Leitatós rablások
Látogatók száma: 48
Meglepnek a hírek, hogy leitatnak utcán kábítószeres itallal, majd kirabolnak.
Meglep az emberi naivitás. Nem vagyok teenegger, és megéltem már egy két dolgot, láttam is sok csodát, de ilyet még ifjú koromban sem igazán.
Igaz akkoriban úgy engedtek el "buliba" is, hogy idegentől semmit nem fogadunk el. Hiába kínál, nem. Egyedül nem mászkálunk, csak ismerős barátokkal. Társaságunktól szó nélkül és egyedül nem maradunk le, és nem ténfergünk el. S lám csodát, ma a XXI. században felnőtt embereket vad idegen emberek megkínálnak és leitathatnak. Mi még bontott ásványvizet sem fogadtunk el ismeretlentől. Magunknak kértük ki az italt, legfőképpen üveges üdítőket ittunk. A bele való "bélést" magunknak vettük meg a boltba, és táskából öntöttük az üdítőbe, de óvatosan.
Pedig ez már nem tegnap és nem is csak pár évvel ez előtt volt. Akkoriban is volt divat a lányokat leitatni és elkísérni, vagy elhívni, de akkoriban még nem voltak ilyen drogos dolgok.
Bár akkor kevesebb volt közöttünk a "pláza cica" forma lány és jobban összetartottunk és figyeltünk egymásra, s ha láttuk, hogy nem közülünk való, de bajban van, akkor odamentünk és kisegítettük sokan az egyet.
Ma már csak levegőbe adott pusz pusz és öri hari, meg csak azért is barátságok vannak. Nincs az emberi kapcsolatoknak mélysége, tartalma.
Felszínes és mondva csinált dolog az egész.
Őszintén mondom sajnálom a mai fiatalokat, mert azt sem tudják milyen az élet. Mi merevebb rendszerben, de boldogabban éltünk. Voltunk a magunk csinjeivel fiatalok, bohók , szertelenek, szabadok, és nem szabadosak, és fegyelmezetlenül rossz akarói egymás iránt.
Ezt sajnos a társadalom termeli ki magából. Nem csak a nagy, hanem a mikro társadalom a család is.
Ahogyan a mi napi értékrendünk silányul, lesznek gyermekeink egyre semmirekellőbbek.
Elfelejtjük, hogy az értékrendet a családon belül mi felnőttek állítjuk fel, s azt örökítjük gyermekeinkre. ŐK csak továbbviszik, vagy elhagynak belőle értékeket sajnos.
Mindig a legfontosabb a szeretet, az egészség, a becsület, a megbecsülés és tisztelet marad el a legtöbb esetben.
Öregapám mindig azt tanította, ha kapni akarsz, adj !
Amennyiben szeretetet vársz adj előbb, hogy visszakaphasd. Ezzel mindenben így volt a törvénye.
Az édesapám öntörvényű emberként is a saját szabályaival együtt kemény, de következetes ember lévén alázattal és tisztelettel viseltetett mindig. Minket is arra nevelt.
Ma már magamról is elmondhatom, hogy én is így neveltem a gyermekeimet, hiszen mind a kettő megállja a helyét az életben és a társadalmakban is.
Nő létemre keményen fogtam őket, sőt vitáztunk és küzdöttünk is a magunk módján egymással is, és a feladatokkal is, de nyertem én is, és ők is.
Belevontam őket apró gyermekként a mindennapi munkába, és türelemmel kivártam míg jól, rosszul, de elvégezték a feladatot, hogy utána én titokban kijavítottam a hibát az más, de ők maguk büszkék voltak, hogy megcsinálták.
Bevallom sok türelem és kitartás kellett hozzá, de megérte.
Mára a visszaigazolásokból tudom, helyesen cselekedtem amit tettem.
Kép: JAG
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Juli !
Igen nagyon bölcs ember volt, és valóban soha nem tett vagy mondok ok nélkül semmit. Sokat voltam vele, és sokat is tanultam tőle, tőlük.
Nem mondom, hogy egy áldott jó gyerek voltam, mert a vessző az én szoknyámon is eljárta a kanász táncát, de megérdemeltem, mert ok nélkül szó sem hangzott el, nem hogy verés essék.
Puszi Éva.
A régi öregek nagyon tudtak valamit...
A mogyorófavesszőt nekem is megmutatták párszor, és még sem kellett pszichológushoz járnom. :D
pusz
Juli
Szia Éva!
Okos ember volt az öregapád!
pusz
Juli
Igen nagyon bölcs ember volt, és valóban soha nem tett vagy mondok ok nélkül semmit. Sokat voltam vele, és sokat is tanultam tőle, tőlük.
Nem mondom, hogy egy áldott jó gyerek voltam, mert a vessző az én szoknyámon is eljárta a kanász táncát, de megérdemeltem, mert ok nélkül szó sem hangzott el, nem hogy verés essék.
Puszi Éva.
Kedves Éva!
Középiskolás és főiskolás koromban is kollégiumban laktam. Mindannyian más-más környezetből érkeztünk, de összekovácsolódtunk, és vigyáztunk egymásra. Mi is megcsináltuk a magunk hülyeségeit, de volt egy határ, amit nem léptünk át, nem is tehettük volna, mert a többiek azonnal kijózanítottak.
Ma, ahogyan látom, a fiatalok egymást hülyítik, kell még egy új kütyü, ki kell próbálni mindent, amit a másik már kipróbált, nincs semmi veszélyérzetük, és mintha a szülők nem mernék határozottan nevelni a gyerekeket, tartást adni nekik, megmutatni, hogy nem minden arany, ami fénylik, és nem kell minden kesztyűt felvenni, amit eléd dobnak.
Pussz: Yolla
Igen, igazad van. Sajnos a szülők is félúton vannak a fejlődésben, és a növésben a tapasztalatok terén úgy látom. Valahogyan nem értem miért és hogyan hagynak értelmes és értékes gyerekeket elsatnyulni, elsilányulni. Bár a mi időnkben még az iskola is jobban figyelt, nevelt. Ma óra adó tanárok vannak, leadják az órát, megírják a különféle kimutatásokat a tanmenetről meg minden hülyeséget, kimutatás hátán kimutatás és elegük van az egészből és mennek haza. Valahogyan néha úgy érzem az utca és valóban egymást nevelik, vagy hülyítik a gyerekek. Igen és mindig kell ami a másiknak, és nehogy lemaradj feltétlen olyan színű mintájú és illatú, meg minden kell amilyen a másiknak is van, még akkor is, ha rajta rosszul áll, vagy neki nem is illene.
Puszi Éva.
Okos ember volt az öregapád!
pusz
Juli
Középiskolás és főiskolás koromban is kollégiumban laktam. Mindannyian más-más környezetből érkeztünk, de összekovácsolódtunk, és vigyáztunk egymásra. Mi is megcsináltuk a magunk hülyeségeit, de volt egy határ, amit nem léptünk át, nem is tehettük volna, mert a többiek azonnal kijózanítottak.
Ma, ahogyan látom, a fiatalok egymást hülyítik, kell még egy új kütyü, ki kell próbálni mindent, amit a másik már kipróbált, nincs semmi veszélyérzetük, és mintha a szülők nem mernék határozottan nevelni a gyerekeket, tartást adni nekik, megmutatni, hogy nem minden arany, ami fénylik, és nem kell minden kesztyűt felvenni, amit eléd dobnak.
Pussz: Yolla