Maktub - Meg van írva
Látogatók száma: 66
"Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét..."
19.30 - Készülődés a tükör előtt.
Pirosítót raktam az arcomra, oda, ahonnan pár hete még a könnyeket töröltem le. A szememből tükröződő csalódottságot fekete szemfestékkel próbáltam árnyékolni.
Összetörte a szívem. A srác, akit szerettem, akiben bíztam, akivel élni akartam, hazudott és megcsalt. Az együtt töltött 4 év semmivé vált. Nullának éreztem magam, de mégis élt bennem a vágy, hogy megtaláltjam az igazi szerelmet. Hogy ráleljek arra a férfira, akit bátran és őszintén szerethetek, akiben megbízhatok.
19.50 - Nyolcra beszéltük meg a találkozót, de még nem jelentkezett.
A szakítás után társkereső oldalakon próbáltam ismerkedni. Gerellyel egy hétig leveleztünk, mikor megkérdezte, hogy nincs-e kedvem találkozni vele. Rögtön igent mondtam.
20.00 - "Még nincs semmi veszve. Várhatok pár percet."
Reméltem, hogy nem hagy cserben, és jön, ahogy ígérte. Már teljesen kész voltam, ültem az asztalnál, ölemben a kabátommal és vártam.
20.05 - "Nagyon kedves volt a hangja. Vajon milyen lesz élőben? Tetszeni fog? És ha nem, akkor mit fogok csinálni? És mi lesz, ha nem is jön?"
A kétségek csak nőttek, de valami mégis azt súgta, hogy nem várok hiába.
20.10 - Végre megcsörrent a telefon.
Ide ért. Magamra kaptam a kabátom és szaladtam lefelé. Nem is sejtettem, hogy ezek a régi, koszos lépcsők, amiket nap, mint nap taposok, most egy új élethez vezetnek. Azt sem gondoltam, hogy amikor kinyitom a ház kapuját, egy új világnak engedek utat.
Oldalra néztem és ezzel a mozdulattal elfordultam mindentől, ami volt.
Csak egy pillanatra láttam betekintést a nagy műbe, amikor a szemébe néztem. Abban a röpke pillanatban , amikor elmerültem azokban a várakozással teli, mosolygós szemben, rögtön tudtam, hogy bármi is lesz, ő boldoggá fog tenni. Csak egy szempillantás volt, de magába foglalta az összes fájdalmunkat, az összes félelmünket és a reményt, hogy az álmaink valóra vállnak.
Ahogy tekintetünk, őgy szívünk is egymásra találta, és tudtam, mellette van a helyem.
... és a pillanat nem hazudott.
A cikket írta: CsijjagZsuzska
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Postáska
L.
Es kulonben is, Van ami meg van irva... Veletlenek nincsenek, csak sorsszeruseg!
Szerettem - Szeretem!!!
.. Nem is olvashattam volna jobbkor..!
Es kulonben is, Van ami meg van irva... Veletlenek nincsenek, csak sorsszeruseg!
Szerettem - Szeretem!!!
Ez nekem nem tetszett. A kis hibák zavartak (megtaláltjam; Gerellyel; nap, mint nap; ide ért; őgy)!
Ugye Ön is összecsapottnak érezi az írást a többi művéhez képest?
Figyeljen az igényes olvasóira, legyen irántuk alázatos! Önben több van!!!
Bokor