újabb események régebbi események további események
20:34
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:59
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:17
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kidobott a multi 3.

2013. június 11. - Látogatók száma: 50

Motto: hát igen, kéne valami, de mi?

Már a pályán átívelő úton járunk, megérkeztünk Gy.-be. Gyorsan túljutunk a városon, hiszen éjjel két óra, forgalom alig van. Anit kiteszem a ház előtt és már fordulok is vissza. Fáradtnak érzem magam, pedig nem is dolgoztam.
A lépcsőházban lábujjhegyen megyek fel az emeletre, és benyitok az üres lakásba. A párom külföldön, a fiam is, a Cicabarátom elpusztult két hónapja. Annyira nem jó hazajönni. Amíg élt, legalább ő elém futott. De jó lenne, ha most itt lenne. Legalább valakihez tudnék beszélni. Elmondanám azt az ürességet, amit most érzek. Na, mindegy.
Bekapcsolom a gépet és olvasom a kollégák búcsúzkodását. Ők is hazaértek már. Vajon hogyan érezhetik magukat? A sorokat olvasva éppen úgy, mint én. Én is írok pár mondatot. Szinte rögtön jönnek a válaszok.
- Sok sikert neked…
- Könnyű újrakezdést…
- Jó volt veled dolgozni…
Úgy látszik, ma bent sem veszik annyira komolyan a net tilalmat, mert bentről is érkeznek válaszok.
- Annyira hiányoztok…
- Vigyázzatok magatokra lányok, fúk…
- Hiányoztok, gyertek vissza….
Az ujjaim járnak a billentyűkön. Dühös vagyok.
„ Öröm volt veletek dolgozni! Külön köszönetet szeretnék mondani azoknak a csoportvezetőknek is, akikkel együtt dolgoztam ezek alatt a hosszú évek alatt és vették a fáradságot és elköszöntek tőlem.”
Csak egyetlen egy csoportvezető köszönt el tőlem. Meg másnap még egy, ő már régen Angliában dolgozik, de vette a fáradságot és írt nekem. A legelső évemben ő volt a csoportvezetőm és a mai napig tartottuk a barátságot.
A többiek? Amíg ott bent voltunk nemigen lehetett látni őket. Az, aki rám szólt a lépcsőnél a kiválasztás után, már akkor kimutatta a hozzáállását a „kegyvesztettekhez”. Pedig amikor idejött, majdnem befürdött és én építettem fel neki a sorát.
Aztán legyintek egyet. Már senkit nem érdekel. Nemsokára jönnek utánunk.
Akikkel jó volt dolgozni, azokat elraktározom az agyamban, a „barátaim” nevű dobozban, a többiek meg a „tapasztalatok” elnevezésű dobozba kerültek. Jó páran meg a „gyorsan elfelejteni” dobozba. Mert ilyenek is voltak. Például a Barinő, vagy a büdös kollegina. Őket a lehető leggyorsabban megpróbálom elfelejteni.
Na, mindegy azt hiszem, lefekszem. Később kiderült, korai volt. Mivel délután háromig aludtam, ennek köszönhetően most reggelig néztem a tévét.
Az adásból nem sokat látok, mert az éjszakai képek peregnek a szemem előtt. Ani dühös arca, az apróság vigyora. Vagy inkább vicsora? A D műszakos operátor ijedt arca, amikor felszólították, hogy menjen. A vonuló csoportok. A nemszeretem arca, ahogy elsomfordál az úton.
Felültem az ágyban, mert nem kaptam levegőt. Kinyitottam az ablakot, és csak néztem magam elé. Ötvenhat éves vagyok. Még hiányzik két és fél évem a nyugdíjig. Mi a fene lesz velem, ha nem kapok munkát? Nem kapkodnak értem. Még a fiatalabbakért sem.
Mindegy. Nem vagyok az az összeomlós fajta, majd csak lesz valami. Nagyanyám szokta mondani volt: „Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.”.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az az állásbörze. Hány cég jön oda minimálbérért alkalmazni bennünket. Minket elég jól megfizettek, de ahogy hallottuk, más cégeknél kidolgozzák a belüket pár forintért.
Külföldre lenne jó kimenni. A szakszerv titkár megígérte, hogy segít, a leányát már kijuttatta külföldre. De mint hallottam, már hozza is haza.
Úgy nyomott el az álom, hogy arra sem emlékeztem, mit néztem a tévében.
