretem főnök meg a másik gyíkfejű is már ott vigyorog az egyik oszlop mellett. Mosolyogva köszöngetnek az embereknek. Ahogy látom, nem nagyon köszönnek nekik vissza. De legalább Tabakit nem ette ki a penész. A szakszerv emberei is ott mutogatják magukat, sőt még a menedzsment is.
És már megyünk is a kapu felé. Ani előttem ér ki, mondtam neki, hogy várjon meg. Már éjjel egy óra, nemigen jutna haza máshogy Gy.- ből, I.- be. Itt-ott csoportosulnak az emberek. Van, aki jókedvű, van ki sírdogál. Valahogy nagyon lassan, jut el a tudatomig, hogy éppen most szűnik meg az állásom, amit olyan nagyon biztosnak gondoltam. Hiszen én mindent megtettem. A szigeteim dolgoztak, a problémákat rövid időn belül orvosoltam, miattam soha nem álltak. Megcsináltam a dolgomat, amit elvártak tőlem, nagyon nagyon sokszor még többet is.
Lassan az apróság is odaér. Ő is velem jön haza, kis kerülő, miért ne vinném el. Ráérünk. Most már.
Már azon vagyok, hogy minél előbb húzzunk el innen. Ani és az apróság még búcsúzkodnak, én rágyújtok az autó mellett. Toporgok. Úgy érzem, nem tudom megfelelően kezelni a helyzetet. Idegesebbnek kellene lennem. Vagy legalábbis feszültebbnek.
A beszélgetés jut eszembe, amit a szakszervezeti titkárral folytattam.
- Ti üzemi tanácstagok vagytok, benneteket nem lehet elküldeni, mert védettek vagytok.
Elhúztam a számat.
- Biztos vagy te ebben? Mit csinálok, ha megszűnik a beosztásom és az új beosztásomban a
főnök abba köt bele, amibe csak tud? Nem leszek gyakorlott ember, biztos, hogy hibázni fogok. Vállaljam vele az idegharcot? Vagy nyeljek?
Annyi mindent lenyeltem már tőle, mert ő volt a főnököm. Ez még belefér? Úgy érzem már nem.
A franc! A francos franc!
- Lányok induljunk. - szólok oda a többieknek és beülök az autóba.
Befejezik a búcsúzkodást és ők is beülnek. Látom rajtuk, hogy ők sem tudják eldönteni, hogy örüljenek, vagy bánkódjanak. Ani hallgat mellettem, az apróság meg hátulról csipog a fülünkbe egészen addig, amíg rá nem szólok, hogy kösse be magát. Onnantól még hangosabban csipog, gondolom, azt hiszi nem halljuk. Elmosolyodom az autó félhomályában. Lassan érünk el a falujáig. Egy kies területen iszonyú bűz vágódik be az autóba.
- Mi a fene van itt? Dögtemető?
- Dehogyis! Istállók. - hallom a csipogást.
A bűz beterít bennünket, szinte levegőt sem tudunk venni. Ani felnyög.
- Ha tudjuk, hogy mi van itt, kiraktunk volna az előző falu végén!
Az apróság kacarászik hátul.
- Nem mindig van ilyen büdös, csak akkor, amikor kihordják a trágyát.
Ez minket nem vigasztal. A bűz csípi a szememet, aztán lassan eloszlik.
Egyik éles kanyar a másik után, fogalmam sincs, hogy merre járunk. Szerintem nemsokára géppisztolyos katonák kérik az útlevelünket. Lassan újra fényt látunk, megérkeztünk. Itt balra, ott jobbra, igyekszem az irányokat megjegyezni, nehogy visszafelé eltűnjünk a semmiben.
A visszaúton, Ani monológját hallgatom, majd vészfékezek egy, az éjszakában hirtelen feltűnő kanyarjelző tábla előtt. Újra indítom a lefulladt autót, majd kifejtem Ani ujjait a műszerfalból és megyünk tovább a sötét országúton. Lassan visszajutunk abba a faluba, ahol letértünk a civilizációból.

