Klára néni (2.)

Látogatók száma: 55

A háborút meséli. Hogy megerőszakolták a szomszéd lányt. Öten. Öt orosz katona. Aztán visszahajították a pincébe.

Később az öccse, a szomszéd lány öccse kiabálta nekik, titeket is megfognak, nem csak a mi Marinkat.
Akkor ő már terhes volt, a férje a háborúban, ki tudja hol.
Pincékben bujkáltak, aztán mégis útra kelt, ment egy rokonához, talán mert ott jobb lesz, ki tudja.
A paplanját mindig vitte magával. Mert fáztak. Éheztek.
Egy akna szilánkja eltalálta a vállát, onnantól kezdve mindig folyt a sebe.
Aztán elért a rokonához, és egy gyárban bújtak el.
Aztán jöttek az oroszok (a felszabadítók, a hősök, a megmentők) és tudták, el kell bújni minden fiatal lánynak. Ő egy asztal alá bújt. Ládákba akartak először, de aztán mégsem mertek, mert az oroszok bele fognak szúrni, kotorni a fegyvereikkel – mondja.
Az asztalt körberakták a többiek párnákkal, takarókkal, székekkel. Ott térdelt ő négykézláb, éjszaka és nappal, több órán keresztül mindenórásan. Akkor fázott meg a veséje. A magzatvize is elfolyt. De nem találtak rá az oroszok, csak az édesanyjára.
Azt nem mondta el, hogy őt hányan erőszakolták meg.
Talán az anyja sem mondta meg neki.
Mikor elmentek a katonák, szaladtak a kórházba, de a kórház nem működött, tele volt sebesültekkel, magatehetetlen fekvő betegekkel. Egy orvos volt velük, de az is elküldte őket, nincs hely, nincs ellátás, menjenek haza. (haza? Milyen haza?)
Egy pincében szülte meg így a fiát, vagy a gyárban?de az nem sírt fel. Aztán mégis, de enni már nem tudott, koraszülött is volt, a háború gyermeke.
És Klára, aki még a huszadik életévét sem töltötte be, újra útra kelt. Egy ismerősével találkozott, ő mondta neki, hová menjen, kinek van tehene, ki az, aki majd segíteni fog rajta, hogy a gyermeke enni tudjon, és életben maradjon.
Mégsem maradt életben, négy hónapos volt, mikor meghalt.
Előző nap sokat sírt, egyfolytában csak sírt, az anyja hiába rázogatta, csitítgatta, szeretgette.
- Tedd le azt a gyermeket, mondta neki a nagynénje. Nem látod, hogy meg akar halni? Nem tud meghalni, amíg fogod!
Este tette csak le, majd éjszaka felébredt, csend volt. A gyermekre nézett, és megijedt, mert annak a szeme helyén két üres fekete lyuk volt, a pénzérmék, amivel a nagynénje lefogta őket.
Másnap felöltöztette, a legszebb ruhába, amibe tudta, és mivel kiscipője, zoknija nem volt, lepedőből tépett vásznat, azzal bugyolálta körbe a lábát. Holtában is szép volt, mint egy játék baba, formás, arányos. És olyan volt, mintha élne. Meleg, puha.
Vett neki koporsót, elintézte a papírokat.
Soha többet nem lett gyermeke, de ezt már később kérdeztem meg.
Még mindig folyt a seb a vállán, fájt, és véreset pisilt. Egy másik orvoshoz ment, de az sem tudta kezelni, mert minden műszerét összetörték a katonák, gyógyszere sem volt. De elmondta, hogy hová menjen, van egy gyógyszertár, orosz a tulajdonos, ott tud dohánnyal, cigarettával fizetni. És Klárának szerencséje volt, mert az anyja egy dohánygyárban dolgozott, és a fizetését nem pengőben (mit ért akkor a pengő!), hanem cigarettában, szivarban adták ki. (Érdekes, hogy a dohánygyár nem állt le!)
Így vett gyógyszert, de az sem segített.
Aztán vége lett a háborúnak, de továbbra is éheztek, - istenem mennyit éheztünk, de éhezett az egész ország – sóhajt.
Azért ettek csanalat.
Visszatért a falujába, és egy tanfolyamra iratkozott be, óvodavezetőnek tanították ki. Elvégezte, és Zemplénagárdra irányították. Többedmagával indult útnak, társaival, akikkel együtt tanult. Mindenkit máshová, más faluba küldtek. Amíg tudtak, mentek szekéren, vonaton, aztán gyalog.
Ettek, mikor volt mit, éheztek, mikor nem.
Inkább éheztek.
Egyszer sülő kenyér illatát érezték, - éhesek voltunk, mint a farkasok – mondja.
Az asszony, aki a kenyeret sütötte, megsajnálta őket, így ettek.
Aztán mentek tovább. Még mindig beteg volt, még mindig fájt a válla, folyt a sebe, és véreset pisilt.
Aztán megérkezett Zemplénagárdra. Sorkosztos volt, mert fizetés nem volt.
Hogy mi a sorkoszt?
Minden nap más gyerek hozta neki kandliban az ételt otthonról.
Háromszáz gyerekre felügyelt. Annyi volt a létszám

folyt.