Reggel olyan voltam, mint az űzött szamuráj. Kikúsztam a konyhába. A hajam egy kócban a fejem tetején, a szemem fájt a világosságtól.
Állok a kávéfőző előtt és akkor hasított az agyamba, hogy munkanélküli lettem! A csésze megremegett a kezemben. Gondolkodom. Azok a dolgok jutnak eszembe, amit én ennél a cégnél csináltam. Most érzem úgy, hogy kár volt, senki nem becsülte.
A hét azzal telik el, hogy keressük egymás társaságát. Kitárgyaljuk a kirúgásunkat, kivel szóban, kivel gépen. Van, aki örül, van aki bánkódik. Furcsa, mert ez a társaság, akik között akadt mindenféle ember, és megvallom sokat veszekedtünk is, most egyöntetűen próbálnak a kétségbeesettekbe lelket önteni. Ha ott bent is ilyen összetartás lett volna….
A kolleginák, akikkel olyan igen nagyon rossz volt a viszony, kitették magukat a facebookon a két csopi társaságában. Legszívesebben beírtam volna, hogy a két fiú jól néz ki, de a két szakadék nő köztük már nem. Eh. Ha ilyent csinálok, akkor mennyivel leszek különb, mint ők? Egész idő alatt azt sulykolták a fejünkbe, hogy vezetők vagyunk, viselkedjünk úgy, hogy az emberek is vezetőnek tartsanak. Meghaltam volna, ha megy rólam a suttogás, hogy elájulnak az operátorok a szagomtól, vagy hallgatnom kellett volna a technikusok megjegyzéseit, amit ő viccnek könyvelt el.
Pár nap múlva várakozással telve megyünk az állásbörzére. Csinos hosztesz csirkék, mert lányoknak még nem lányok. Egyen pólóban ácsorognak itt-ott. És beszélgetnek. Láthatóan nagyon jól érzik magukat velünk ellentétben. Dizájnos díszlet, harsogó zene, regisztrációs pult, információs pult, mifene.
Igaz, informálódni nem tudunk, mert a két lányka rohadtul el van foglalva a Norbival, mert az a szemét, Szombaton úgy berúgott, hogy nem volt érkezése kihasználni a zsenge lányka felajánlkozását. Sem! Mert mint hirtelenében megtudtuk, a piát sem fizette ki az a dög, de még a taxist is a leányzónak kellett állnia. De a taxis is szemét genya állat volt, mert kirakta a részeg Norbit és a lánykának magának kellett felcipelnie az emeletre, zsenge erejét bevetve.
A standokon mindenki műmosollyal kínálja a portékát, jelen esetben a cégét.
Az operátorokat van, ahol elhajtják, van ahol ők is korrekt tájékoztatást kapnak. Van olyan cég, amelyik rohadt büszke a minimálbért alig elérő órabérére. Gyorsan ott hagyjuk. Nem tűnik fel neki, már a következő csoportnak büszkélkedik.
A győri multi emberei is ott vannak, és nagyon céltudatosak. Azok, akik OKJ-s papírt mutatnak, azokat a szőke Brünhilda a felsőbbrendűek lenéző mosolyával tolja hátrább.
- Ezzel MI nem tudunk mit kezdeni. - vet egy pillantást a másik álláskereső papírjára és már nyomja is vissza a srác kezébe.
Olyan jól hangzik ez a királyi többes.
Nézek ki a fejemből. Cégünk egyik legügyesebb, legkreatívabb, angolul folyékonyan beszélő, németül sem eladható technikusának utasítja vissza a jelentkezését. Ha ezt látnák a főnökei… Arra sem vette a fáradságot, hogy legalább beszélgessen vele egy kicsit a megkövetelt nyelveken. Vagy lehet, hogy ő nem tud idegen nyelvet? Ez is előfordulhat. Láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni.
Bezzeg Józsit felveszik a listára. Másnap, mint hallom, átment az AC teszten is. No hiszen! Nem irigylem, azt a jövendőbeli főnököt, akinek a keze alá kerül. Mi momentán vért izzadtunk vele, mire normális munkára tudtuk fogni.
Ténfergünk fel, alá, majd beállunk az E....t által létrehozott sorba, egy kávét inni. Friss szendvics csak a résztvevő cégeknek. Köszönjük, a többiből meg nem kérünk. Ezeknek az E....t szendvicseknek megvan az a sajátosságuk, hogy nyulat lehet velük dobni.
Egy pénztár, egy kávéfőző gép. Hiába, ez a cég itt sem tudja megtagadni önmagát. De edzettek vagyunk, éveken keresztül kivártuk az ebédet vagy vacsorát. Így ez a röpke tíz perc nem okoz gondot.

