újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Minden út hazafelé vezet

2011. december 28. - Látogatók száma: 47

Ez a történet talán a képzelet szüleménye, talán nem. Ez nem fontos. A lényeg hogy minden helyzetben próbáljunk emberek maradni.

Már hat órája vártunk. Az erdő minden rezzenése, apró zaja reményt keltett bennünk hogy időben ideér a helikopter. A bevetési ponttól talán negyven kilométert tehettünk meg a tisztásig, ahová a titkosított üzenet a találkozási pontot kijelölte. Negyven kilométer. Az esőerdőben ez a távolság leküzdése egy új életet jelentett nekünk. Tudtuk, hogy a harmadik világ tegnap megcsonkított üldözői már a nyomunkban vannak. Nyugodtan vártunk, hiszen nem ez volt az első és nem is a második ilyen durva akciónk. A fiúk mindegyike tökéletesen értette a dolgát. Olyan természetes pózokban váltak láthatatlanná, hogy egy saskeselyű sem vette volna észre őket. Na persze a rongyokból és lombokból készített terepöltözék is segített nekünk ebben.
Az esőerdő nagyon kemény ellenfél. Sokkal gyilkosabb, mint a bosszúra megszomjazott üldözőink, akiket nem a személyes ellentét fűtött igazán, hanem a gazdáik büntetésétől való páni félelem.

A gondolataink ilyenkor olyan túlfűtöttek, mint egy begyújtott kazán. Kilencven százalék a külső világé, a többi meg a belső civódás. Mint egy tudathasadásos elme.

-Dis donc Raptor. -Hallottam mellettem talán tíz méterre fekvő társam hangját.
Nem volt szabad ilyenkor emberi nyelven beszélnünk, főként nem hogy a fedőnevemen szólított, de ez most valahogy más volt.
-Tudod hogy milyen nap van ma?
Nem voltam tisztában a válasszal, hiszen azt sem tudtam igazán, hogy hol vagyok és hogy vajon miért, azt meg főképp nem.

Je ne vous situe pas.

-December. 24. Karácsony.

Karácsony napja.

Az első emlékem a kicsi mackómról és a kis csacsiról, amit szenteste kaptam. Nagyon jó volt játszani velük.
Külön egyéniség volt mindkettő. A barna maci, ahogy meglovagolta a szürke szamarat.

Ma...... Karácsony napja?

Itt nincs ilyen.

Ez egy másik világ.

A következő, talán félóra telt el a legkönnyebben. Újra otthon voltam.

Belemerültem a jó meleg vízbe, amit egy fatüzelésű bojlernek köszönhettünk. Apám hetente kétszer begyújtotta és nekem az volt a boldogság. Elmerenghettem a kicsinyke öntöttvaskád boszorkányos rejtelmeiben és nem volt határ. Repültünk. Ahová csak akartunk.

Aztán újra a valóság. Túl nagy a csend. Elhallgattak a madarak.Valami történni fog.

Kicsiny emberalak tűnt fel a magányos tisztás szélén, karján bambuszkosár. Apró legény. Fiatal, napbarnított mongoloid szemű, igazi erdei ember. Talán tíz éves. Lassan közeledett, aztán megállt. A leányka, aki hasonló korú volt, játékosan szökdécselve érte utol a fiút. Szívesen megmosolyogtam volna őszinte boldogságukat de nem már tehettem. Mint ezer gonosz elátkozott vasorrú bába, úgy jelent meg hirtelen a Gazelle, elszántan, mint aki az évezredes fákat akarja kicsavarni tövestől, elfújva mindent, ami a békére és boldogságra emlékeztetett ezen a kicsi szigeten. A helikopter lövészei nem tréfálnak. Nem hagynak nyomot és én ezt tudtam. A két gyermek riadtan menekült az erdő felé, pont oda ahol én lapultam. Apró alakjuk, mint ártatlan kicsi tündérek glóriái, úgy vetültek az égig érő fák lombkoronái alá.
Már csak én hiányoztam. Mindenki a gépen volt. Maxell, Farao, Bubie, Loum, és Broan.

Farao félőrülten üvöltött.

S'il te plaţt......." Kérlek, gyere."

Nem. Ez az én napom. Mit tudtok ti a karácsonyomról?
Nem volt több fél percnél és a ragadozó végleg eltűnt, otthagyva mindent, ami az erőszakra és a harcra emlékeztette.

Volt a zsákomban egy kicsi tükör. A fiú úgy tett mintha nem érdekelné, de a kislány rögtön belészeretett. Nem látott még ilyet. Úgy nézegette magát benne, mint egy manöken. Láttam rajta, hogy nagyon szeretné megtartani, de nem merte.

Lassan beletettem a kicsi kosarába.

Az erdő már nem volt olyan barátságtalan, mint az elmúlt négy évben.
Ösvények százai vezettek el új célom felé. Jövő karácsonyra talán hazaérek.

Hosszú az út. Tudom.

A cikket írta: Pumukli56

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 30. 16:12
Köszönöm.
2011. december 30. 14:49
Kedves Pumukli!

Kívánom, hogy érkezz meg!!!

Szeretettel: hamisgyöngy:-)
2011. december 29. 00:41
Kedves Pumukli!

A Karácsony a szívében él az embernek, bárhová is veti a sors és az a katona, (te) a helyzethez képest a legnemesebb dolgot adta(d). Emberséget. Mi mást kívánhatnánk még? Mondjuk hazatalálni.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: