Kocsma élet Orsolyásan - a folytatás!
Látogatók száma: 59
Eljött az este, az addig üres, csöndes település igen csak forgalmas, zajos hellyé változott.
Elvira és Orsi előbb elmentek, úgy mond előkészíteni a terepet, mint tulajdonos, személyzet és
szombat esti primadonna egy személyben. Mi Józsival csak később csatlakoztunk hozzájuk.
A teraszon az idősebbek sakkoztak, míg a kuglipályát gyerekek gyötörték és az anyu hagy maradjak még? - alkudozás folyt. Tamás szólít meg az ajtóban és üdvözlésre nyújtja felém kezét, a falu erőse.
Megszeppenésemet alig tudom leplezni. Erős Tomi ismétli és mosolyogja el magát.
Imre vagy is Imi, majd én is kezet nyújtok.
- Én vagyok a kidobó, aki a rendért felel! Cserébe az ital amit elfogyasztok és a vacsora ingyen van.
De az én szemem már mást pásztáz.
- Nem sokára itt lesz! Csak átöltözik! – szól Orsi, aki most a pult mögött tevékenykedik, kiszolgál.
Még jó hogy észrevett, mert a sűrűn, gomolygó cigaretta füsttől, aligha látnám, de a nagy hangzavarban
is csak nehezen értem meg. A nem ehhez szokott külső szemlélőnek úgy tűnhet, mintha káosz lenne, pedig mint mondják megszokott szombat esti kocsmaélet.
A játékautomata pörög, csak úgy nyeli a fémpénzt, mint valami feneketlen bendő. A flippert 3-an, 4-en is körül állják és a ne tedd már rá a poharat kiáltás hallatszik, a játékhoz renderelt zenével, vinnyogó hanggal és váltakozó fénnyel.
A főszám a billiárd, sorszámot húzva mikor és ki jut az asztalhoz. A fal mellett ülő, de rálátó poharazgatók is ellátják őket jó tanácsaikkal, amolyan kibicként, hogy melyik golyót, melyik lyukba lökjék.
Aztán szép lassan, elcsendesül a nép. Nem hallani a játék automaták okozta hangzörejt, sem a billiárd golyók koccanását. Kint a sakkparti félbe marad, a gyerekeket haza vitték már rég, csak hagy nézzék otthon az esti mesét. A sűrű, gomolygó cigaretta füst is oszlani látszik és csak egy-egy halk suttogás hallatszik. A frissen felragadt légy is abbahagyja elkeseredett zümmögését a lelógatott papíron.
Aztán belép a nő. Minden férfi szempár rá szegeződik és vágyakozó tekintetektől végig
kísérve halad el mellettem, s közben reám mosolyog, még el nem éri az ideiglenesen felállított pódiumot. Az előadás jól sikerült, legalább is a tapsviharból és a tetszésüknek jelét adó füttyökből, bekiabálásokból erre következtetek. Tekintetünk végig egymást kereste az előadás alatt és úgy éreztem, hogy a dalok csak nekem szólnak. A vendégek éjfél körül mind haza távoztak, így is hajnali kettő mutatott az óra,
mire rendet raktunk, kitakarítottunk a fölajánlott segítségemmel. Közben Orsolya fölszolgálja nekünk, a délutánról megmaradt specialitást. Még mi Józsival igencsak fölöntöttünk a garatra, pár pohár erejéig a lányok is csatlakoztak. Aztán jött a költői kérdés: Hol fogok aludni?
De ez már nem is volt igazán kérdés, mert Elvira már az előadás előtt előkészített egy szobát Orsival.
És itt megállunk egy pillanatra … van amiről még nem ejtettem szót!
Elvira kb.170 cm, 40-es évei elején járó, barna, vállig érő hajú, zöld szemű, filigrán testalkatú hölgy. Mint említettem már telt keblű. Házassága zátonyra futott, melyből megörökölte a kis kocsmát, 3 szobás házát és egy Maci nevű kutyát, gyermek nem született neki. Imre 40-es évei közepén járó, 175 cm magas, sportos testalkatú, barna rövid hajú és barna szemű, aki egyedülálló és üzletkötéssel foglalkozik. Igazán tartós kapcsolata még nem volt.
Aki üzletet indult kötni, de kis autója cserbenhagyta útközben, mint már azt tudjuk.
Délelőtt 11 óra körül ébredtünk, persze külön szobában, külön ágyon. Amit
meghitt kávézás, finom reggelivel egybekötve követett.
- Úri emberként viselkedtél! – mondja Elvira.
- Miért is?
- Nem használtad ki a helyzetet! (Sajnos, gondolta magába)
- Hát igen, úri ember nem csibész! (Én hülye minek iszik, aki nem bírja)
Gondoltam magamba.
- Mivel ma nem vagyunk nyitva, s neked sincs túl sok dolgod megmutathatnám a környéket!
- Jó!
Azaz jól éreztük magunkat kettesben a nap során és együtt csodáltuk a nap lementét
egy-egy pohár mellett. Lefekvéshez készültem, mikor vízcsobogás hallatszott a fürdőszoba felől.
A gyomrom görcsbe rándult, a mellkasom összeszorult, hogy levegőt is alig bírtam venni a puszta gondolattól és olyasmit tettem, amit mai napig sem hiszek el magamról, hogy én ezt megtettem. Izgalomtól és félelemtől vegyes érzések mellett elindultam a fürdőhöz, kinyitottam az ajtót és lassan, minden egyes lépést meggondolva haladtam a zuhanyfüggöny felé.
A szívem egyre hevesebben vert, hogy majd kiakart ugrani a helyéről, a pára
mindent belepett, és csak a víz csobogását lehetett hallani, dúdolásától kísérve.
Óvatosan, szinte nesztelenül elhúztam a zuhanyfüggönyét és háttal állva nekem
átkaroltam, s nyakára csókot ihlettem. Megfordult és ezt mondta:
- Már azt hittem nem lesz hozzá merszed!
Reggel azon a csodálatos verőfényes reggelen egymás karjaiban ébredtünk.
Az alkatrész is meg lett, az autóm is elkészült az ígért időpontra. Paripámtól
lett hangos a kistelepülés, mialatt Józsi próbálgatta és úgy nyerített fel, mintha nem lett
volna soha semmi baja. Elbúcsúztunk, kicsit könnyesre sikeredett és az üzletet sem sikerült megkötnöm, így hát hazamentem.
Nem várt más csak az üres falak és persze a berendezés. Itthon vagyok, itt a helyem,
ide köt a munkám, az életem, mihez kezdenék ott, mi lenne velem?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
Teltek a napok, de sehogyan sem találtam a helyem, túl üresnek tűnt, eddigi, megszokott
életem. Ez a hosszú hétvége fölborított mindent, gondolataimat, egész eddigi lényemet
és szép lassan kezdett minden átértékelődni bennem. Nem tudtam másra gondolni,
csak a szeretet kedvesre, mert bizony be kellett vallanom magamnak: Megszerettem!
De akkor mire várok? Hagyom elveszni azt akihez talán a sors vezette utam?
Nem! S mindent hátrahagyva lóra pattantam, azaz kiskocsimba ültem és gyors vágtába
meg sem álltam, a legközelebbi benzinkútig, mert tankolnom is kellett, hogy eljuthassak
szívem hölgyéhez a kis kocsmába.
Lovamra pattantam és ismét csak ennyit mondtam: Gyiá! Irány a kiskocsma!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem tetszett, mert eleve vonzódok a kiskocsmákhoz, persze csak múltidőben. Második olvasatra végre megértettem Elvira és Imre egymásra találtak. Remélem tartós lesz, romantikus szép történet, mindketten ugyanazt akarták. És valaki a háttérből drukkolt nekik, nem igaz?
Éva
Pussznacs, Cecill
Tetszett Orsi, azt hiszem meg kéne keresnem az első részt újra, hogy teljesen világos legyen minden. :)
Pinokkió
filmszerűen peregtek le az események, mikor olvastam írásod
:)
grat.