Mik vannak!
Látogatók száma: 81
Ha végig gondolom, máshogy is történhetett volna.
Ballagok hazafelé, „jó” szokásomhoz híven nem a járdán, hanem az úttesten a forgalommal szemben. Sarok előtt megállok, hátranézzek, nincs-e autó a közelben. Közeledik egy, ezért megállok, hogy amikor elmegy, biztonságosan átjuthassak az út túloldalára. Az autó megáll - a saját sávjában, - kipattan belőle egy fiatalember az anyósülésről és már előttem is áll. Gondoltam kérdezni szeretne valamit, bár furcsállottam, hogy ehhez miért kell kiszállni.
- Csókolom! Ismerősnek tetszik lenni erre?
- Nem!
- Nem a városban lakik?
- De a városban lakok, csak nem errefelé.
- A városban egészségügyi felmérést végeznek, biztos tetszett erről hallani rádióban, vagy máshol.
- Nem, nem hallottam.
- Megkérdezhetem, hogy milyen egészségügyi problémákkal küzd?
- Nem, nem kérdezheti meg, az csak rám tartozik!
- Jó, rendben van.
- Egy ajándékot szeretnék átadni. Ezt a terméket sok helyen lehet látni reklámokban, a televízióban, meg egyéb helyeken. Nem kerül semmibe, csak használni tetszik, és eltetszik mondani mindenkinek, hogy milyen jó ez a termék.
- Rendben.
- Megkérdezhetem a keresztnevét?
- Minek?
- Tiszteletből, hogy tudjam a nevén szólítani.
- Marika vagyok.
- Marika néni Isten éltesse! Nálunk a családban is van Marika, az anyukámat, nagymamámat, és a kislányomat is így hívják. Tessék megengedni, hogy bemutatkozzam – nyújtja a kezét, és mondja a nevét – és adok két puszit is. (Már hajol felém).
- Puszit? Azt ne!
- Miért ne?
- Influenzás vagyok!
- Jó, akkor nincs puszi.
- Papa van?
- Igen, természetesen van papa.
- Az nagyon jó, akkor ketten vannak.
- Igen jó!
- Akkor adom az ajándékot.
- Jó adja!
- Á nagy, nem tetszik tudni elvinni. (Két ölelő karját előre nyújtja, mutatva mekkora is lehet a csomag). Elvisszük!
- Akkor, köszönöm nem kérem!
- Hova tetszik menni?
- Haza.
- Merre?
- Arra – mutatok jó előre.
Köszönök, elindulok.
Visszaül az autóba, még hallom, amint a másik férfinak mondja:
- Nem kell neki az ajándék, mert nagy.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva, ugye nem gondolod komolyan?
Minden írás, vagy csak ez, fikció?
Engedjük már meg az olvasóknak, hogy eldönthessék.
A héten olvastam, hogy egy 91 éves idős férfit, hazáig kísért egy fiatal. Amikor a kaput kizárta, egyetlen mozdulattal belökte a férfit az udvarra és kirabolta. Lehet, hogy ha nem nyitja ki a kaput, hanem bemászik rajta, nem történt volna bűntény. Esetleg, ha időben észre veszi, megfordul és szíves szóval beinvitálja ebédre, akkor sem történik rablás, mert közbe megsajnálja szegény öreget.
Éva, mindamellett tetszik, hogy szerinted, a közlekedési szabályt sértő a hibás. Végül is repülhetett volna, akkor nem kerül kellemetlen helyzetbe. Hogy mi volt az ajándék? Az ott lapult a csomagtartóban.
Á-á-á, nem mutiba készült!
Nem vagy tisztában bizonyos dolgokkal. Nem szabad az írót azonosítani az írásával. Ez alapszabály!
Mert, ha értőn olvastál volna, akkor ezt a kérdést fel sem teszed! De a te dolgod.
Nem muszáj nekem sem érteni az írásodat.
Fikció, vagy valóság? Az szinte mellékes.
Nem akartam beleképzelni többet, mint ami lehetett volna... Remélem ezt érted.
Mint olvasód eddig odafigyeltem a mondandódra. Kiről szólt, nem igazán érdekes. Igyekeztem, nehogy túlzottan elragadjon a fantáziám.
De ha te többet gondolsz bele, mint amit leírsz, és még ki is kéred magadnak, ha nem egyenesen terád gondoltak? Arról mit tehetek?
Itt be is fejezem azt hiszem.
Ért már némi meglepetés? A következtetéseket illetően. De ez mindenen túltesz.
További jó írásokat! :-)
Én már kitaláltam,mi volt az ajándék.
Egy nagy,hosszú puska.
Egy nagy,hosszú puska.
Minden írás, vagy csak ez, fikció?
Engedjük már meg az olvasóknak, hogy eldönthessék.
A héten olvastam, hogy egy 91 éves idős férfit, hazáig kísért egy fiatal. Amikor a kaput kizárta, egyetlen mozdulattal belökte a férfit az udvarra és kirabolta. Lehet, hogy ha nem nyitja ki a kaput, hanem bemászik rajta, nem történt volna bűntény. Esetleg, ha időben észre veszi, megfordul és szíves szóval beinvitálja ebédre, akkor sem történik rablás, mert közbe megsajnálja szegény öreget.
