Minek örüljek...

Látogatók száma: 23

Volt anno a régi vicc....Hogy vagy? Kösz, jól. No de bővebben....Nem jól ! Modern világunkban, a mindennapi találkozások közben lerövidítve, újra visszatért, de most már csak egy mondat erejéig..... Most mond, minek örüljek?

Talán ti is halljátok nap mint nap..... engem elgondolkodtat. Rég látott barátommal beszélgetek, hogy van az asszony, cseperednek-e a gyerekek, nyaralás, munka..... az első négy kérdésre kevésbé fanyalgó a válasz, de a munka...hosszú sóhaj ( jól menő vállalkozó nevezett barátom) tudod, a recesszió, meg a sok adó, rám szálltak az ellenőrök a feketemelósok miatt, nem egyszerű az élet....hát minek örüljek? köszön el, beszáll egy bazi nagy BMW-be és elporzik. Családsegítő központ, az irodámba madárcsontú, félénk asszonyka óvakodik be. Riadtan szalad körbe a szeme, éppen csak a szék legszélére ül le, lehajtott fejjel, halk hangon, szinte bocsánatkérően mesél... a szokásos, sajnos. Élettárs játékgépezik, a lakásuk már Fortuna kötényébe vándorolt, albérlet, a munkahelyén csoportos leépítés, segély, éppen most jár le, jön az iskolakezdés....Katika másodikos, Joci ötödikes, ...és lassan rám néz, bele a szemembe, a fakó hangba angyalfanfárok éteri teltsége költözik, a fáradt tekintet tűzzel, mit tűzzel, máglyányi lánggal telik meg, és mesél, mesél, hogy milyen okosak, milyen szorgalmasak, és a Joci tavaly év végén könyvet is kapott az évzárón, az igazgató külön kiemelte, és kétszer is mondta a nevét,és a Katika folyékonyan olvas, egész nyáron meséket rajzolt,meg úgy számol, de úgy.....cinegék, tengelicék,pirókok, csalogányok röpködnek a szobában.....legalábbis én így érzem miközben hallgatom......és körvonalazódik is már bennem, miként tudnék, tudunk segíteni.....
ugye tudjátok, ugye értitek, hogy minek örüljek ?

A cikket írta: vdodi7

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 

párbeszéd

Válasz erre: vdodi7

Amit sugallok, igen az ÉN vagyok.... és kell valaminek mindig örülni, mert máskülönben megette a fene..... és sajnos néha én is elfáradok....
,, de menni kell, feladni nincs erőm...."

ámen.

Babenko

Az élet bizony nehéz. Annak is aki a szék szélén mesél, de annak is aki hallgatja. :(
Kívánom, ne legyen erőd feladni!

vdodi7

párbeszéd

Válasz erre:

Te vagy. Ez a cikk TE vagy, és ÉN tudom, sosem fáradsz bele ebbe a munkába...és azt is tudom, van minek örülni...mindenkinek VAN.

Ada

Amit sugallok, igen az ÉN vagyok.... és kell valaminek mindig örülni, mert máskülönben megette a fene..... és sajnos néha én is elfáradok....
,, de menni kell, feladni nincs erőm...."

 

Te vagy. Ez a cikk TE vagy, és ÉN tudom, sosem fáradsz bele ebbe a munkába...és azt is tudom, van minek örülni...mindenkinek VAN.

Ada

Divi Éva

Én naponta elgondolkodom a hányásig fájó agyammal, miért van megint valahol vihar eső és meddig tart még ki a lelkem ebben a rossz időben és bírom ki, hogy ennyire kikészít az időjárás, de amúgy jól vagyok és jól érzem magamat. Köszönöm. Nincs semmi amiért rosszul érezném. Mindössze az a reggeli vacak érzés, de elmúlik és megy minden tovább. Ha tehetem nevetek . A recesszió meg mi egymás elmegy az én kínom mellet és nem érdekli azt. Vagy fordítva mindegy. Mire ide jutottam sok minden eszembe jutott, de mindegy a lényeg én nem siránkozom, mert minek. Az életünk így vagy úgy elmúlik. A nagyapám mindig azt mondta aki sír attól el kell venni,aki dicsekszik annak oda kell adni. Igen a végletek. A vállalkozót nem sajnálom, mert szerintem ide vagy oda a válság meg bármi, Ő megfog élni. A másiknak meg adni kell, mert azért dicsekszik a gyerekeivel, mert nincs mit enni és megmutatja, hogy ennek ellenére van öröme és dicsősége. Nagyon szépen írtad le. Igen így van. Én meg elbajlódom magammal. Remélem még nagyon sokáig.

BanMagdi

Gyönyören írtad le a különbséget.Szomorú,hogy ez a két véglet a mai valóság. Nagyon sok kitartást és erőt kívánok, hogy ne fáradj bele ebbe a munkába. Sok szeretettel üdvözöllek Magdi

nárcisz

Nagyon megfogott a cikked kedves "vdodi7", hiszen én 12 évig dolgoztam Gyermekjóléti Szolgálatnál, és én is naponta szembesültem hasonló problémákkal.
Még most nyugdíjasként is sok családdal van kapcsolatom és ahol csak tudok, igyekszem segíteni.
Jól érzékeltetted a két véglet közötti párhuzamot,....gondolom, ez mindenkiben más és más gondolatokat ébreszt.....
Sok energiát és kitartást a munkádhoz, bár tudom, hogy ezen a pályán a siker apró pici lépések sorozata és időnként kérészéletű. De sokszor ha csak tanácsot tudunk is adni,.....egy lépés a megoldáshoz.