Könnyű Neked!... mármint nekem?!
Látogatók száma: 48
Ezt megkaptam. Négy napig voltam nappali és éjszakai gyerekfelügyelő. Segítettem egy szomszédom hozzátartozóján, akik eljöttek látogatóba, de nem tudtak mit kezdeni a mozgékony gyerekekkel. Megkértek, én elvállaltam, hogy míg ők tekeregnek én vigyázok.
A temetőket időben és reggel korán letudtuk. Elhelyeztük az emlékezés és kegyelet virágait, gyertyáit. Imádkoztunk és hazajöttünk.
Nem terveztünk nagy programot, hátha az idelátogató esetleges rokonok feljönnek, így sütöttem, főztem és vártunk.
A rokonok nem jöttek, telefonon értesítettek, hogy idén nem jut keret távoli látogatásra, sajnálják. Én is sajnáltam ez van.
A szomszédba viszont érkeztek vendégek, de a lakás kisebb és a gyerekek nem fértek el. Megkérdezték ellehetnének nálam a pár napig míg ők elmennek a temetőbe, és éjszaka nem férnek el, sőt a felnőttek is szűkösen, de azt megoldják.
Szeretem a gyerekeket, így elvállaltam.
Elővettem két üres füzetet, színes ceruzákat, megbeszéltük csak ezekre szabad rajzolni. Sok mesét olvastam fel nekik, sőt krumpliból még figurákat is faragtunk ki.
Kicsit megtelt élettel a ház, s reggelente az asztal tele morzsával, apró kezek maszat foltjaival.
Hamar megszokták a helyzetet, és élvezték, hogy egy szobában alszanak ketten. Nagyok lettek, és önállóak kicsit. Az ajtó nyitva volt, és gyakran benéztünk rájuk, figyeltük hogyan alszanak, mikor kinek mire van szüksége, de ügyesek voltak. Két eleven fiúcska.
A fürdést imádták, és alig lehetett kiimádkozni őket a kádból. Volt habcsata, tengeri csata a játék hajókkal és mindennel. Úszott a fürdő, ázott a szappan, de volt élet, pezsgés.
A tea hektó számra fogyott, a kakaó, tejeskávé, vajas kenyér és hasonlók.
Mikor el kellett búcsúzni nem akartak hazamenni, mondván itt nagyon jól érzik magukat, és hadd maradjanak még egy ideig.
Az apa nem engedte, mert távol laknak, és nem könnyű ide utazgatni. Megbeszéltük majd eljönnek máskor is, és akkor is nálam alhatnak.
Az apa megkérdezte mennyire rúgták szét a lakást a fiúk? Meglepődött, hogy semmit nem dobáltak szét, sőt elpakoltak maguk után.
Induláskor a hálás köszönet után azt mondta a két szülő:
- Könnyű neked, hogy ilyen könnyen bánsz a gyerekekkel.
Elgondolkodtam, hogy tényleg miért is tudtam bánni velük? Meséltem mindenhez valamit, hogy mit miért kell úgy, vagyis jól csinálni.
Szeretettel kértem őket mindenre, és nem kiabáltam, nem veszekedtem, nem is néztem csúnyán rájuk, ha kiömlött valami, vagy véletlen kiborult.
Igaz nekem nem kell minden nap felvigyáznom rájuk, de a sajátjaimmal is hasonlóan bántam, s velük sem volt soha semmi gondom.
Nem vagyok türelmesebb sem, mint bárki más, mert van gondom, csak lehet másképpen tolerálok, s már megtanultam a kiabálás nem old meg semmit, sőt.
Lehet édesanyám ápolása is nagyobb türelemre tanít, hiszen néha már Ő is olyan mint a gyerek, kevésbé figyel, leveri a poharat, de fogyó eszköz, és én ezért soha nem haragszom, meg egyébként is magammal sem perelek, ha eltörök valamit.
Édesanyám azt mondta mert magam is nagyra nőtt gyerek vagyok, s ezért nem haragszom meg rájuk, vagy kiabálok velük. Ez is lehet, hiszen nagyon féltve őrzöm gyermeki létem, és mivoltom, hogy ne vesszen el ebben a kegyetlen felnőtt világban, mert az őszinte nevetés is kihalna belőlem, pedig imádok nevetni és örülni, vidámnak lenni. Az élet sója a vidámság szerintem. Remélem megmaradok ilyen víg öregnek is majd, ha eljön az ideje.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi!
Nagyon aranyos cikk! Sokat elárul az emberről aki írta;-) Te akárhogy is, nagyon jól értesz a gyerekekhez (én már csak tudom, olvastam tőled már eleget)!
Puszi,
Pinokkió
Nagyon köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaimat . Megtisztelő a kedvességed és a figyelmed. Imádom és mindig is imádtam a gyerekeket, és szerintem nincs rossz gyerek, csak jól kell hozzákezdeni a dolgokhoz és jókor. Puszi Éva
Nagyon aranyos cikk! Sokat elárul az emberről aki írta;-) Te akárhogy is, nagyon jól értesz a gyerekekhez (én már csak tudom, olvastam tőled már eleget)!
Puszi,
Pinokkió
Nekem is nagyon tetszik ez a gondolkodás, de én magam erre nem biztos, hogy képes lennék. Nem szoktam hozzá, de vannak emlékeim régről, amikor még kicsik voltak a tesóim gyerekei. Voltak elegen. Arra az időre, míg nálam voltak hasonlókat gondoltam és éreztem. Megtelt a lakás élettel. Arra jó visszaemlékezni. Én nem felejtettem el, de ők szerintem már nem is emlékeznek rá. Régen volt. :-)
Puszi,
Éva
Szerintem biztosan Te is meg tudnád csinálni, ha épp jó időpontban jókor szakadna rád egy ilyen feladat. Most nekem is volt egy belső lelki egyensúlyom, megnyugvásom s talán az is erőt adott. Puszi Éva.
Szia Évike!
Nagyon kedves írás, nagyon tetszett! Rengeteg energiád van, hogy még a gyerekeket is felvállaltad! Tudod,hasonló a gondolkodásunk, maradjunk csak meg gyerekeknek, türelmesnek, segítőkésznek, lehet, nekünk is szükségünk lesz rá! Puszillak szeretettel? Angel
Örülök, hogy olvastál. Tudod van energiám, ha jól összpontosítok. Én már biztosan megmaradok ilyen gyereknek. Puszi Éva.
Kedves Éva!
Nagyon tetszett a cikked, vagyis a személyiséged és a gondolkodásmódod!
Sok hasonló gondolkodású emberre lenne még szükség, és jobb lenne a világ!
Amúgy… az üvegpohár nálunk is fogyóeszköz volt, de Tündéranyánk mindig azt mondta, hogy a műagyagot nem szereti, és abból amúgy sem tanuljuk meg, hogy nem kéne dobálni. :)
Pussz, Tündér
Remélem megmaradok ilyennek, erre nagyon vigyázok. Köszönöm és örülök, hogy olvastál. Én is műanyag ellenes vagyok. Puszi Éva
Puszi,
Éva
Nagyon kedves írás, nagyon tetszett! Rengeteg energiád van, hogy még a gyerekeket is felvállaltad! Tudod,hasonló a gondolkodásunk, maradjunk csak meg gyerekeknek, türelmesnek, segítőkésznek, lehet, nekünk is szükségünk lesz rá! Puszillak szeretettel? Angel
Nagyon tetszett a cikked, vagyis a személyiséged és a gondolkodásmódod!
Sok hasonló gondolkodású emberre lenne még szükség, és jobb lenne a világ!
Amúgy… az üvegpohár nálunk is fogyóeszköz volt, de Tündéranyánk mindig azt mondta, hogy a műagyagot nem szereti, és abból amúgy sem tanuljuk meg, hogy nem kéne dobálni. :)
Pussz, Tündér