Mi van ott látnivaló? (1)
Látogatók száma: 48
Újraértékeli a napot. Nem biztos, hogy jól döntött, amikor egyedül csak tőle függ, hogy van e kedve kimenni vele. Ingatag, mint az óra mutatója. Mi vonzza őt, és mi taszítja a másikat? A kedvébe igyekszik járni, mégis olyan bizonytalan indul neki a napnak
Ígéret van bőven a részéről, de tudja jól, hogy annak betartása milyen sok megpróbáltatás árán valósulhat csak meg. Ha egyáltalán. A másik ezt nem érzi, nem látja át. De mégis minden napnak úgy indul neki. Egyre fárasztóbb a kimenetel, a hazajövetel. Nem csak a kísérőjének, neki magának is, hosszabb lett az út! De valami még mindig hajtja, még keresi a látni- érezni valót. Végig az úton lelassult tempóban ugyan, de rója a kilométereket. Nem számít, ha tudja, egyszer megérkeznek. És ott kint már minden fáradtságot elfelejt. A visszafogottság nem mindig kellemes, hiszen sok a teendő, nem a sétának lenne itt az ideje, de belátja, másként nem éri el a célját. Ennyit bír el, és igyekszik ehhez alkalmazkodni.
Útjuk során újra meg újra megpróbálja felhívni valamire a figyelmet, hogy vegye észre a környezetét, mennyi szépség, élmény, új és ismeretlen látnivaló van egy reggeli séta közepette. Ha csak a hangokra figyelne? Madárdal és tücsök cirpelés kíséri lépteit. Szó sincs csendről, csak más hangokra kellene figyelnie. Számára megnyugtatóak ezek a hangok. De ő vajon hallja e? Érzi-e? Ezért mondja mindig visszatérően:
- Hallod a tücsök cirpelését? Figyeled mennyi szépség? Látod, amit én?
- Te sosem állsz meg? Nem győzlek követni. Pihenjünk!
Lassan elérünk ahhoz a tanyához. Én annak nevezem, mert egy széles karimájú kalapos öreg, mély barázda arcú ember a gazdája. Mindegy, hogy ki a tulajdonosa annak, de őt látom, a fiát soha. Megteremtette, amit ígért neki. Eladta erdélyi tanyáját csak azért, hogy a fia vállalkozását segítse. Tartotta a szavát. Hogy milyen áron? Öröm látni, ahogy alakul a "gazdaság". A korábban lepusztult terület kivirágzott. Láttam a folyamatot, ahogy munkálkodott. Az elképzelését, amit megvalósított. Lovak, kecskék, és baromfi uralja most már a területet és egy két puli ugatja meg a kerítésen kívüli kíváncsiskodókat. Nem történt semmi. Csak valami.
Hogy szerette volna mindig a nomád életet. Lemondva mindenről csak azért az elképzelésért, ami ebből lehetett volna. Milyen is az, amikor a két keze munkája eredményeként megteremtődik egy gazdaság? Számára ez csak egy álom maradt. Mások meg tudják valósítani sok-sok lemondás árán. Értelmetlen, értéktelen dolgok nem befolyásolják a döntésüket. Ez az ember akart valamit és megteremtette a "buta" eszével, pusztán az akarata és a még maradék ereje elég volt hozzá. No és némi szakértelem, hogy fantáziát is lásson az benne, akiért minden addigit feladott.
Ez a nagy karimájú, kalapos vénember képes volt megteremteni a jót, az értelmét a még hátralévő életének és a fia jövőjét. A fiát bár sose láttam, talán ha egyszer, de őt magát igen gyakran, amint éppen kiengedi vagy terelgeti a jószágot (kecskét, baromfit, lovait). A két puli kutyáját nem is kell... ugatnak azok maguktól is ha kell, ha nem, de élet van a tanyáján. Nem is akármilyen. Láttam a kis gidákat, a nem tudom hányadik ellés eredményét. A kis előnevelt csibéit, amint az egyik katrócból a másikba engedi be őket, majd ugyanabba visszaviszi oda, ahol biztonságban tudhatja őket, míg muszáj. Értő ember látszatát kelti. Nincs is e felől már semmi kétségem. Áldozatot hozott, mint én gondolom, de vajon ő, a fia is így érzi, hogy áldozat, hiszen eredménye van.
Ott kapirgálnak az udvaron a nagyok, akik nem is olyan nagyok, de van köztük tekintélyes az udvart uraló kakas... egyszer azt mondta nekem, hogy tudok -e csere tyúkot... azt sem tudtam miről beszél, mi ennek a célja, de megígértem, megpróbálom... Odáig sem jutottam el. Mert az, aki még tehette volna, már rég feladta ebbéli tevékenységét. Hogyan is mondhattam volna meg neki ezt, hogy az, aki egyáltalán szóba jöhetne, már rég a veszett fejsze nyele.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sok minden megváltozott azóta, csak ez a "tanya" amiről akkor írtam lett még inkább benépesítve...
Rég láttam viszont az "öreg, kalapost"...
Szia Éva!
Minden tanya ennyire egyforma? Tyúkok, tehenek, gazdák... De tudom, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ma Magyarországon (a világon) recesszió van, így nem csoda, hogy egyre több vállalkozás adja be a kulcsot, meg próbál a veszett fejsze nyelébe kapaszkodni.
Üdv,
Pí.
Te bíztattál fel. Te kérdeztél, én válaszoltam. Ha nem érdekel, akkor nincs motiváció, amiért nyüstölöm magam. Éppen azt nem, akiért, vagy amiért írom a "kertes" "telkes" "lelkes" cikkeimet... Neked, talán... :-)
Puszi,
Éva
Szia Éva!
Minden tanya ennyire egyforma? Tyúkok, tehenek, gazdák... De tudom, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ma Magyarországon (a világon) recesszió van, így nem csoda, hogy egyre több vállalkozás adja be a kulcsot, meg próbál a veszett fejsze nyelébe kapaszkodni.
Üdv,
Pí.
Az lehet, hogy a tanyák egyformák, de a jószág az nem, ahány annyiféle és amíg más vállalkozások befuccsolnak, ez most éli virágkorát.
Régen ez egy lepusztult terület volt, most meg egy gazdaság lett az öreg kalapos jóvoltából...
Szóval szakértelem, szakértelem!!!!!
Ha érdekel a folytatás megtudhatod, hogyan tanítja az apa kecske a kis gida fiát öklelni... csak azt felejtettem el megnézni, hogy ez tényleg az apa kecske volt e? :-)
Puszi,
Éva
Minden tanya ennyire egyforma? Tyúkok, tehenek, gazdák... De tudom, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ma Magyarországon (a világon) recesszió van, így nem csoda, hogy egyre több vállalkozás adja be a kulcsot, meg próbál a veszett fejsze nyelébe kapaszkodni.
Üdv,
Pí.
Az a világ, az a kép amit elénk rajzoltál, még tartalmas, igazi, a tanyavilágot idézi. Lehet, hogy az arcbőrt cserzi az idő, de nincs rohanás, nincs stressz, csak az élet rendje.
Várjuk a folytatást!
Pussz
Tündér