Legfinomabb, az anyu sütötte kenyér. … a kenyér illata. (mondatos)
Látogatók száma: 56
Azt gondoltam, ez a mondat az, amivel a legegyszerűbb történetet írni. Írás közben rájöttem, nem is olyan kis feladat ...
Emlékezni kell, hogy újból érezhessem a frissen sült kenyér illatát.
Kutakodok ott mélyen, de nincs meg pontosan, hogyan is készítette az anyu; valamikor hajnalba kelt dagasztani a kenyeret, - amihez fateknőt használt, - hogy a pékhez időben oda érjen. Párszor én is elkísértem. Közel volt a pék, pár házzal odébb tőlünk, csak át kellett menni az úton.
Érdekes, akkor a kemence a föld felszínével egy síkban volt építve, de egy akna volt előtte, amiben a fehér ruhás pékmester állt. Az asszonyok az akna szélére sorba lerakták, a szakajtóban szépen megkelt kenyereket.
A pék a lapátra borította a kenyeret, majd megkente vizes kefével, éles késsel megvágta és már tolta is be a kemencébe.
Majd pár óra múlva már mehettünk is, a szép pirosra sült kenyérért. A lapáttal kiszedett kenyeret ismét áthúzta vizes kefével és már indulhattunk is haza.
Arra szintén csak halványan emlékszem, hogy lisztet is kellett vinni, de hogy a fizetség, hogy történt, az már a múlté, sajnos nincs kitől megkérdezni, az anyukám elment és a pék mester sincs.
Emlékeim szerint három kilós szép nagy kerek kenyeret vittünk haza, amit azonnal meg is szegett az anyu. Előtte keresztet vetett rá. Vártam, hogy kapjak belőle, csak úgy pusztán ettem. Az akkori kenyér illata, íze összehasonlíthatatlan a mai szeletelt, zacskóba tett kenyérrel .
Évekkel később, már az esküvőmre készültünk, anyu átment a pékségbe, hogy a pék feleségénél, megrendelje a lakodalomra a friss kenyeret.
Akkor nem értettem, miért volt annyira dühös, amikor a kenyerekkel hazaértek, csak később mesélte, hogy a pékségben, nem tették félre, a rendelt fehér kenyér mennyiséget, hanem csak a felét, a többi (talán) barna kenyér volt.
Anyu utána már nem sütött kenyeret és nem is járt a pékségbe.
A gáztűzhely sütőjében én is sütöttem kenyeret, de hol volt annak az íze, külleme az anyuétól.
kép: internet
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mi tanyán laktunk, hat-hét km-re a falutól, ez is közre játszhatót abban, hogy a lisztet és nem a bedagasztott kenyeret vittük.
Én a keresztapám fatüzelésű pörkölőjét akartam megszerezni, csak mire érte mentem volna a gyerekei odaadták valami ócskásnak.
Tőled kaptam a választ, arra a kérdésre, amire én nem emlékezem, hogy lisztet vittünk a pékhez és beleszámolt a kenyér árába. Itt másképp lehetett, mert mi vettük a lisztet ...
Szerintem az jó ,hogy vannak akik a régi mesterségek tárgyait átmentik az utókor számára. Fontos az minden generáció számára, hogy tudják őseik, hogyan éltek.
Én őrzöm édesapám kovács kohóját.
Én a keresztapám fatüzelésű pörkölőjét akartam megszerezni, csak mire érte mentem volna a gyerekei odaadták valami ócskásnak.
Régi szép idők! amíg nem költöztünk új helyre nálunk is anyukám sütötte a kenyeret a búbosba! Később, a gazdaságba amit fejadagként kaptak a szüleim lisztet, azt vitték a pékhez, fizetségként a liszt mennyiségéből vont le, mennyit nem tudom! pl: ötven kiló lisztből harminc kiló kenyeret kaptunk. Nem emlékszem az arányra. Az így összegyűjtött lisztből készítette eladásra a kenyereket. Meg volt beszélve, egy héten hányszor megyünk kenyérért, sokszor kemencéből dobta a cérnahálóba.
Érdekesség: Az izsáki, Máté pék műhelye volt az utolsó az országba ami még hagyományos kemencével üzemelt, a berendezési tárgyai is régiek, ha minden igaz, darabjaira szedték, úgy, hogy a Szentendrei skanzenbe feltudják állítani.
Szerintem az jó ,hogy vannak akik a régi mesterségek tárgyait átmentik az utókor számára. Fontos az minden generáció számára, hogy tudják őseik, hogyan éltek.
Én őrzöm édesapám kovács kohóját.
10 éves koromban egy egész nyarat töltöttem vidéken rokonoknál. Ott búbos kemence volt a szobában. Úgy emlékszem abban sütötték a kenyeret. Tényleg nagyon finom volt. A kenyér nagyon nagy volt, talán 5 kilós is lassan fogyott és szikkadtan már nem ízlett. Igaz a mai kenyér is frissen a legjobb
Érdekesség: Az izsáki, Máté pék műhelye volt az utolsó az országba ami még hagyományos kemencével üzemelt, a berendezési tárgyai is régiek, ha minden igaz, darabjaira szedték, úgy, hogy a Szentendrei skanzenbe feltudják állítani.