Kocsma élet - a kezdet!
Látogatók száma: 91
A jó papoknak kik holtig tanítanak!
Kis autómmal megyek az úton, felforr a hűtővize, félre állok az útszélére.
Nekem meg persze az agyvizem. Alig két-, háromszáz méterre egy kistelepüléstől.
Fogom a kannát és elindulok vízért. Odaérve, megpillantok a település közepén, ami kb.
10 háztömbnyit jelent, egy kis fakocsmát.
Úgy látom zárva van, de teszek egy próbát és bekopogok.
Egy női hang megszólal bentről és ezt mondja: - Mit akar?
- Nem látja, hogy zárva vagyunk? – elnézést kérek, közlöm problémámat
és segítséget kérek. Kinyitja az ajtót, s amint megpillant, kedvesen beinvitál.
- Foglaljon helyet! – mondja. - Nem inna valamit ebben a forró nyári melegben?
- Egy tonikot kérek! – majd leülök.
Orsolya! - szól a takarítónőnek, aki mellette amolyan mindenes. Egy kis mosolygós,
olyan tűzről pattant hölgyike jelenik meg előttem.
- Miben segíthetek? – kérdezi tőlem.
- Töltsd meg az úrnak a kannát vízzel!
Erre a szóra a mosolygós hölgy el is tűnik a kannával.
- Egyébként Elvira vagyok!
- Örvendek a szerencsének, Én Imre! Közben Orsolya hozza is a vízzel teli kannát.
Ezután törlő ruhát fog a kezébe és elkezdi törölgetni az asztalokat, nálam kezdi.
- Bocsánat, mondja s törli a piros fehér csíkos nejlon terítőt. Érzem a fertőtlenítő szagát.
Igen ilyet, ilyen helyen érez az ember. Tipikus kiskocsmai miliő.
A falon futball csapat képe virít, valószínűleg a helyi csapat lehet. Fekete-fehér.
Miközben nézegetem a falon kiaggatott képeket, Elvira épp csapra ver egy sörös hordót,
és mosogatja a poharakat. Dús keblei, szinte kikívánkoznak a nyári nagy melegben, az
amúgy is lenge ruhából.
- Nehéz elhinni ugye? – s rámutat az egyik képre…
Egy fiatal, csinos hajadont látok, ez a kép is fekete-fehér. Mint mondta, valamikor
Tehetségkutatón vett részt, mint táncdal énekes, egészen a döntőig vitte…
Szombat esténként még mindig hódol a szenvedélyének, s a vendégeknek előadást tart.
Közben Orsolya szorgos kis kezeivel, a hagyományos nyerő automatáktól kezdve, a
Billiárd asztalig mindent áttörölt.
- Elég lesz már Orsolya! – ha Elvira nem szól rá, épp a kezében levő biliárd dákót
is letörölte volna, persze mind ezt mosolyogva.
A fal mellett két játék automata, flipper egymás mellett, középen billiárdasztal, melynek elég kopott
a játéktere. A mintegy 5X5 méteres teraszon még egy komplett sakktábla is föl van festve, a
hozzá tartozó figurákkal, illetve egy kuglipálya is.
Elképzelem, amint a kocsma megtelik, hát a terasznak nevezett kültéren nem igen lehet hódolni az ivás örömének, de a helyiek ehhez már biztosan hozzá szoktak.
Orsolya, az az ölcsi, mert közben megtudtam ez a beceneve épp a helyi specialitást készíti, lila hagymás
zsíros kenyeret. – Éhes? – kérdi és már hoz is két szeletet lila, virágmintás porcelán tányéron, a specialitásból.
- Mangalica! Én sütöttem ki a zsírszalonnát, adtam hozzá egy kis tejet és sót! Valóban finom a házi sütésű kenyérrel!
Közben bekapcsolja a klímát, az az kinyit pár ablakot, és lever egy pár virágcserepet,de ezt is mosolyogva
teszi. A beáramló szellő meglengeti a lelógatott légypapírt, már csak egy kaméleon hiányzik.
Elvira bekapcsolja a Junost tévét. Na ez már kuriózum. Valami Dél-Amerikai kézmosó opera megy.
- A kedvencem! – mondja. Erre Orsolya is oda pillant az igencsak megkopott mozaikkő
fölmosása közben. A teraszon szép lassan gyülekeznek az emberek, mintha egyirányú tábla jelezné e helyet.
- Még 10 perc! – szól ki Elvira. És az úr? – szól vissza láthatóan a falu erőse, némi féltékenységgel.
- Az úr az Apeh-tól van!
- És mivel jött ide?
- Kint áll a lovam az útszélén, neki viszem a vizet!
Megköszönve segítségüket, amely kedvességgel párosul, pénzt persze nem fogadnak el.
Baktatok vissza az autóm felé, kannával a kezembe. Kellemes gondolatok kavarognak bennem,
Hát ha hoz még az utam errefelé……
Megitatom a lovam, mely gyógyult állapotban fölnyerít és annyit mondok: - Gyiá!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pinokkió
Puszi:
Tündér