Éva, mindamellett tetszik, hogy szerinted, a közlekedési szabályt sértő a hibás. Végül is repülhetett volna, akkor nem kerül kellemetlen helyzetbe. Hogy mi volt az ajándék? Az ott lapult a csomagtartóban.
Á-á-á, nem mutiba készült!
Csak a szakmámból adódóan szeretek mindent pontositani.
Csak a szakmámból adódóan szeretek mindent pontositani.
Miért,megkináltad volna őket kajával?
Nem túlzás ez?
Nem viszed te egy kicsit túlzásba?
Nem belöktek, hanem belaktak(zabáltak) volna. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy belöktek volna, mondjuk egy sarokba..Azért ehhez a kutyám is hozzászólt volna. :-)
Nem túlzás ez?
Belöktek volna...de hová?
Egy sarokba?
Aztán fejbevágnak?
Mert az biztos létezett,hiszen ő mondta a másiknak,hogy azért nem kell,mert nagy.
Nem nevezném nonszensznek.
Legfeljebb egy kissé bizarrnak.
Az egész szituáció egy nonszensz. Miért nem veszitek észre? Ez csak egy fikció... Mi lett volna ha?
A fantáziánk a beleképzelő tehetségünk. A lehető legrosszabbat is felvetve.
Bárkivel megtörténhetett már hasonló.
Mindez csak arra jó, hogy felhívja valamire a figyelmet.
Másként is történhetett volna.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy mindezt meg lehetett volna előzni.
A sors kiszámíthatatlan. - Ne adjunk már teret!
Klári azt írta meg, a szabálytalan közlekedést. Persze, hogy tálcán nyújtotta a lehetőséget. Nem törődött a biztonsággal. Amennyiben rosszban sántikáltak ezek az "útonállók", de ez csak egy feltevés.
- Átlátszó az egész, ezt már rögtön sejteni engedi a cikkíró.
Ennek a tanulsága, amit magunknak levonhatunk? El lehetett volna kerülni.
Hát kerüljük el! Tetszik, nem tetszik? :-)
Legfeljebb egy kissé bizarrnak.
A fantáziánk a beleképzelő tehetségünk. A lehető legrosszabbat is felvetve.
Bárkivel megtörténhetett már hasonló.
Mindez csak arra jó, hogy felhívja valamire a figyelmet.
Másként is történhetett volna.
Érdemes azon elgondolkodni, hogy mindezt meg lehetett volna előzni.
A sors kiszámíthatatlan. - Ne adjunk már teret!
Klári azt írta meg, a szabálytalan közlekedést. Persze, hogy tálcán nyújtotta a lehetőséget. Nem törődött a biztonsággal. Amennyiben rosszban sántikáltak ezek az "útonállók", de ez csak egy feltevés.
- Átlátszó az egész, ezt már rögtön sejteni engedi a cikkíró.
Ennek a tanulsága, amit magunknak levonhatunk? El lehetett volna kerülni.
Hát kerüljük el! Tetszik, nem tetszik? :-)
Kedves Klári, én ezekből semmi jót nem nézek ki és nagyon óvakodni kell tőlük.Nekem volt egy hasonló esetem, csak telefonon keresztűl, mikor valaki felhívott, hogy nyertem valami paplanokat , aminek az étéke százezer feletti volt.Az égi paplan nem kerül ennyibe..De hogy lássam, milyen jószívűek, el is hozzák és nem kell, csak 30 ezret fizetni.A nyerésről közben elfelejtkztek :-) Gondolom, jól belektak volna, majd következett volna a fejbekólintás..
Egy sarokba?
Aztán fejbevágnak?
jószándékkal voltak helyett jószándékkal öltek:-)
Egy írásnak nem az a lényege, hogy megtörtént, vagy az írója kitalálta.
Ha átgondolod, mi van, ha a történet szereplője beül az autóba ...
Valójában, mitől lettél bizonytalan?
A történet, végül is jól végződött.
valójában mit akartak,mit terveztek,igazat mondtak-e,jószándékkal voöltak vagy rosszban sántikáltak,ha ez utóbbi,akkor pontosan mi volt a céljuk ?
Ja most esett le,hogy ez egy valós történet,nem pedig egy kitalált elbeszélés.
Az más.
Mert az életben lehetnek kétértelműségek,de az irodalomban nem szeretem,ha az iró bizonytalanságban hagyja az olvasókat.
Ha átgondolod, mi van, ha a történet szereplője beül az autóba ...
Valójában, mitől lettél bizonytalan?
A történet, végül is jól végződött.
Sanda kérdéséből kiindulva, ezt írtam.
Szerintem egy kicsit azért megnehezítette volna a dolgát annak a fiatalembernek, ha a járdát használja a járókelő. Egyáltalán szóba elegyedjen az úttesten közlekedővel. Macerásabb.
Ne adjunk már teret, ha nem muszáj.
Természetesen ez mindenkinek a maga döntése.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy - nem mostanában történt - de a szabályos közlekedés sem menti meg a nőt egy kellemetlen tolakodótól, ha olyanja van... Képes a járdán is kérdésekkel zaklatni. :-)