Lajzolok
Látogatók száma: 61
Mikor ötéves voltam, kitört a felső két nagy metsző lapátfogam. Azért lapát, mert tejfoghoz képest is nagy volt, legalábbis úgy emlékszem.
Biciklibaleset. Sírtam, és a fogaim keresgéltem a kert végében. Hogy miért pont ott, nem tudom, mert valahol a járdán estem el. Persze, lehet, hogy a fogak csak a kert végében potyogtak ki, isten tudja. Akkor még a nagymamámnál laktam, kertes házban.
A fogaim azóta kinőttek, nagyok most is, biciklizni meg azóta sem tudok.
De, mért a lajzolás? Mert onnantól kezdve selypítettem. Lépa, letek, mogyoló, kolán leggel, hálmat likkant a ligó.
A ligólikkantás a legjobb szerintem, most így utólag belegondolva.
Meg a lajzolás. Lajzolni mindig is szerettem. Mindenhová lajzoltam, ahol volt szabad falfelület. Később otthon is, a panelben, anyám nagy örömére. Vagy bánatára.
Egyszer lajzoltam az oviban űrhajósokat, ahogy épp felfedezik a holdat. Először mindenkinek be kellett zsírkrétával színezni szivárványszínűre a lapot, utána óvó néni fekete tussal átfestette, majd száradás után egy kihegyezett hurkapálcával lehetett mindenféle vonalakat huzigálni rá. Ma is látom magam előtt azokat a szkafanderbe bújtatott, pufók, kerek fejű emberkéket, ahogy lebegnek az űrben. Apukám pedig nagyon megdicsért. Ezt ki kellene állítani - mondta.
Aput akkoriban ritkán láttam, anyut gyakrabban, mert reggelente ő vitt el az óvodába, délután pedig a nagymamám jött értem. Emiatt laktam a nagyinál, mert hozzá közelebb volt az óvoda, és értem tudott jönni.
Aztán egyszer apukám is értem jött. Vastag sárga frottírzoknit húzott a lábamra, és elmentünk szánkózni a Tapolca-rétre. Tapolca rétnek az óvoda után húzódó lankás utat hívták.
Aztán hazaköltöztettek engem is a családhoz, mert elkezdődött az iskola. Akkor már nem selypítettem.
Első nap lehetett játékot bevinni. Én a piros "lajzolósom" vittem be. Talán még emlékszik rá más is, egy TV képernyőjéhez hasonló doboz volt, az alján két gombbal, és homok volt a belsejében. A gombokkal lehetett irányítani a vonalakat, utána ha megráztad a dobozt, a homokszemek törölték le a rajzot.
Otthon apu mindig rajzolt nekem. Lovakat. Semmi mást, csak nagy csontos lábú, szikár paripákat. Néha csak úgy ceruzával, máskor barna filctollal. Becsukott szemmel is tudott volna lovat rajzolni, bár azt sosem kértem tőle.
Egyszer, még nagyon kicsi lehettem, talán második osztályos, le kellett rajzolni valami munkafüzetbe, mivel foglalkozik az apukánk. Én nem tudtam, hogy mivel foglalkozik, ezért nem is rajzoltam semmit. Azt tudtam, hogy "a" gyárban dolgozik, amin nagy kémények vannak, mert voltam vele egyszer ott, Mikulás ünnepségen. Egy hosszú sikátoron mentünk végig előtte a sötétben, akkor mutatta meg a kéményeket.
Reggel volt, amikor szóltam neki, nincs kész a házi feladatom. Akkor jöhetett haza a gyárból. Éjszakás volt.
Mindig azt mondta: fiam.
Miért most szólsz, fiam? - mondta, és morgott.
Aztán rajzolt két kék ruhás embert a megadott keretbe, és valami hosszú szerkezetet középre. Az volt a kohó.
És ő kemencekezelő technikus. Be is volt írva az ellenőrzőmbe később, az apja foglalkozása rovatba.
Mindig rajzolt lovakat, ha vittem neki papírt, és este meglovagoltatott a hátán, miután túl volt a napi rendszerességgel végzett fekvőtámaszokon.
Mert apám precíz ember volt, ma is az.
Amikor felvágta az ereit, akkor is előbb megásta a sírt a telkünkön, hogy legyen hová eltemetni őt.
Anyu később rózsabokrokat ültetett a gödörbe.
Én kilenc éves voltam, és nem emlékszem sok mindenre. Amikor meglátogattuk a kórházban, csak ült az ágy szélén a csíkos pizsamájában, és a keze be volt kötve. Cigit vittünk neki, pedig azelőtt sosem cigizett.
