Majd rajzolok!
Látogatók száma: 43
Jó ébredést! Derűs reggelt! Szép napot mindenkinek! ... egy számára soha nem feledhető szeretett családtagja legfőbb mondatai közül való, az ő anyja szájából származik... Feledhetetlen!...
Ezen a csodálatos napsütéses reggelen Eve jókedvűen pattant ki az ágyából. Régóta élvezi már annak minden szegletét, befészkelve magát a minden kényelmét biztosító pihe-puha gyapjú takarója alá, ügyelve minden apró részletre, hogy kezének, lábának helyet keresve semmi ne legyen útjában a békés szendergés ideje alatt, mielőtt álomba merül.
Szerette a kényelemnek eme fontos előkészületeit, ezért különös hangsúlyt fektetett e legtöbb idejét igénybe vevő eszköz és annak tartozékai minőségére.
Kéjesen nyújtózkodott egyet, miközben megbizsergette bőrét a hűvös szoba levegője. Lerázva magáról az éjszaka maradványait, elgémberedett tagjaiba életet lehelve felkapta frottír köntösét, így indult neki a napnak.
A konyha zárt ajtaja előtt kissé megtorpant, mielőtt még belépett volna a fürdőszobába. Óvatosan kémlelt be az áttetsző mintázaton keresztül, nehogy észrevegye, mert az illatok már árulkodóak voltak. Vajon mit ügyködik szeretett gyermeke?
Az éjszaka nyitva hagyott ablaka jóvoltából a friss levegőjű szobájából kilépve orrát kissé megcsapták a gyanús illatok.
Most valahogy nem kívánta ez erős szagokat. Mégis megadóan vette tudomásul, hogy a reggeli ma is bundás kenyér lesz. Csak el ne mulasszon teát is főzni hozzá - gondolta... Egy kis citrom nem ártana bele, ami viszont tudta, hogy nincs. Nem baj, majd pótolja.
Ma valahogy nincs kedve háborúzni, szólni azért mennyire nem szereti, ha erős illatok csapják meg az orrát és erre kell felébrednie. Mentségére szolgáljon, hogy mindezt olyan csendben tudja elkövetni, mint az éjszakai manó. Nem igazán jó az alvókája. Újabban - nem érti, csak sejti - de immár szokásává vált az éjszaka leple alatti sütés-főzés. Mindig előrukkol valamivel. Meglepetésnek szánja, dicséretet várva.
Valahol mélyen megértette, hogy a kifogások ideje lejárt. Hagynia kell kibontakozni, hiszen érzékkel megáldott gyermeke a külső világból vajmi kevés pozitív impulzust kap a mindennapok jobb elviseléséhez. Hát tegye - gondolta, mint ahogy ő is tette annak idején, különös hangsúlyt fektetve az apró részletekre, örömmel és boldogan, valakik miatt.
Ez a nem kevés idő lassan feledésbe megy nála. Felnőtt leánya is csak azt teszi, amiben ő is annak idején örömét lelte, de maga már nem lát benne fantáziát, még a szükségszerűséget sem. Már nélkülözi mindazt, ami természetes velejárója volt akkor régen a reggeleknek, még ha sebtében is összedobott harapni valót varázsolt is az asztalra, amit egykor a családtagokról való gondoskodás, törődés jelentett számára, a háztartás, azzal a maga természetességével. Azok a mindennapos ténykedései mára elillantak. Most Ő is csak azt teszi, folytatja, amit ő már rég abbahagyott. Értük. Kettőjükért.
Valami, maga sem tudja, hogy mi az, de hiányzik egy idő óta, hogy visszajöjjön ismét, amit igazából mindig is szeretett és természetes volt a számára.
Nem maradhatott észrevétlen, ahogy belépett a fürdőszobába és megnyitotta a csapot. Leánya csak erre várt. - Anyu, felébredtél? - Igen. - Érzem, már te is - adta tudtára, hogy minden jól van úgy, ahogy van. - Érzem az illatokat. Mi lesz ma a finom reggeli? - kérdezi ártatlanul, miközben már tudja a választ. - Hát bundás kenyér - feleli. - No és a tea mellé citrom is lesz? - Majd rajzolok! - feleli amaz... és meglepődve tapasztalja, hogy ugyanazokat a mondatokat hallja vissza, melyek annak idején az anyja szájából valók voltak, és amilyen gyakran emlegette... ha véletlenül nélkülözték az éppen eléjük tett ételhez oly hőn áhított savanyúságot.
Eve mosolyogva vette tudomásul, mégis csak számítottak azok a regék, melyet a családja egy számára soha nem feledhető szeretett tagja legfőbb mondatai közül való, az ő anyja szájából származik... Feledhetetlen!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi !
Bizony mily sokszor visszacsengenek az ismert szavak, melyek egy-egy kedves ember emlékét idézik fel szívünkben.
S aztán ahogyan ismételjük az átvett szokásokat, vagy megszokott dolgokat. Kedves emlékek.
Puszi Éva.
Anyunál bevált, gondoltam miért ne alkalmaznám. Nálam is bevált... és lám a lányomnál is. Ezzel a dolog el lett intézve. Így lett felejthetetlen nem csak a személye, hanem minden, ami tőle származott...
Puszi,
Éva
Bizony mily sokszor visszacsengenek az ismert szavak, melyek egy-egy kedves ember emlékét idézik fel szívünkben.
S aztán ahogyan ismételjük az átvett szokásokat, vagy megszokott dolgokat. Kedves emlékek.
Puszi Éva.
Szia Éva!
Neked is szép napot!
S, ha mégsem sütne ma a Nap, majd rajzolunk napsugarat!
:)
Pussz,
Tündér
Süt ezerrel! Feledhetetlen! :-)
Pussz,
Éva
Neked is szép napot!
S, ha mégsem sütne ma a Nap, majd rajzolunk napsugarat!
:)
Pussz,
Tündér