újabb események régebbi események további események
13:53
Tündér módosította a naplóbejegyzését
20:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:35
Új cikk került fel a weboldalra

Lilla

2010. augusztus 1. - Látogatók száma: 41

Amikor jött haza, a haja kócos, a gondolatait ott hagyta a betegeinél, a kabátján a gomb eggyel feljebb gombolva.

Aranyszívű ember volt! A szakmáját tekintve az elme gyógyítója, de vele kapcsolatban volt egy olyan érzésem, hogy néha őt kellett volna istápolni.
Amit meg is tett tizenkét éves fia, és kilenc éves leánykája. Lilla felettünk lakott annak idején. Két gyerekkel egyedül,de a volt férj, az apa minden héten meglátogatta őket. Nem tudtam mire vélni a kapcsolatukat, mivel egyszer hallottam a lépcsőházban, ahogy szidja Lillát.
- Már megint nem eszel rendesen! Gondolom, megint hajnalig fent maradtál kórtörténeteket írni! Hoztam rántott húst, de megegyétek, ne nekem kelljen a jövő héten a hűtőből kidobni!
Nem értettem ezt a fura kapcsolatot, amíg aztán meg nem ismertem őt. Néha láttam a lépcsőházban és mindig meglepett zilált külseje, divatjamúlt ruházata.Találkoztam a két, néha úgy éreztem, koravén kisgyerekkel is. Mindig udvariasan köszöntek, ha szatyrot cipeltem a kisfiú rögtön felajánlotta a segítségét. Igazi kis udvarias lovag volt!
Akkor álltunk neki beszélgetni amikor Lilla az isten tudja hányadszorra áztatott el bennünket. Felmentem hozzájuk és nagyon mérges voltam. De amikor ajtót nyitott és rám nézett a karcos szemüvegen keresztül , valahogy elszállt a mérgem.
- Ne haragudjon a zavarásért, de megint eláztatták a fürdőszobámat!
Lilla feljebb tolta a szemüvegét.
- Ó, igen? Nem is vettem észre. - majd beslattyogott a vízben úszó előszobából a fürdőbe, ahol a kád mellett felejtett csőből bőszen ömlött a víz a földre. Igazság szerint mérgelődnöm kellett volna, de az élhetetlensége láttán nevethetnékem támadt. Észre sem vette, hogy vízben áll!
- Jéééé! - csodálkozott Lilla a cső láttán, de én akkor már kihúztam az aljzatból a dugót, mert ki tudja nehogy agyoncsapjon valakit az áram.
- Na fogjunk valamit és itassuk fel ezt a vizet, mert ebből lehet nagyobb baj is! - mondom neki.
- Milyen baj? - néz rám.
- Mert áramütést is lehet szenvedni, ha a gép vízben áll.
Úgy nézett rám szegény, mint akinek fogalma sem volt arról, hogy az a mosógép árammal működik!
Közben előkerült két kisgyerek is. Hangos kezét csókolommal köszöntek, majd gyorsan összekapkodtak pár törölközőt és itattuk fel a vizet. Lilla ott téblábolt közöttünk, látszott rajta, hogy a meglepő helyzettel nem tud mit kezdeni.
A kislány elnézést kért tőlem, a kisfiú szintén. Majd Bence annyit mondott, hogy " A biztosításunk természetesen állja az Önnek okozott kárt!" Meglepődtem, mert egy ilyen mondatot inkább az anyuka szájából vártam, mint egy kilenc éves kisfiútól. Közben a kislány, az anyját vette pártfogásába.
- Anyukám a papucsod csupa víz lett, vedd le gyorsan mert megfázol!
Valahogy úgy nézett ki a helyzet, hogy itt az anyuka a gyerek, és a gyerekek a felnőttek. Később még volt pár alkalom, amikor ilyen meglepetésben volt részem. A ház előtt találkoztam Lillával, a gyerekeit várta az iskolából. A sálja egyik fele hátul lógott le nyakából. A kabátján a gombolás az alsó második gombnál kezdődött. Nem akartam udvariatlan lenni, és nem hívtam fel rá a figyelmét. Közben a gyerekek is feltűntek az utcán, majd ahogy odaértek hozzánk, a köszönés után Andrea szemügyre vette az anyukáját.
- Jaj édesem, hogyan nézel már megint ki! Meg fogsz fázni, ha nem gombolod be a kabátodat. Na és a sálad....!
Azzal nekiállt szalonképes állapotba hozni Lillát.
Isten bizony, az első időkben az hittem Lillánál nincs minden rendben. De egyre gyakoribb beszélgetéseink során rájöttem, hogy egy ritka művelt és okos nővel hozott össze a sors, aki valahogy az agya valamelyik zugában megmaradt egy tébláboló gyermeknek. Ha eszébe jutott valami, akkor hagyott csapot papot és a könyvei fölé telepedett. A férje úgy látszik nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, mert elváltak, de gondolom, valamilyen szinten szerette, mert rendszeresen megjelent náluk és próbált vigyázni a gyerekasszonyra meg a két kisgyerekre.
Sokszor voltak nála hétvégén a gyerekek és ilyenkor Lilla egyedül volt, vagy a kórházban maradt. Néha lejött hozzám, olyankor sokat mesélt. A munkájáról, az életéről. Orvosprofesszor apja korán meghalt, anyjával, és két vénleány nénjével élt, amíg férjhez nem ment. Ez adott talán valami magyarázatot arra, hogy a házimunkában nem tudott mit kezdeni. Amikor megkérdeztem tőle miért váltak el, felhúzta a vállát.
- Nem tudom! Talán Gergőnek jobb volt egyedül. Nehéz eset vagyok!
Azzal feljebb tolta a szemüvegét és rám mosolygott. A mosolya valahogy elnézést kérő volt. Mintha azt mondta volna: Nem tehetek róla.
De az összes hibájával együtt egy szeretni való emberke volt. Sajnáltam, amikor elköltöztek.

A cikket írta: Babenko

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 24. 19:42
Jutka, Müszélia, köszönöm a véleményeteket!
2010. szeptember 24. 10:33
nem tudhatom az igazságot, de mindenesetre nagyon életszerűen írtad le, elhiszem neked, és ott a pont.
meg a csillagok.
2010. szeptember 24. 09:57
Nekem azért tetszett a történet, és nem csak azért, mert jól érzékelhetően van megírva, de rámutat valamire, olyamire, amit nem tartunk fontosnak: Megismerni közelről, akiről ítéletet mondunk. Igen léteznek rendkívüli emberek, például, akik birkóznak a fakanállal, a seprővel, és mégis értékesebbek lehetnek, mint a tisztaságmániások. Nekem Moliner Gizella írónőt jutatta eszembe, aki rendkívül jó íronő volt, sőt csodálni való (én imádtam a könyveit). Egy kolleganöm mondta róla (egy utcában laktak), ha valaki bement a lakásába, térdig járt a koszba. Olvastam olyan kutató orvos életéről, akinek a ruháján lyukakat mart a vegyszer, és sokszor elfelejtett átöltözni, amikor ebédelni ment egy kisvendéglőbe.

Szeretem az ilyen, jól ábrázolt történeteket, amit írtál. Különösen most a mai világban, amikor arra sincs időnk, hogy a barátainkkal fenntartsuk a kapcsolatot. Jó munkát kívánok, Jutka
2010. augusztus 10. 11:14

megtekintés Válasz erre: - 2010. augusztus 9. 22:41

Érdekes történet, amolyan hétköznapi furcsaság, kitűnő elbeszélésben!
Határozottan tetszik. :)

Köszönöm! :-)
 
2010. augusztus 9. 22:41
Érdekes történet, amolyan hétköznapi furcsaság, kitűnő elbeszélésben!
Határozottan tetszik. :)
2010. augusztus 3. 19:05

megtekintés Válasz erre: cuki1 - 2010. augusztus 3. 15:51

Gratulálok :)

Köszönöm Cuki! De inkább Lillának járna a gratuláció, mert nélküle ez az írás nem jött volna létre! :-))))))))))))))))))
2010. augusztus 3. 15:51
Gratulálok :)
2010. augusztus 2. 21:23

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 2. 20:57

Igazad van. :)
Az agy másképp működik beszéd és írás közben. Van, akivel társalogni sem képes az ember. Van, akinek issza az írott szavait.

Talán nem olvastam el minden írásod Babó, de nálam ez vezet akkor is kimagaslóan. S így, hogy ismered is a hölgyet, szerencsésnek mondhatod magad.

Köszönöm Laura! :-))))))))))))))
2010. augusztus 2. 20:57

megtekintés Válasz erre: gaboca - 2010. augusztus 2. 20:18

Babó ha leírja, hogy reggel felkelt és kávézott, aztán megfésülködött, az már élményszámba megy.
Egyszerűen olyan a stílusa, hogy inni kell minden szavát.
Aztán van, aki görcsösen próbál sztorit találni, még esetleg sikerül is, de leírni már nem tudja.
Mielőtt bárki megsértődne, magamra is gondoltam.
Nagyon érdekes, izgalmas életem volt, rengeteg jó sztorival, de nem tudom leírni. Ezért maradtam az oldalon olvasóként.
Hajrá Babó!

Igazad van. :)
Az agy másképp működik beszéd és írás közben. Van, akivel társalogni sem képes az ember. Van, akinek issza az írott szavait.

Talán nem olvastam el minden írásod Babó, de nálam ez vezet akkor is kimagaslóan. S így, hogy ismered is a hölgyet, szerencsésnek mondhatod magad.
2010. augusztus 2. 20:50

megtekintés Válasz erre: gaboca - 2010. augusztus 2. 20:18

Babó ha leírja, hogy reggel felkelt és kávézott, aztán megfésülködött, az már élményszámba megy.
Egyszerűen olyan a stílusa, hogy inni kell minden szavát.
Aztán van, aki görcsösen próbál sztorit találni, még esetleg sikerül is, de leírni már nem tudja.
Mielőtt bárki megsértődne, magamra is gondoltam.
Nagyon érdekes, izgalmas életem volt, rengeteg jó sztorival, de nem tudom leírni. Ezért maradtam az oldalon olvasóként.
Hajrá Babó!

Az ilyen véleményekért érdemes rágódni azon az íráson és nem csak összecsapni!

Köszönöm Gabóca! :-)
2010. augusztus 2. 20:18
Babó ha leírja, hogy reggel felkelt és kávézott, aztán megfésülködött, az már élményszámba megy.
Egyszerűen olyan a stílusa, hogy inni kell minden szavát.
Aztán van, aki görcsösen próbál sztorit találni, még esetleg sikerül is, de leírni már nem tudja.
Mielőtt bárki megsértődne, magamra is gondoltam.
Nagyon érdekes, izgalmas életem volt, rengeteg jó sztorival, de nem tudom leírni. Ezért maradtam az oldalon olvasóként.
Hajrá Babó!
2010. augusztus 2. 20:10

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. augusztus 2. 09:42

Babonak a kitalált történetei sokkal szinesebbek szoktak lenni, ez is nagyon jo irás, csak éppen azon a határon van, hogy nem tudni valóság-e vagy sem....nekem tetszik :-)

Köszönöm!
Ez valóságos volt. :-)))))))))))
Lilla létezik, a mai napig szoktunk telefonon beszélgetni.
2010. augusztus 2. 09:42
Babonak a kitalált történetei sokkal szinesebbek szoktak lenni, ez is nagyon jo irás, csak éppen azon a határon van, hogy nem tudni valóság-e vagy sem....nekem tetszik :-)
2010. augusztus 1. 22:43
Most nem tudom eldönteni ez megtörtént veled a valóságban vagy csak a fantáziád szüleménye? Mindenesetre ezt az írásod valahogy kimagaslóan másnak érzem, mint az előzőeket. Olyan kiköpött elbeszélés szag van itt. Igazán gratulálok!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: