Kocsma élet Orsolyásan!

Látogatók száma: 61

Kedves mentoraim, barátaim, fogadott online családom! Fogadjátok tőlem nagy szeretettel az immár folytatássá lett történetet! Ugyanis nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne hozzam össze, e két szereplőt, akiket már megismerhettetek!

Ahogy a párom fogalmazott, ha úgy érzed bátran lődd kapura a labdát, hisz lövésből lesz a gól!
Nem hagytam ki a ziccert a gólvonalon végig guruló labdához odaszaladtam és spiccel
olyan gólt rúgtam, hogy majd kiszakadt a háló, vagy luftot s azóta is keresni kell a cipőmet?

Megitatom a lovam, mely gyógyult állapotban fölnyerít és annyit mondok: Gyiá!
Indulok az utam, kijelölt célom felé, de ...
Ha már ezt a szót kell használnom, az régen rossz rám nézve!
Ugyan is meg megbokrosodott a lovam, szétszaladt a mén úgy szólván, mert
az autóm hűtővize újra felforrt. Hát ide már egy kanna víz kevés lesz,
gondoltam és mivel éppen hogy csak beértem az imént általam elhagyott
kis településre újfent a kis kocsmába vezetett az utam, hát ha van itt egy
autószerelő, s kitől lehet ezt leggyorsabban megtudni, hát a kocsmárostól!

Belépek az ajtón, ezúttal nem kell bekopognom, hisz nyitva van.
Elvira meglát, s a szemei láthatóan fölragyognak: - Nem látom a kannát?
- Nagyobb a baj! - mondja Imre
- Nem tud egy autószerelőt?
- Hát nem lóval jött? - kérdi a falu erőse, aki a pultnál áll és lekanyarít a torkán
egy felest.
- Kisüsti! - és egy korsó sörrel leöblíti, majd leül a hozzám legközelebbi asztalhoz.
- Csak nem kevés lett a víz? - jelenik meg Orsolya
- Vagy csak ilyen hamar meg szomjazott? - de már Elvira bontja is a hideg tonikot.
- Ölcsi, szólnál Józsinak most rá van szükség! - mondja Elvira
- Ő a szerelő? - kérdezi Imre
- Igen és a párom! - mondja Orsolya, de már pötyögi is a számokat telefonjába.
- 5 perc és itt van!
- Az autónál leszek! S az utolsó korty tonikot is megiszom!
- Visszavárom! - mondja Elvira, vigyorgó, széles mosollyal, rákacsintok.

Megjelenik Józsi, bemutatkozás és rá is tér a lényegre:
- Az autó motorháztetejét már fölnyitottam előre!
- Indítsa be a motort! - kis lovam, mintha kehes lenne, olyan csúnyán pöfög.
- Állítsa le! - megnézi a hűtővizet.
- Hát ez bizony hengerfejes. - fejét csóválva mondja.
- Mivel péntek délután van ebből már csak hétfőn délelőtt lesz autó, az az paripa!
- Az autót nyugodtan rám bízhatja!
- A szállást majd megoldjuk! - mondja Orsolya.
- Ugye Elvira? - mert a kíváncsiságtól fűtve ők is megjelentek.
- Köszönöm, de nem akarok a terhükre lenni!
- De bevihetem a városba is! - szól közbe Józsi. Így is történt.

A városba megszálltam egy motelbe. Másnap szombat délelőtt beültem egy kis kávézóba
az ablak mellé, munkahelyemmel kapcsolatos telefonjaimat intéztem és kortyolgattam a még
gőzölgő, tejszínhabos feketét és közben jókat harapok a mellérendelt briósomba, közben arra gondoltam, hogyan s miként üssem el az időt.

Talán a sors akarta így? Nem akartam hinni a szememnek. Elvira és Orsolya kosárral a kezükben sétálnak láthatóan jókat nevetgélve. Kirohannék, hogy köszönjek, de addigra ide érnek és amint meglátnak már bent is teremnek az asztalom mellett.
- Porcukros a szád széle! - jegyzi meg Elvira.
Zavarodottságomba nem tudom, hirtelen mivel töröljem le.
- Bocsánat, hogy letegeztem!
- Szerintem mindannyiunknak könnyebb lenne így! - vágtam közbe és 1-1 stampó Unicummal szentesítettük.
- S mihez kezdesz a hétvégén, hogy így alakultak a dolgok?
- Az igazat meg vallva, fogalmam sincs épp ezen töprengtem!
- Hát akkor jössz velünk? – szólt közbe ölcsi, az az Orsolya.
- Bográcsozunk és este Elvira énekel! Jó buli lesz meglásd!
- De ki fog vezetni? – kérdezi Imre.
- Hát Józsi, Ő hozott be minket és lebeszéli az alkatrészt is hétfő reggelre! – így is lett.
A bogrács, melyet Elvira készített remekmű lett, pár pohár vörösborral leöblítve.

Jól éreztem magam, a vendéglátás a maga egyszerűségében, már-már tökéletes volt.
A délután folyamán, de talán már a találkozásunk óta különös vonzalmat éreztem Elvira iránt, ami lehet, hogy több, mint szimpla szimpátia.

- Folytatása Következik -