újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kíméletlen sors

Látogatók száma: 73

Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró. Akkor kapjuk a hasba rúgást, amikor legjobban fut velünk a szekér...

Szokásomhoz híven lendületesen felkanyarodtam a kissé meredek parkolóba a ház elé, majd ugyanolyan gyors mozdulattal leállítottam a motort. Lélekben már az előttem álló újabb szívbizsergető estére készültem. Megragadtam a kis csomagocskát, amiben a kedvesemnek szánt ajándékok bújtak meg arra várva, hogy elhagyják a satnya nylonzacskót és egy díszes csomagolópapírba kerüljenek. Égtem a vágytól, hogy a szülinapi hangulat megkoronázásaként átadjam a kis apróságokat a szerelmemnek. „Ez az este is mesés lesz! Milyen szerencsés vagyok, hogy egy fantasztikus férfi imád, és most egy apró gesztussal mindezt viszonozni fogom!” Összefutott a nyál a számban, éreztem kedvenc éttermem ínycsiklandó ételeinek az ízét. Vártam, hogy ott legyünk, együnk-igyunk, aztán éjjel szerelmesen, összebújva álomba ringassuk egymást.

„Az élet szép és én boldog vagyok!” Vidám gondolataimba merülve derűsen szálltam ki az autóból, és amíg a kulcsom után kotorásztam, a szemem sarkából láttam az egyik szomszédasszonyomat kijönni a házból. Odakiáltottam neki:
- Légy szíves ne csukd be az ajtót!
A harminc év körüli apró termetű hölgy, akivel néha kutyafuttában semmiségekről csevegünk, ahogy a jó szomszédok szoktak, zavart, riadt tekintettel fordult felém. Meg is jegyeztem magamban: „Vajon mi baja lehet? Mintha nem is a földön járna.” Közben kulcsra zárta az ajtót, amire kezdtem bedühödni. „Nem ismer meg talán? Mi ütött ebbe a nőbe?” Amint közelebb mentem ő még mindig ijedt arckifejezéssel révedt felém, nem tudtam hová tenni.
- Nem hallottad mi történt a férjemmel? – suttogta.
- Nem. Mi történt? – kerekedett ki a szemem.
- Hétfőn balesetet szenvedett, élet-halál között fekszik az intenzíven, a jobb lábát amputálták – hadarta, mint aki gyorsan túl akar lenni a mondandóján, és maga sem hiszi el mindazt, amit a másikkal közöl.
Ekkor a torkomat egy láthatatlan kéz szorongatni kezdte, a mellkasomra pedig egy hatalmas kőtömb nehezedett. A néhány perccel azelőtti hangulatom másodpercek alatt átalakult, sírás fojtogatott.
A férjét, Sanyit, a ház egyik legvagányabb lakójának ismertem. Állandóan fütyörészett, viccelődött, a szeme is nevetett, olyan volt, mint egy vásott kiskölyök. Picurka kisfiukat büszkén hurcolta a nyakában, és egyszer örömmel újságolta mennyire boldog és elégedett, mert jól fizető állása, tündéri felesége, és egészséges gyermeke van.

Pár percnyi udvarias és kissé kínos beszélgetés után átöleltem a nejét, és miután megígértem, hogy imádkozni fogok a férjéért, csüggedten hazavonszoltam magam. Útközben küszködtem a könnyeimmel, de odabent már hangosan pityeregtem.

Naponta bombáznak hasonló hírekkel a tévében, de akkor eleresztjük a fülünk mellett, mert személyesen nem vagyunk érintettek. Egy jól ismert ember balesete viszont már a szívünkhöz szól, megható. Röpködnek a kérdések, az életről alkotott képünk pillanatok alatt más lesz. Miért pont ő? Miért a jó emberek élete megy tönkre? Akár meg is hallhatott volna! Ez velem is megtörténhet bármikor, hisz az életet és a halált csak egy hajszál választja el egymástól. Ma kacagok, repdesek az örömtől, elégedett vagyok – de ki tudja, mit hoz a holnap? Reggel elindulunk otthonról, de este már nem a meleg, puha ágyunkba fekszünk le, a sors vagy a véletlen egy hideg, kegyetlen világba sodor...

A cikket írta: Lizelotte

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

És meddig tartott ez a döbbenet? Azért a vacsora megvolt? Ízlett? :-) Továbbléptél és annyi? Vagy rányomta a bélyegét az estére?... és egy falat se ment le a torkodon?...
Hát ez az!!! Csak pillanatokra zökkent ki mások tragédiája, mintha semmi se történt volna.

Éva úgy látom válaszoltál helyettem a kérdésedre.
:)
És meddig tartott ez a döbbenet? Azért a vacsora megvolt? Ízlett? :-) Továbbléptél és annyi? Vagy rányomta a bélyegét az estére?... és egy falat se ment le a torkodon?...
Hát ez az!!! Csak pillanatokra zökkent ki mások tragédiája, mintha semmi se történt volna.

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Lizelotte!
A héten határozott fejlődést tapasztaltam Önnél! Ez remélem nem abból fakadt, hogy időrendben visszafele olvastam cikkeit!
Szépen közbeékelte a kedvesen kezdődő történetébe a kegyetlen életet. Sajnos nem mindnyájunknak oszt a sors szerencsés lapokat! A folytatást is remek volt. Remélem kitalált volt a sztorija!
Bokor

Kedves Bokorur!

Ez szóról-szóra igaz! :(

Üdvözlettel:

Liz
Tisztelt Lizelotte!
A héten határozott fejlődést tapasztaltam Önnél! Ez remélem nem abból fakadt, hogy időrendben visszafele olvastam cikkeit!
Szépen közbeékelte a kedvesen kezdődő történetébe a kegyetlen életet. Sajnos nem mindnyájunknak oszt a sors szerencsés lapokat! A folytatást is remek volt. Remélem kitalált volt a sztorija!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Lizelotte!

sajnos néha tényleg nem tudunk többet tenni, mint imádkozni.
De azt bármikor megtehetjük!

Köszönjük a cikket!

Pussz, Tündér

Imádkozni fogunk! Köszi Tündér!

L.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Egy ilyen tragédiáról tudomást szerezni rádöbbenti sok mindenre az embert, hogy milyen semmiségek miatt képes haragot táplálni valaki iránt, amikor olyan rövid az élet!
Elbúcsúzni sokféle módon lehet, hogy senkiben ne maradjon még nagyobb fájdalom, mert bármi is történt egy pillanat alatt semmivé lehet. Azt pedig nem kívánhatjuk még az ellenségünknek sem.

Szia Éva!

A rádöbbenésen van a hangsúly, ahogy írtad. Teljesen más megvilágításba került minden!

Puszi,

L.

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

Ez az élet. Erről mindig az a közhely jut eszembe: Ne menj el úgy otthonról hogy nem pusziltad meg a szeretteidet és búcsúzz el tőlük békében, boldogságban.Nem tudni hogy mit hoz a sors.Haraggal elválni az egy mély gödörbe vezet, ahonnan már nincs kiút. Szeretettel elbúcsúzni egy ajándék az emberi léleknek és bármi történjen is, mérhetetlen fájdalmunkban tudni fogjuk hogy a találkozás a majdani végtelenben,örömteli és örökkévaló lesz.

Szia Pumukli!

Igazad van, ezek után azt hiszem többször megpuszilom majd a szeretteimet. :)

Üdv,
L.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Liz!

Tényleg akárkivel előfordulhat és rettentő szomorú ezt látni, hallani, átélni. Minden módon. Ezek a "közeli" esetek talán tudatosítják mindenkiben, hogy bármikor történhet velünk is hasonló. Ez is jelzés, (bár szemét dolog ilyet mondani, de nem velünk történt épp most) figyeljünk jobban oda magunkra és másokra. Fel a fejjel és kitartást a szomszédnak! Sok erőt, kitartást neki!

Üdv:Ailet

Köszi Ailet!
Kedves Lizelotte!

sajnos néha tényleg nem tudunk többet tenni, mint imádkozni.
De azt bármikor megtehetjük!

Köszönjük a cikket!

Pussz, Tündér
Egy ilyen tragédiáról tudomást szerezni rádöbbenti sok mindenre az embert, hogy milyen semmiségek miatt képes haragot táplálni valaki iránt, amikor olyan rövid az élet!
Elbúcsúzni sokféle módon lehet, hogy senkiben ne maradjon még nagyobb fájdalom, mert bármi is történt egy pillanat alatt semmivé lehet. Azt pedig nem kívánhatjuk még az ellenségünknek sem.
Ez az élet. Erről mindig az a közhely jut eszembe: Ne menj el úgy otthonról hogy nem pusziltad meg a szeretteidet és búcsúzz el tőlük békében, boldogságban.Nem tudni hogy mit hoz a sors.Haraggal elválni az egy mély gödörbe vezet, ahonnan már nincs kiút. Szeretettel elbúcsúzni egy ajándék az emberi léleknek és bármi történjen is, mérhetetlen fájdalmunkban tudni fogjuk hogy a találkozás a majdani végtelenben,örömteli és örökkévaló lesz.
Szia Liz!

Tényleg akárkivel előfordulhat és rettentő szomorú ezt látni, hallani, átélni. Minden módon. Ezek a "közeli" esetek talán tudatosítják mindenkiben, hogy bármikor történhet velünk is hasonló. Ez is jelzés, (bár szemét dolog ilyet mondani, de nem velünk történt épp most) figyeljünk jobban oda magunkra és másokra. Fel a fejjel és kitartást a szomszédnak! Sok erőt, kitartást neki!

Üdv:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: