Mitől kérdő a mondat? (Zöldi László írása)
Látogatók száma: 65
Kedves Írótársaim! Ezt a cikket úgy érzem muszáj megosztanom Veletek, mert itt is gyakran találkozom ezzel a hibával. A szerző egy kedves tanárom, aki ezer éve újságírással foglalkozik, többek között az ÉS főszerkesztő-helyettese is volt.
Az egyik olvasó figyelmeztetett, hogy a tegnapi jegyzet végére elfelejtettem kitenni a kérdőjelet. Be kell vallanom, hogy az öregkori memóriazavarnál rosszabb a helyzet: tanácstalanságomban mellőztem az írásjelet. A cím így jelent meg: ’Tessék mondani, hol lehet gyakorolni az újságírást’
Az összetett mondat, ugye, két tagból áll, és a második kétségkívül kérdő mondat. Igen ám, de az elsőben felszólítás rejlik. Márpedig én még azt tanultam a kecskeméti Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Radnai Antalnétól, hogy ha az összetett mondat felszólító módban indul, akkor a kérdő tagmondat ellenére felkiáltójelet kell tenni a végére. Tegnap viszont zavarba jöttem. Ha csakugyan azt csinálom, amire a felső tagozatos osztályfőnököm tanított, a cím kevésbé nyomatékosítja, hogy a kommunikáció szakos tanítványaim mit szoktak kérdezni. Ha pedig kiteszem a kérdőjelet, akkor megcsúfolom az anyanyelvemet. Végül is a harmadik megoldást választottam, a címekben amúgy is hajlamosak vagyunk mellőzni a mondatvégi írásjelet. Ettől persze a kérdés még kérdés marad.
Ahogy látom, azért érdemes a jelenséggel foglalkozni, mert mások is tanácstalanok. E hónapból csupán tizenegy nap telt el, és a példákat tartalmazó fájlban máris négy mondat halmozódott fel. Iványi Gábor lelkész így fogalmaz: „Kiszámíthatatlan, mit hoz a jövő?” (Népszava, március 6.) Itt bizony pontot kellett volna a végére tenni, mert a szociális munkában jeleskedő pap megállapít valamit. Pungor András újságíró kifejti: „Lássuk, ki volt korábban a fantasyregény-író, mítoszkutató Bácsfi Diana?” (168 Óra, március 8.) A cikkíró felszólít bennünket valamire, ezért felkiáltójelet tettem volna a mondat végére. Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió vezérigazgatója erről tűnődik: „Kérdésként szokott felmerülni, hogy miben különbözünk akkor a közszolgálati rádiótól?” (Magyar Nemzet, március 10.) Sajnos a gondolatmenet kijelentésként indul, a végén tehát a pont lett volna indokolt. Ripp Zoltán történész pedig imígyen morfondírozik: „Így azután nem is magától értetődő, vajon mi az interjú veleje?” (Vasárnapi Hírek, március 11.) Megint csak azzal a fránya kijelentő móddal van baj.
Hozzám hasonlóan az említettek írással bíbelődő értelmiségiek. Nekik (nekünk) kellene példát mutatni azoknak, akik kevésbé tudatosan fogalmazzák meg a kérdéseiket, amelyek után nem mindig kell kérdőjelet biggyeszteni.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Kérdő alakú felszólítások és felkiáltások végén felkiáltójel is szokott állni: Nem viszed el mindjárt! Miért ver engem a sors! Stb. – Közvetett felszólítást, utasítást kifejező, bár felszólító alakú mondatokat ponttal is zárhatunk: Írjunk egy-egy mondatot ezekkel a főnevekkel: béke, haza, kenyér, család. Stb.
Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek halmozásával érzékeltethetjük: Hogy képzeled ezt?! Valóban?? Nem!!! Stb.
A mondatok végén a legtöbb esetben csak egy írásjel áll. Több írásjel használata csak az alábbi esetekben elfogadható: három pont (…), egy kérdő- és egy felkiáltójel (?!), három pont és egy kérdő- vagy egy felkiáltójel (...? vagy ...!) A több felkiáltó- vagy kérdőjel nem elfogadható!"
"241. A mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjelet teszünk: Esik a hó, mégis fekete az utca. Ne várjunk rá tovább, hiszen nem jön már. (A második tagmondat kijelentő.) Az apja is Miska, legyen ő is Miska! Sokat késik, ne várjunk rá tovább! (A második tagmondat felszólító.) A többieknek egy takaró is elég, minek neked kettő? Induljunk már, miért várnánk rá tovább? (A második tagmondat kérdő.)
242. Az alárendelő összetett mondatok végére olyan írásjelet kell tenni, amilyent a főmondat kíván: Ki mint vet, úgy arat. Szeretném tudni, mi a baja. Kértem, hogy azonnal menjen haza. (A főmondat kijelentő.) Érzed-e, mennyire szeretlek? Vajon megmondták már neki, hogy máskor jöjjön? Nem felejted el, amire megkértelek? (A főmondat kérdő.) Folytasd ott, ahol abbahagytad! Mondd meg neki, holnap indulhat! Figyeljétek, ki lesz az első! (A főmondat felszólító.)
A mellékmondatnak megfelelő írásjellel is zárható az olyan mondatszerkezet, amelynek (akár el is hagyható) főmondata csupán mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem fölkeltésére szolgál: Kérdem, olyan nagy hibát követtem el? Javasolom, ne üsse bele az orrát! Stb.
A mondatzáró írásjelet akkor is a mellékmondathoz igazíthatjuk, ha az voltaképpen idézet: Hiába mondtam neki, hogy nem szabad bejönni!"
Nem is olyan egyszerű ez Lizi. Nem csak arról van szó, összetett-e a mondat, arról is alá- vagy mellérendelő...és én ide nem tennék kérdőjelet, de emlékezetem szerint ha -e kötőszót (hangot) használunk, az alapból adja a kérdőjelet. Erre nem találtam semmit :-((
Én már nem is tudom? ...vagy nem is tudom. Inkább majd megkérlek szólj, ha rosszul írom!
Üdv, P.
Puszi:A
Kedves Lizi!
Érdekes cikk! Ajánlom még figyelmetekbe a következő linket:
A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek
http://hu.wikisource.org/wiki/A_magyar_helyes%C3%ADr%C3%A1s_szab%C3%A1lyai/Az_%C3%ADr%C3%A1sjelek
Pussz, Tündér
Érdekes cikk! Ajánlom még figyelmetekbe a következő linket:
A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek
http://hu.wikisource.org/wiki/A_magyar_helyes%C3%ADr%C3%A1s_szab%C3%A1lyai/Az_%C3%ADr%C3%A1sjelek
Pussz, Tündér
Azt fejtsd ki légyszives, helyes-e, vagy miért teszünk kérdőjelet és felkiáltójelet is a mondat végére?! Nyomatéknak, mert biztos, hogy ez így helytelen? Mint a második mondatom végén az írásjel. (?!) is eléggé elterjedt. :-)