újabb események régebbi események további események
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra

MÓKUSKERÉK … 1. rész

2010. szeptember 12. - Látogatók száma: 85

Kapaszkodsz a semmibe. Érzed, hogy csúszol lefelé, el akarod kapni, de mindig kicsúszik a kezeid közül. Most még megúszta a nyomorult, nem tudja, hogy elszánt vagy már, nem érzi, hogy elég volt. Játszik. Nem ismer még, bele röhög a pofádba, szemtelenül..

A legkevesebb, amit bevezetőül kiadtam magamból. Ami bennem él, már hosszú évek óta, az számodra elképzelhetetlen. És én itt vagyok. Még mindig itt vagyok és harcolok. Harcolok a rossz, a gonosz ellen, és nem hagyom, hogy uralja az életemet, életünket.
Nem tudja, hogy már csak egy hajszál választja el attól, hogy végérvényesen azt mondjam, Elég volt!!!

Amikor 1974-ben annyi hiábavaló várakozás után megkaptam végre ezt a lakást, a kertváros kellős közepén, azzal a biztos tudattal választottam a földszintet, hogy itt biztonságban tudhatom a lányomat, aki akkor még csak 4 éves volt. Tizennyolc éves koromig emeleten laktam. Erkélyünk is volt, amit nagyon szerettem. Nemegyszer harcot vívtam a tesómmal, hogy ki alszik az erkélyen, amikor nyár volt, meleg. Tiszta romantika! A bátyám, és köztem csak egy év volt, de ő a vetélytársam. Mindig, mindenben. Ő nem csak a jó helyet vívta ki magának, olykor, de a madártejet is elette előlem. Pedig azt nagyon szerettem. Mindketten nagyon édesszájúak voltunk. És vigyáznom kellett, nehogy megelőzzön a spejzba, ahová anyám elrejtette, amíg tudta előlünk a tálat.

Jó gyerek volt, amúgy, a maga módján, de mint afféle kamasz, nem mulasztott el semmit, amivel a másikat bosszanthatja, kapott is ezért eleget apámtól, aki nem átallott odasózni a nadrágszíjával, amitől azért nagyon tartott. El is bujdosott pár órára, kivárva, amíg már nincs veszély, hogy hazasomfordáljon. Nem semmi volt, amit elkövetett, lekurvázni, egy kislányt a házban?! Az bűn! „A Boriska egy kurva!” Ennyi volt, de még ő se hitte, hogy ezt megúszhatja. Ezért kivárt. Apám nem várhatott tovább, el kellett mennie, dolgozni. Állandó éjszakás volt a bányában és első volt a munka. Ügyes volt az én bátyám, tudta, hogy amit tett több, mint helytelen, féltette a bőrét, de én akkor is segítettem neki. A testvérek már csak ilyenek! Kis kakas volt, szerette azt a kislányt, de ő nem vett róla tudomást. Indíték csak ennyi volt. De azt rendesen a tudomására hozta. