Kisfiam

Látogatók száma: 16

Nem hiszem hogy létezik nagyobb fájdalom annál, amikor egy anya elveszíti gyermekét… Nemes Sándor emlékére.

Sanyi nagyon jó gyerek volt. Jobbat nem is kívánhatna az ember.
Mindenki szerette. Szó szerint mindenki.
Ha valakit szidtak, Ő csak annyit mondott:
- Ne bántsátok, Ő is ember!
Imádta az embereket, pláne a gyerekeket.
45 éves volt, amikor elment.
Nem volt családja, nem nősült meg, a kedves szüleivel élt együtt, akiket ahogy tudott, segített az életben.
Azon a hajnalon az öccséhez ment, mert szállították a malacokat és segített felhajtani őket.
Reggel még beköszönt az unokaöccséhez, akit rendkívül szeretett.
Ekkor beszéltünk vele utoljára…
Reggeledett, mire hazaért és a nyári konyhában feltett egy kávét a kotyogósban.
Az édesapja ott állt mellette.
Hirtelen összeesett.
Az édesapja karjaiba vette és Ő hallotta utolsó szavait:
- „Jajj édesapám, most meghalok”.
- Eszti, gyere gyorsan, Sándor rosszul van!
Az édesanya sietett oda.
Ekkor már az édesapa az ágyra vonszolta élettelen fiát.
Az édesanya megfogta gyermeke kezét és érezte, hogy már nincs benne élet.
- Megyek, gyorsan hívom az orvost!
- Ne menj, Péter, Sándor fiunk már halott…
A szomszédjuk, Laci bácsi jött reggel édesapámhoz - Sanyi bácsi öccséhez.
Állt a kapunkban, becsengetett, amire apu kiment:
- Jó reggelt, Laci bácsi!
- Szerbusz Péter! Gyere gyorsan, Sándor meghalt…
- Ne vicceljen már Laci bácsi, ilyennel nem szoktunk viccelni!
Ekkor már nem bírta tovább és sírva mondta mégegyszer:
- Nem viccelek, Péter, gyere, meghalt a báttyád…
Az orvos szerint infarktusa volt és nem szenvedett.
1998 –at írtunk.
Eltelt 12 év és azóta sem gyógyultak be sebeink.
A nagymamámat, Sanyi bácsi édesanyját tavaly bekövetkezett haláláig sokat láttam nap-mint nap Sanyi bácsi ágyán ülve sírni. Minden nap megsiratta elvesztett gyermekét...
Még most is könnyeimmel küszködve írtam le e sorokat.
Isten veled, Sanyi, nagyon szeretünk!

A cikket írta:

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Tündér

Sajnos ismerem az érzést -barátunk édesanyja ma is sokat sír... -, Én is megkönnyeztem,,,,,-(

Pussz,
Tündér

Farkas Margit

Egy anyának elveszíteni gyermekét a legnagyobb tragédia!Én férjem édesanyját látom már hét éve,de a sebe nem gyógyul,hiába van 2 unokája,a fiát ők sem pótolhatják.

Orsolya

Az biztos, hogy egy gyermek elvesztésénél nagyobb fájdalom a világban nincsen! Még a hideg is kirázott! Megható és szívszorító történet! Üdv Orsolya