Koncert
Látogatók száma: 57
Karácsonyra kaptam egy pulcsit. A következő munkanapon visszavittem az üzletbe, mert nagy lett rám, a visszakapott összeget pedig befektettem egy Bon Jovi koncertjegybe. Van valami varázsa annak, ha a Jézuskától kapott ajándékra öt egész hónapot kell várni. De vártam türelmesen, Hena barátnőmmel együtt, és nehezen bár, de eljött a mi időnk.
Kissé összecsaptak a fejünk felett a hullámok, ugyanis mint kiderült, Hena párja épp azt a hétvégét szemelte ki arra, hogy kiköltözzenek Németországba. Így a menü igazi kalandvágyó ínyenceknek valóan lett összeállítva. Előétel: három óra autókázás a fővárosba Hena, az apukája és a gyerekei apukája, valamint egy utánfutó társaságában. Leves: budapesti albérlet teljes körű kipakolása egyetlen óra leforgása alatt. Főétel: koncertbuszos utazás Bécsbe, és csellengés a stadion előtt a koncert kezdetéig. És a desszert: a koncert. Persze mivel rólunk van szó, közel sem ment minden olyan olajozottan, mint azt előzetesen megálmodtuk.
DD reklamált - jogosan -, hogy már megint egyedül hagyom a fiúkkal. Vittem volna magammal szívesen, de leszólta az általa feltételezett koreográfiát, mondván, Jonnak nem a tánc az erőssége. Nem vitatkoztam vele, csak közöltem, hogy hétfőn érkezem, addig bírja ki nélkülem.
Tehát albérletkipakolás. Betörőket megszégyenítő módon sepertünk bele minden mozdítható tárgyat hatalmas kartondobozokba, majd a férfiak tájékoztattak bennünket, hogy a többivel ők is elboldogulnak, és eltávolítottak bennünket a helyszínről. Mi csatlakoztunk a BJ-fanokhoz, ők pedig hazafelé félúton elhagyták az emeletes ágyat az utánfutóról.
A buszsofőr vezetési stílusa valahol egy kisgyerek és egy rutinvizsga előtt álló mazsola színvonalát ötvözte. Hat egész órába telt eljutni Bécsbe - alighanem a banda is később indult Dzsörziből, mint mi a szomszédból. De csak odaértünk, így hajnal öttől délután négyig tartó utazásunk aznapra befejeződött.
A koncertről mi mást írhatnék, mint hogy fenomenális volt... De nem teszem. Meg sem közelítette a 2011-eset, mindemellett ha május közepén koncertre mész, ne szandált vegyél fel, és ne lebegtesd az ájfónodat a levegőben, mert ha elered az eső, és minden irányból esik, mint a Forrest Gumpban, nemhogy úgy fogsz kinézni, mint aki dagonyázott, de a telefonod is csúnyán be fog ázni. Sört csak az árak alapos felmérését követően vegyél, mert a zwölf az még mindig tizenkettő, és miután eléd lökték kicsapolva, már nem kérheted meg őket, hogy öntsék vissza a hordóba. És harminc fölött ne ugrálj, mint egy tini, mert kiugrik a térded a helyéről, és a koncert hátralevő részét a barátnődre támaszkodva, féllábon csápolod végig.
Naszóval. Tizenegy körül járhatott az idő, mikor is a banda bármiféle cúgábe nélkül lelépett a színpadról, és vissza se tértek. Még ólvéjz se volt, ami nem a kedvencem, de milyen már nélküle a setlist? Védelmükre szóljon, hogy ekkor már úgy szakadt az eső, hogy mi is alig láttunk egymásból valamit. De nem ez volt az igazi hidegzuhany, hanem a felismerés, hogy elég szőkék vagyunk ahhoz, hogy ne találjuk meg a gyülekezőhelyet, és beázott telefonról jelezni sem tudtunk a szervezőnek. Csellengtünk a stadion előtt, áztunk és fáztunk, és vártuk a csodát. Aztán valahogy sikerült bekapcsolnom a telefonom, és a találkozóponthoz navigáltattuk magunkat. Azt hittük, végre hátradőlhetünk és végig aludhatjuk a visszautat, de mire sikerült volna összehozni a randit az álommanóval, hatalmas csattanás rázta meg a buszt. Gyakorlott sofőrünk keresztbe pördített egy kis személyautót a pályán, majd lazán tovább hajtott. Elégedetlenségünket hallva fél perc után megállt, és visszatolatott, mely cselekedete nem kifejezetten nyerte el a szabályosan közlekedő kamionosok tetszését. Halálfélelmeink csillapodtát követően már csak azt kellett megvárnunk, hogy a rendőrök megérkezzenek, helyszíneljenek egy kicsit, és mikor már majdnem elértük a fagypontot, és a lábunkra ragadt sár is megfelelően rászáradt, utunkra bocsátottak minket. Nem nagy ügy, végül is reggel nyolcra haza is értünk. És mint később kiderült, a nap legmeglepőbb része még hátra volt...
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva,
Hena és a párja költöztek ki Németországba. :)
Itt is laktak egy kicsit, ott is laktak egy kicsit, ez igazán bonyolult, mert a párja már eleve kint dolgozott, a barátnőm a két gyerkőccel Pesten vett ki albérletet, mindeközben viszont itthon van egy házuk, szóval kétlakiak voltak. :)
Kedves Tündér!
Értettem a célzást, igyekszem összeszedni magam. ;) Sajnos most nincs gépem, telóról kell bepötyögnöm mindent, így kicsit nehezebben vettem rá magam az írásra - de DD már hiányolta a sztori folytatását. Ezek szerint nem csak ő. ;)
Puszi!
Pussz,
Tündér
Hena és a párja költöztek ki Németországba. :)
Itt is laktak egy kicsit, ott is laktak egy kicsit, ez igazán bonyolult, mert a párja már eleve kint dolgozott, a barátnőm a két gyerkőccel Pesten vett ki albérletet, mindeközben viszont itthon van egy házuk, szóval kétlakiak voltak. :)
Ki költözött, hová? Bevallom kevés az időm, azért érdekel a sztori, lehet visszatérek, de addig is, hogy közelebb kerüljek a lényeghez... Mi is az? :-)
Mostanában valahogy olyan lényegre törő lettem, nem is értem miért?
Puszi,
Éva
Értettem a célzást, igyekszem összeszedni magam. ;) Sajnos most nincs gépem, telóról kell bepötyögnöm mindent, így kicsit nehezebben vettem rá magam az írásra - de DD már hiányolta a sztori folytatását. Ezek szerint nem csak ő. ;)
Puszi!
Értettem a célzást, igyekszem összeszedni magam. ;) Sajnos most nincs gépem, telóról kell bepötyögnöm mindent, így kicsit nehezebben vettem rá magam az írásra - de DD már hiányolta a sztori folytatását. Ezek szerint nem csak ő. ;)
Puszi!
Ez egy hétre is sok, nem még egy napra! De nagyon tetszett! :)
Pussz,
Tündér