A cikket írta: Babenko

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. június 15. 09:26

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2013. június 15. 09:18

Tisztelt Babenko!
Továbbra is remek kis szociográfia, Nékem nagyon tanulságos írás.
Bokor

Köszönöm a véleményed. De ahogy most ezeket visszaidézem, bizony felzaklatódtam kicsit. Fájdalmas visszaemlékezni. :(
2013. június 15. 09:18
Tisztelt Babenko!
Továbbra is remek kis szociográfia, Nékem nagyon tanulságos írás.
Bokor
2013. június 14. 21:26
Akinek nincs munkája,az a baja...
Akinek meg van,az,hogy túl sok.

Nem jó ez igy.
Mindenesetre én nem azonositom magam a munkával.Remekül elleszek akkor is,sőt,ha már newm kell dolgoznom.Kidolgoztam magam egy életre.
2013. június 14. 20:13
Szia Babenko!

El tudom képzelni, de szerencsére nem kellett átélnem azt, amit sok állásukat elvesztett embereknek, közöttük neked is át kellett élned. Azt az ürességet viszont megismertem, amikor nyugdíjba mentem, mert az is baromi rossz érzés tudott lenni, hiszen nem is készültem fel erre, eszembe sem jutott, hogy egyszer bekövetkezik... 57 éves voltam akkor..., öt évvel ez előtt..., de a szerencse még fél évig velem maradt és tovább dolgozhattam. Az volt maga a Kánaán!... Szerettem a munkám, azt hittem örökké fog tartani, de beláttam, amikor vége lett, ennek a szükségszerűségét...

Nehéz lehetett neked, de túl azon, ami volt és hogy most van munkád, azt kívánom legyen kellő kitartásod, erőd és egészséged, de ne csak a nyugdíjig, hanem azon túlmenően is, hiszen ott valami új kezdődik... :-)

Puszi,
Éva
2013. június 12. 15:46

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. június 11. 22:01

Szia Babó!

Szomorú világot élünk, a cégek pedig megtehetik mindazt, amit leírtál. Sokan vannak kiszolgáltatott helyzetben, ezzel pedig némely munkaadó vissza is él.
Sok sikert kívánok az elkövetkező időkre, fel a fejjel!

Pussz,

Tündér

Az előzőhöz írtam, hogy azért nem jártunk olyan rosszul. És igaz, akkor szíven ütött bennünket a módszer, de józanul belegondolva, ez volt a leggyorsabb módja a sok ember leszámolásának.
2013. június 12. 15:44

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2013. június 12. 10:04

Szia Babenkó!
Végigolvastam, hát nem fáklyás menet. Kitartás, nem a világvége jött el, én tudom, hogy megtalálod a megoldást.
Üdv:A

Ez egy eléggé hosszú írásnak indult, és csak az elejét tettem be. Voltaképpen megpróbáltam leírni, hogy a mai világban mivel szembesül az ember. A megoldást már megtaláltam, én úgy érzem érdemes volt várnom, mert igaz, most sokkal büdösebb a munkám( festék) de megbecsülnek, (a tíz évvel ezelőtti munkám alapján). Igaz minimálbérrel vettek fel, de már kezdek felkapaszkodni az "uborkafára" :) Most már megismertek az emberek és a főnökeim is látják, hogy a korom ellenére érdemes volt felvenni. Azt hiszem itt már kihúzom nyugdíjig. :)
Szép a cicád szeme. :)))
2013. június 12. 10:04
Szia Babenkó!
Végigolvastam, hát nem fáklyás menet. Kitartás, nem a világvége jött el, én tudom, hogy megtalálod a megoldást.
Üdv:A
2013. június 11. 22:01
Szia Babó!

Szomorú világot élünk, a cégek pedig megtehetik mindazt, amit leírtál. Sokan vannak kiszolgáltatott helyzetben, ezzel pedig némely munkaadó vissza is él.
Sok sikert kívánok az elkövetkező időkre, fel a fejjel!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: