Miért is kedvetlen az ember lánya?
Látogatók száma: 77
Fiatal anyával beszélgettem, aki elmondta, rajtuk kívülálló okok miatt, nehéz körülmények között élnek.
Fájó szívvel hallgattam, amint mesélte, kicsi fia imádja a kakaót és a cukros tejet, de sajnos, nekik nem telik rá.
Elszomorodtam, hiszen nem luxus dolog, amit a gyerekének képtelen megvenni.
Vajon hogyan tudnék segíteni, hisz magam sem vagyok anyagilag jól eresztve.
Éppen a városban jártam, illetve a piacon, amikor eszembe jutott ez a történet.
Vettem két liter tejet. Arra gondoltam, a felét oda adom az anyukának, a másik feléből magamnak aludttejet készítek, két reggelim meg lesz belőle, meg pár palacsinta ebédre.
Amint végig gondoltam, hogyan is teszek, épp a kapujukhoz értem. Kissé szomorúan adtam oda az üveget az anyukának, amikor megjelent a kisgyerek. Hatalmas szemeivel szinte csodálta az üveg tartalmát.
– Ugye kapok kakaót? – kérdezte.
- Készítem gyorsan, legyél kicsit türelemmel. – intette anyja.
Öröm volt nézni, ahogy jóízűen kortyolja, a számára oly régen áhított finomságot.
Majd a csöppnyi emberke oda jött hozzám. Átölelt két kicsi karjával, két puszi kíséretében mondott köszönetet.
- Klári néni nagyon szeretlek, mert hoztál nekem tejcsit. Ugye máskor is hozol?
Pár nap elteltével ismét a családnál jártam.
A kisfiú boldogan rohant felém, remélve, hogy ismét lesz tejcsi.
- Hoztál tejcsit?
- Ma sajnos nem tudtam hozni, de holnap, ígérem, megint kapsz. – próbáltam vigasztalni.
- Ugye, neked sincs pénzed? Kérlek szépen, menj el dolgozni, és hozzál nekem megint tejcsit. Mind-mind, az összeset vedd meg nekem.
Könyörgő tekintetét látva, bármennyire próbáltam tartani magam, könnybe úszott a szemem.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Vagy az egyik ember agyondolgozza magát,és úgysem jut ötröl a hatra,a másik ember meg a semmivel keres nagy pénzeket?
Az élet olyasmiket produkál, amik sokszor elképzelhetetlenek ...
arra még nem gondoltál, hogy van valami oka annak, miért születik az egyik gyerek gazdag, a másik szegény családba? vagy Isten csak úgy önkényesen eldönti, ez egész életében nyomorogni fog, az meg dőzsöl?
ne aggódj, már sok csillió gyerek felnőtt kakaó nélkül.
Én azt szoktam mondani, hogy valaki, amikor megszületik, és nincs alatta "ugródeszka", nem is jut messzire.
Jól esett, hogy itt voltál, köszönöm. Jó éjt.
Kedves Müszélia!
... a kakaó egészségtelen, meg sok más egyéb, pl. a stressz, amiről lemondanánk, ha tehetnénk.
Tényleg mindenki maga felelős, ha a sorsa olyan, amilyen?
A gyerek nem!
ne aggódj, már sok csillió gyerek felnőtt kakaó nélkül.
mi az, hogy rajtuk kívülálló okok miatt? mindenki maga tehet a sorsáról.
a kakaó pedig egészségtelen.
... a kakaó egészségtelen, meg sok más egyéb, pl. a stressz, amiről lemondanánk, ha tehetnénk.
Tényleg mindenki maga felelős, ha a sorsa olyan, amilyen?
A gyerek nem!
Szia Klári!
Ilyet olvasva, hogyne lenne kedvetlen az ember lánya? Amikor még én is szeretem a kakaót, és bizony nehezen mondok le róla, ha mégis, hát az nem jó érzés, főleg egy kisgyereknek...
Több ilyen jó szívű emberre lenne szükség! Csak hát, ahogy írod. Nem sokkal jobb a helyzete sokaknak.
Puszi, Éva
Örülök, hogy megértesz - velem egyet értesz. Kis dolgokról lemondani is nagy dolog, gyerek ésszel pedig érthetetlen.
puszi? Klári
Kis magyar valóság. Nagyon szomorú, hogy itt tartunk :(
J.
mi az, hogy rajtuk kívülálló okok miatt? mindenki maga tehet a sorsáról.
a kakaó pedig egészségtelen.
Az lehet, hogy a legegyszerűbb módja az lenne, ha azt mondanánk minden, amit szeretünk, egészségtelen. És a dolog el lenne intézve. Nem lehet elég korán kezdeni a lemondást valamiről! Egy csomó dolgot megoldana. Talán még a "kívülálló okot is", ami ugyan szintén rajtunk múlik. A sorsunkról ilyen módon magunk tehetünk. Ebben igazad van. :-)
Puszi, Éva
a kakaó pedig egészségtelen.
Ilyet olvasva, hogyne lenne kedvetlen az ember lánya? Amikor még én is szeretem a kakaót, és bizony nehezen mondok le róla, ha mégis, hát az nem jó érzés, főleg egy kisgyereknek...
Több ilyen jó szívű emberre lenne szükség! Csak hát, ahogy írod. Nem sokkal jobb a helyzete sokaknak.
Puszi, Éva
J.