MIRE VALÓ AZ ÉJSZAKA... Folyt.
Látogatók száma: 47
Nem számít, hogy egyedül maradtál, a kérdéseidre választ úgyse kaptál, egyedül keltél és feküdtél, fájdalmadra enyhülést nem leltél. Mit számít, mert a jóság üres próbálkozás, a törődés, a semmi ellentettje. Csak egy számít, Te magad, törődj végre bele.
Hogyan tovább? – teszed fel a kérdést naponta százszor is magadnak. Nem érted, ami veled történik már évek óta. Az eszed azt diktálja, hogy lépj túl ezen a dilemmán egyszer s mindenkorra. Túl sok, amit ez által elvesznek tőled. Újra és újra átéled ugyanazt a kétségbeesést, ha arra gondolsz, egyedül maradtál. – De hiszen egyedül vagy akkor is, ha fenntartod ezt a bizonytalan, kétes kapcsolatot. Ha őszinte vagy magadhoz el kell végre hinned, hogy ő nem társad neked és tudod, hogy neked társra van szükséged.
Engedd el! Mitől félsz? Rosszabb már úgysem lehet, mint ahogyan nap, mint nap érzed magad. Nem lehet! Ennek már akkor, azon a napon vége volt, ami pokollá tette az életedet. Minden, amiben hittél, elvesztette jelentőségét. Azóta már nem akarsz, nem tudsz úgy érezni, örülni, szeretni, vágyni. Nincsenek már igazi örömeid, terveid, amit meg akartál valósítani. Jövő elképzelésed sincs már, mert semmi sincs már abból, ami volt. Hiányzik ahhoz valami, valaki, akiben ismét hinni tudnál.
Ideje felébredni!
Rengeteg energiát fektettél bele ebbe a kapcsolatba. Megérte? Most már választ kell adnod legalább saját magadnak. Abbahagyni kevesebb fájdalom, inkább megkönnyebbülés. Ha azt a sok energiát, amit ebbe a kapcsolatba fektettél, az elkövetkezendő napokban, … időben arra fordítod, hogy jobb legyen az életed, meglátod, sajnálni fogod, hogy ilyen későn kezdtél bele, mert sok mindenre képes voltál boldogtalanul, mi mindenre leszel képes, ha végre szabad leszel.
Te mit tennél, ha az lennél, ami én vagyok?
Éjjel arra ébredni, hogy „– Haragszol, hogy nem szólsz hozzám?” Milyen a Te világod?
Miért várom a választ tőled, amikor azt csak egyedül én tudom megválaszolni.
Az életet élni kell! Élsz te egyáltalán? Keresd meg magadban a jót és élj vele, ha megtaláltad nekem is szólj!
…
Havas eső esik. Itt fent megmaradt a hó. Lassan, nagyon lassan megyek lefelé. Sötét van, csend körülöttem. – Már itthon kéne lennie. A taxi elment. Kibogozom a kaput. Leteszem a kutyakaját. Keresem a kulcsom. – Miért nem vettem elő a taxiban? Nem látom melyik a jó. Sokáig keresem. Végre kinyitom az ajtót. – Felkapcsoljam a villanyt, vagy ne? Felkapcsolom. Hideg van. A madárkalitkák a konyhaasztalon sorakoznak. A mosogató edényekkel van tele. – El se pakolt. Benézek a szobába. – Be sem ágyazott, ahogy felkelt, úgy hagyta az ágyat. A szoba közepén egy halom zokni. Itt-ott egy-egy halom ruha a földön. Ennyi elég. – Nem volt itt senki! Ebbe a kuplerájba nem lehetett senki, csak ő. Sietve távozott valahová, talán munkába. – Mindig elvállal valami pénzes melót –. Lekapcsolom a villanyt. Csak a teraszon hagyom égve. – Lássa, ha megjön, hogy itt jártam. Még visszamegyek, mert a holmimat elpakolom: egy nadrág, egy blúz, egy pulóver, egy papucs. Ennyi. Becsukom magam mögött az ajtót és bütyökre kötöm a kapun a madzagot, de tudom, hogy még nem megyek el. Lemegyek a kocsmába. – „Itt volt, de már elment, egy sört ivott meg!” – Visszamegyek egy darabon, várok úgy középtájt. – Merről jöhet? Alulról, felülről? Megállok. Sötét van. A havas eső esik. Nem is fázom már. A kurvánál ég a villany. Ott nem lehet. Akkor hol van? – Mit is mondok majd neki? – Miért nem jöttél vasárnap? Azt mondtad krumplit, hagymát, zöldséget hozol, hogy főzzek egy krumplilevest. 5-6 óra felé mondtad, hogy jössz. Vártalak, de nem jöttél. – Nem telt el sok idő, kb. 10 óra lehetett. Fentről jött. Bement. Láthatta, hogy ég a villany, én láttam azt, hogy megy hazafelé. Mire gondolhatott? – Miért volt ez a picsa?!” –Felmentem én is. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozás, hiszen ezért jöttem. Meg se lepődött. A beszélgetés rövid volt. – „Miért nem jöttél?” A válaszára, a kifogásaira már nem is emlékszem……. – Gyűlöllek!!!! …. – Ne menj el, ne menj el! Nem csináltam cirkuszt. Elmentem. – Fáradt vagyok. Nem jött utánam. Vissza se néztem. A kocsma zárva. A taxis névjegykártyája nálam van. Ahhoz nincs erőm, hogy busszal menjek haza. Kinyitja a csaj a kocsmaajtót. Bemegyek. Beszélgetünk. Rendes volt. Kérek egy pikolót. Hívom a taxit, kb. 5-6 perc, és hazamegyek. Oda 2, vissza 2 Drága befejezés!
Már sokkal könnyebb, amikor a taxiba beszállok, de még nem vagyok túl rajta. Emlékek, elmulasztott lehetőségek, nagyon sok jó, de sokkal több rossz dolgok kavarognak az agyamban. – A taxissal sokat beszélgettem, szükségem volt arra, hogy egy idegennel osszam meg a gondolataimat. Szinte mindent megtudott. Jólesett. – „Ha férfi társaságra vágyik, mondta, hívjon. Így köszöntünk el egymástól, és én becsuktam az ajtót.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éva! Majd ha megtaláltad nekem is szólj!
Muszáj lenne tudnom.
Oké, szólni fogok, ha megtaláltam, addig is van egy kitérőm. Holnap lesz a nagy nap. Hát, ahhoz, hogy tudd mi, sajnálom, de el kell olvasnod a "Randi lesz!?... 1. részét. Lenne folytatása, ha....? Lehet, hogy ebben fog rejleni a jó!!!
Muszáj lenne tudnom.
UI: 5+1 biztatásként a tiéd!