Aztán hazajött, és mindig nekiment az ajtófélfának, és akkor vérzett az orra. Aztán szilveszter lett, és mi egymást ölelve sírtunk a nővéreimmel és anyuval a sötétben, kint pedig robbantak a petárdák, és tűzijáték szikrázott az égen.
Többet nem rajzolt lovakat.
Én sem, mert soha nem tudtam lovakat rajzolni.
Arcokat rajzoltam, nőket rajzoltam, divatmagazinokból lopott modelleket másoltam.
Azt álmodtam, hogy divattervező leszek. Vagy fazekas. Talán festő.
Később megtaláltam apám gyerekkori vázlattömbjét.
Csak nők vannak benne, korabeli szépségek, hírességek portréi, alakja:
Sophie Daumier, Claudia Cardinale, Bridget Bardot, Koncz Zsuzsa, hullahopp karikázó, röplabdázó, teniszező, mindenféle sportot űző, pózoló lányok képei.
Egy darab ló sincs benne.
Csak nekem rajzolt lovakat.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pinokkió
Nagy lelki erő kell hozzá!
L.
Jaj, úgy értem, hogy miután ez történt, elektrosokkolták, mai napig szétlövik nyugtatóval, és teljesen elveszett a személyisége. Amíg kicsi voltam, 9 éves koromig is, emlékszem, hogy rajzolt, megtanított sakkozni, kártyázni, utána pedig mintha elvágták volna... bár, talán még olyan 11 éves koromban mintha még úgy-ahogy "normális" lett volna, de utána már egyáltalán nem. De anyu is szétnyírta, na meg hogy ráiszik a nyugtatóra.
Úgy értem, h. leszűkült a tudata olyan dolgokra, mint az evés-ivás-cigi. Ennyi.
Akkor azért annak örülök.
Én sem ismerem az enyémeket, de a pláne, hogy anyám azután mondta, hogy most kezd megismerni, hogy olvasta az Örökségemet, tudod a svábot. Ideje. A tieid olvassák az írásaidat?
De, lehet h. majd nyomtatok ki nekik...
Apám egyáltalán "nem tud" olvasni, nincs türelme hozzá. Az Északban a halálozási rovatot nézi meg egyedül.
Egyébként mindig elviszi a magazinokat, leül velük az ágyra, komótosan végiglapozza, és visszaviszi a konyhába. :)
Anyu talán olvasta egy-két cuccom, talán a meséket, amikor azokkal pályáztam.
Akkor azért annak örülök.
Én sem ismerem az enyémeket, de a pláne, hogy anyám azután mondta, hogy most kezd megismerni, hogy olvasta az Örökségemet, tudod a svábot. Ideje. A tieid olvassák az írásaidat?
Úgy értem, h. leszűkült a tudata olyan dolgokra, mint az evés-ivás-cigi. Ennyi.
Mostanában nagyon aggódom értük, nagyon rosszul néznek ki, mindketten.
Jó éjt, neked!
Jó éjt neked is!
Él igen, remélem, még sokáig, anyuval együtt. (bármennyire is gyilkolják egymást:() Csak, ettől függetlenül igazán sosem ismertem, és ...ő már nem önmaga 22 éve.
Én sem ismerem az enyémeket, de a pláne, hogy anyám azután mondta, hogy most kezd megismerni, hogy olvasta az Örökségemet, tudod a svábot. Ideje. A tieid olvassák az írásaidat?
Jó éjt, neked!
Ha lenne bátorságom, megkérdezném, hogy él-e még… mert nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna róla.
Ezek szerint tőle örökölted a kézügyességed.
Most nézem, hogy először elfelejtettem pontozni. Pótoltam. :)
Ezek szerint tőle örökölted a kézügyességed.
Most nézem, hogy először elfelejtettem pontozni. Pótoltam. :)
Kedves szelet az életedből, csak szomorú lettem a végére…
Ez aranyos... De szeretnék újra kicsi lenni... :)
:)
pedig mindig nagyon szerettem volna. Egyszer a lányom azt mondta, hogy én rajzolom a legszebb virágot, ja és a falevelet ( ez volt a jele az oviban) De tudom, hogy csak vigasztalt. Apám sem rajzol lovat, de még hírességeket sem. Szerencsés lány voltál :-)
Puszi: Nurse
Gyerekkoromban én királylányokat rajzoltam. Leveleztem az unokahúgommal, aki kb. 400 km-re lakott tőlünk, kitaláltuk, hogy legyen a jelünk a királynő. (Mint az oviban :) Hajnalkának neveztük el, és minden levélben lerajzoltuk, mindig mást csinált: énekelt, virágot szedett stb. Szép volt, igaz se volt...
:)
Pusz,
L.
:)
Pusz,
L.