Már késő

Látogatók száma: 59

Addig mondjuk meg mit gondolunk, tegyük meg amit szeretnénk amig lehetőségünk van rá....mert ki tudja mi lesz holnap..

Csak állt és hallgatott, közben észre sem vette hogy kezéből kiesett a születésnapra szánt rózsa. Kölcsönösen tisztelték és becsülték egymást, de erről soha nem esett szó közöttük. Most mégis úgy érezte, ki kellett volna mondani, szavakba kellett volna önteni Ahogy a pszichológusok is mondják..Beszélni kell. Nemcsak mutatni, mondani is, olyat mint " szeretlek" " értékesnek tartalak" " jó hogy ilyen gyermekem van" "szükségem van rád".Arra gondolt, hány elmaradt vallomás nyugszik a lelke mélyén. Hányszor vett kemény árarcot, hányszor mondta másként, mint ahogy valójában gondolta, érezte, hitte. Azért hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, olyan követelményeknek, amelyekben a korlátokat ugyanolyan emberek állítják fel mint ő maga. Azért, hogy ne lássák gyengének, hogy beállhasson a sorba. Hány ki nem mondott szó, meg nem tett mozdulat, erőt adó mosoly, együttérző pillantás. Csak belül van, legbelül. Kivűlre mást várnak tőle.....Majd holnap ha senki nem látja, majd mosolyog, majd kimondja....Gondolatai egy évvel korábbra kalandoztak...Jövőre majd hozok neked ajándékot.. Igérte meg halkan magában, miközben csak szóban köszöntötte fel.. és most..egy évvel később elhozta a virágot, de nem hitte akkor hogy igy alakul. Huszonévesen annyira természetes az hogy MAJD...Annyira hirtelen történt minden. Felvette a földről a virágot, csöndben közelebb lépett a sírhoz és beletette a vázába...

A cikket írta: ketty

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

El sem hiszed Ketty, vagy talán már te is... Mert én is tudom... Mégis elkéstem vele... mert mire vártunk? Nem is értem... Nem egy csodaszóra, de egy "szeretet" szó, ha így is éreztük, csodákra lett volna talán képes, miért oly nehéz ezt kimondanunk?

cuki1

Így van.

zsoltne.eva

Szia Ketty!
Milyen igazad van!! Mindig ki kellene mondani, de csak akkor, ha azt komolyan érezted, érezte. Akkor nem bánod, bánja meg soha, még akkor sem, ha később valami másként alakul. Szomorú, ami történt. De még szomorúbb, ha azt sem tudta mit éreztél, gondoltál, érzett, gondolt. Azok fognak vissza bennünket, a nagy elvárások, nehogy kiadjuk magunkat túlságosan. Idővel megtanuljuk kezelni ezeket a helyzeteket. Hosszú folyamat ez.
Mindegy kiről szól a történet rólad, vagy másról, de igaz.
Pussz,
Éva