Mirjam 3

Látogatók száma: 44

Nagyszülők nevelték, és lázadó, ellent mondó, és tagadó személyiség lett, de még is megváltozott, mikor az élet törést hozott az életébe, mely megmutatta azt a mélységet, melyet az ember élete végén szeretne csak igazán látni ! vagy talán még akkor sem

A boldogság mérhetetlen volt, mert Mirjam érezte, itt végre megint megnyugodott, és végre nem hall veszekedéseket. Boldog volt gyermeki lelke nagyon örült. Az óvonők mindig két verset tanítottak egyet anyának, egyet a nagyinak, de Mirjam minden alkalommal csak a nagyiét mondhatta el az édesanyja nem jött el soha.
Mirjam ezért sokat sírt, és sokat szenvedett, de megfogadta a legbelső lelki zugába, csak a nagyszülőknek engedelmeskedik és értük él.
Úgy is tett, a szülei érkezésekor elment a szántásba vagy éppen a nyulakat etette, de soha nem ért rá pár percnél tovább időzni velük.
Értette hogyan bújjon ki a szülők látogatása elől.Aztán egyszer a Papa megbetegedett és nem akaart gyógyulni, pedig Mirjam naphosszat mellette ült és mesélt a szép mezőkről, a csodás legelőről, melyekre terelik majd az állatokat,és mesélt mindenről mi eszébe jutott,de egyszer minden mese vége szakad a papa nem mozdul többé. Mirjamot kiviszik, de nem hagyja magát és addig sír, míg vissza nem viszik a papihoz, és lelkében el nem búcsúzhat tőle.
A temetés lehangoló és megrázó, Mirjam összeroppan kis lelke megtorpan a sors kegyetlensége előtt, de mégis elhatározza a nagyijával marad, hogy ne legyen egyedül.

Érdekes, hogy növünk vagy felnövünk, de mégis minden újjal tapasztalunk és azt beépítjük a tudásunkba, de csak, ha fontos, vagy lényeges számunkra. Hát igen beépítette Mirjam is a Papa halálát, de nem tervezte hogy ez gyors ismétlődése és változtatása lesz életének.
Sajnos a Mama hamar követet a papát, így Mirjam hamarosan hazakerült a szülőkhöz.
Már gyorsan megszületett a testvére, aki érdekes volt, de nem tudta mit kezdjen vele. Szívesen vigyázott rá, elment érte a bölcsibe, de valahogyan érdekesnek és kívülállónak érezte mindig.
Aztán sokkal később megtudta más az apjuk és bizony semmi beleszólása az anyjának hogy ő kibe szeret bele, és kitől vár gyermeket.
A hirtelen felnövés és a tudatra ébredés nem mindig pontosan azt tükrözi, amit mi egyének szeretnénk, hanem a pillanatnyi érzéseink mivoltát, mely olykor lehet téves is.

Mire erre Mirjam is ráébredt, már régen vége volt a megbocsátásos időszaknak. Az általános iskola elvégzése után gyorsan elment egy szakmunkás képzőbe, és amilyen hamar lehetett egy másik városban vállalt munkát, hogy távol legyen a családi zűröktől.
Aztán megismerkedett egy férfivel, és összeházasodtak. A házasságukban hamarosan születtek a gyerekek. Egy leány és egy fiú. Mirjam húga is felnőtt, ő is férjhez ment, ő négy gyermeket vállalt, de egyikőjük házassága sem volt a legjobb, de Mirjam elvált és nevelte egyedül a gyermekeit., míg húga nem vált el, hanem külön ment férjétől egyik lányával és más városban él és dolgozik, de néha hazalátogat, de nem sok mindent tesz a család egyesítésére, nekik megfelel így.
Mirjam gyermekei szépen cseperedtek, de fia rossz társaságba keveredett és sajnos rosszkor volt rossz helyen és meghalt.
Mirjam nagyon nagy veszteségként élte meg a gyermeke elvesztését, és szinte belebetegedett és nagyobb figyelmet fordított a lányára és a családja egyéb tagjai felé fordult, mert szüksége volt van a támogatásra, és arra a szeretetre, mely ellensúlyt képez lelke és fájdalma között.
A megrázkódtatás sok olyan betegséget hozott ki belőle, melyekre egészen addig nem is figyelt, vagy észre sem vette. A rokonai közül is keveseket keres, leginkább azokat, akik nem akarják az anyjával békíteni, mert bizony közöttük folyamatosan fenn áll a vita.
Mirjam a mai napig nem tudja megbocsájtani az anyjának, hogy őt nem szerette úgy mint a húgát, és neki soha nem volt a segítségére, és a legtöbbször a gondban magára hagyta, vagy azt mondta :
-Magadnak kerested old meg ez a te dolgod.
Mirjam ezért úgy érzi, ő csak magára számíthat, és csak annak segít, aki mellette is kiáll.
Édesapja halála is megviselte, s bizony betartja szavát az anyját nem látogatja, inkább elutazik a nagyszülők sírját rendbe tenni, semmint megnézze anyját. Akkor megy bárhova, ha hívják, és viszont várja, hogy őt is meglátogassák.Szereti a társaságot, de a család számára azokból áll, akikkel kölcsönös tiszteletben tartják egymást. A rokonok akikkel tartja a kapcsolatot csupa szeretettel és megértéssel fordulnak felé, bár olykor azért próbálják fordítani az édesanyja felé is, de ha találkoznak csak vita és veszekedés sül ki a dologból, így inkább mindenki külön hívja őket látogatóba, hogy ne legyen ütközés.