Mai világunk
Látogatók száma: 17
Hogyan látja egy ember a több milliárdból a mai világunk helyzetét. Nem jártam sok helyen a világban, csupán amit a hír és utazási csatornák és mindennapjaink során hallok, látok, érzékelek, alakul ki bennem folyamatosan a kép erről a föld nevű bolygóról
Egy szélsőséges megközelítésből ...
Nagyon érdekel engem, hogyan élnek az emberek a nagy világban, a bolygónk más területein.
Mivel saját kultúrámat már ismerem - javarészt - persze mindig tanul újat az ember...
Úgy gondolom, hogy a saját nemzetünk múltja és jövője mellett épp oly fontos megismerni más nemzetek kultúráit, az élethez való viszonyulásait, a mindennapi betevőkhöz való hozzájutásaikat, mindazt, amiről az életük szól, ahogy azt megélik nap, mint nap.
Kérdés, hogyan láthatom én mindezt, hogyan lehet nekem erről kialakult véleményem, ha még nem is jártam az ő földrészükön, nem éltem velük együtt, nem érezhettem saját bőrömön azt, ahogyan napi étel adaguk elfogyasztásáért megküzdenek minden egyes napon.
Nagyon egyszerű a válasz...
Szerencsére mást is foglalkoztatnak ezek a kérdések, így kamerával a vállukon felkerekednek a nagyvilágban és bemutatják nekünk, hogyan élnek, mivel foglalatoskodnak a világ többi táján az emberek.
Bár nem származom gazdag családból, de soha nem éheztünk, nem kellett nélkülöznünk olyan dolgokat, melyek a mindennapi élethez elengedhetetlenek.
Gondolok itt az ivóvízre, a ételre, a ruházkodásra, vagy épp a tankönyvekre és sorolhatnám.
Nem volt kérdés soha, hogy hány kilómétert kell gyalogolnunk aznap ivóvizünk megszerzéséhez, vagy milyen állatot vadásszunk össze, melyet kissé elhasználódott edénykénkben a tűző napom megsüssünk, és megosszuk kevéske ételünket közösségünk tagjaival.
Mégis, lehet, hogy azok az emberek, népek, akik ilyen körülmények között élnek, néha talán boldogabbak, mint mi ... csak más az értékrendjük, mások a szokásaik, más világ veszi őket körül.
De sajnos nem az a jellemző általában, hogy olyan boldogok lennének, viszont annál békésebbek és barátságosabbak egymással, nem említve most azon törzseket, ahol a szokások elég "durvák".
Csakis a jelenről beszélek most, nem arról az időről, amikor még ősembereink halászok-vadászok voltak, az asszonyok meg a bogyókat szedegették össze, ..
Nem.
A mai valóságról.
Olyan emberekről például, akik nem tudják, milyen érzés olyan javak után sóvárogni, amelyet soha az életben nem fognak tudni megvenni, s megszerezni magának.
Nem az a kérdés merül fel benne reggelente, hogy mit ne egyek aznap, hogy lefogyjak végre, hanem, hogy mit egyek, mit tegyek azért, hogy ne haljon éhen a családom!
Persze "nekünk" is megvannak a mindennapi gondjaink.
Például hogyan fizessük ki havi számláinkat, hiteleinket, miből főzzünk családunknak mindennap változatos, egészséges ételeket - családja válogatja -, de vannak akiknek azon fáj a fejük, hogyan vegyék meg a legmárkásabb, legdrágább ékszereket, autókat, villákat stb.
Nem a manikűröse számát keresi a telefonjában, hanem a gyermeke lázát igyekszik csillapítani gyógynövényekkel, vagy szomját oltani mondhatni nomád életkörülményeik közepette egy véget nem érő teherhordás nehézségei után.
Az teszi boldoggá, ha egészségben tudhatja családját, népét!
Az, ha aznap az istenükhöz elmondott ima után bőséges vacsorában lesz részük mondjuk az aznapi vadászat során szerzett táplálék fogyasztása közben.
Az, ha úgy fekhet le, hogy nem halt szomjan, vagy éhen egyetlen tagja népének, és az esti tűzgyújtás közben vidám táncba, dobverésbe, éneklésbe kezdenek parányi törzse tagjaival.
Nincsenek multik, nincsenek autók, nincsenek felhőkarcolók.
Sem kutatók által kifejlesztett gyógyszerek, melyért leugrok a helyi patikában.
Csak ők vannak, és a holnap, amikor újra meg kell küzdeniük az életben maradásért.
Nem kellene pazarolnunk a vizet, az áramot, a gázt, a benzint!
Nem kellene majszolnunk az édességet két kézzel, vagy tömnünk a fejünket, amíg rosszul nem leszünk a jóllakástól, szórni a pénzt két kézzel haszontalan dolgokra és közben sajnáltatni magunkat, milyen nehéz is az életünk.
Nem kellene az emberi kapcsolatainkat, barátságainkat, a szeretetet a pénzszerzés és költés örömére lecserélni, a anyagi javak utáni küzdelemre fordítani minden energiánkat és figyelmünket.
Próbáljuk egyensúlyba hozni életünket!
Gondolunk másokra, a másikra is!
Testvérünkre, édesanyánkra, vagy épp nagyapánkra.
A járda szélén ücsörgő hajléktalanra, a beteg gyerekekre, az erőszakos férjüktől menekülő asszonyokra, a nélkülöző családokra, a föld lakóira!
Ne csak magunkra!
A cikket írta: franci
Hozzászólások
időrendi sorrend
csak
s ez nem az írás értékét rontja, hanem saját magam magyarázata
míg ebben a világban élünk, sajnos ekkor harmóniára nem képes az emberiség, mert fogyasztótársadalmat "faragtak" belőlünk, s a társadalom bizonyos elvárásai gátat szabnak a személyiség minél jobb kibontakoztatásához, s legtöbbször azért, mert nem profiáló tényező az emberség, a humánum.
grat.
:)