A cikket írta: Babenko

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Babenko!
Könnyű Önt olvasni, de nehéz a szívem, ha ez igaz.
Bokor

Hát még az én szívem milyen nehéz volt Bokor úr. Tíz év után......
Tisztelt Babenko!
Könnyű Önt olvasni, de nehéz a szívem, ha ez igaz.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Babenko

Szia! Van, de csak 57 évtől. Perelni? Amiket hall az ember... Nem mondhatom hogy nem volt korrekt a cég, nekünk a felmondás után még négy hónapig "fogták a kezünket". Voltaképpen Május 3-án írtuk alá a papírt és augusztus végén kezdődött a munkanélküli. A végkielégítés is jóval nagyobb összeg volt, mint amennyi törvény szerint járt volna. Ez mellé meg még kaptam plusz két hónapot amolyan jutalom féle a tíz évemért. Ingyenes tanfolyamok amelyeket szintén a cég fizetett. Én éltem velük, kitanultam elektronikai műszerész szakmát,( de azért ne adjatok elektromos dolgot a kezembe. :))) ) meg végigjártam egy német nyelv alaptanfolyamot. A középfokra már nem mentem mert Januárban elhelyezkedtem és munka mellett már nem tudtam menni. Érdekességképpen: A mi volt cégünknek, ami egy eléggé nagy konszern vagy egy alapítványa, ami a leépített dolgozóinak segít az újrakezdésben. Nos innen az összeget a "nagyjainknak" kellett volna lehívnia, de fura módon elfelejtették. Talán azért mert nem lehetett volna lenyúlni belőle?? Ne gondoljak a legrosszabbra? Euro milliókról volt szó. És 2400 leépített emberről.

Szia! Betegállomány, leszázalékolás??? stb, akármi? Hogy nyugdíjig valahogy kihúzd?
Értem, azért elég "rendes volt a cég" ha mindez így van. Máshol még ez sincs. Mindenképpen sok kitartást és sikert a továbbiakhoz. :)))
A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Babenkó!
A nyugdíj előtt állóknak nincs valami védettségük? Vagy rosszul tudom? Bár ahonnan egyszer kiraktak.... meg perelni...
A

Szia! Van, de csak 57 évtől. Perelni? Amiket hall az ember... Nem mondhatom hogy nem volt korrekt a cég, nekünk a felmondás után még négy hónapig "fogták a kezünket". Voltaképpen Május 3-án írtuk alá a papírt és augusztus végén kezdődött a munkanélküli. A végkielégítés is jóval nagyobb összeg volt, mint amennyi törvény szerint járt volna. Ez mellé meg még kaptam plusz két hónapot amolyan jutalom féle a tíz évemért. Ingyenes tanfolyamok amelyeket szintén a cég fizetett. Én éltem velük, kitanultam elektronikai műszerész szakmát,( de azért ne adjatok elektromos dolgot a kezembe. :))) ) meg végigjártam egy német nyelv alaptanfolyamot. A középfokra már nem mentem mert Januárban elhelyezkedtem és munka mellett már nem tudtam menni. Érdekességképpen: A mi volt cégünknek, ami egy eléggé nagy konszern vagy egy alapítványa, ami a leépített dolgozóinak segít az újrakezdésben. Nos innen az összeget a "nagyjainknak" kellett volna lehívnia, de fura módon elfelejtették. Talán azért mert nem lehetett volna lenyúlni belőle?? Ne gondoljak a legrosszabbra? Euro milliókról volt szó. És 2400 leépített emberről.
Szia Babenkó!
A nyugdíj előtt állóknak nincs valami védettségük? Vagy rosszul tudom? Bár ahonnan egyszer kiraktak.... meg perelni...
A

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Babenkó!

Úgy éreztem magam miközben olvastalak, mintha rám is rám került volna a sor. Baromi rossz érzés volt. Ez így működik? Soha nem éreztem ennyire kiszolgáltatott helyzetben magam. Mégis mindig készen álltam arra, ha túl közel kerültem a perem széléhez, ha egy ember hangulatán múlott a dolog. De egy ilyen "szervezett bűnözés" ellen vajmi keveset tudtam volna tenni. Értékeltem az írásod, mert apait anyait beleadtál, de a történet az megrázó.

Tudom, hogy erős csajszi vagy. Ezt is túlélted... Gyere sírj a vállamon! :-)

Puszi,
Éva

És még nincs vége. Ez csak az elbocsátás volt.
Szia Babenkó!

Úgy éreztem magam miközben olvastalak, mintha rám is rám került volna a sor. Baromi rossz érzés volt. Ez így működik? Soha nem éreztem ennyire kiszolgáltatott helyzetben magam. Mégis mindig készen álltam arra, ha túl közel kerültem a perem széléhez, ha egy ember hangulatán múlott a dolog. De egy ilyen "szervezett bűnözés" ellen vajmi keveset tudtam volna tenni. Értékeltem az írásod, mert apait anyait beleadtál, de a történet az megrázó.

Tudom, hogy erős csajszi vagy. Ezt is túlélted... Gyere sírj a vállamon! :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: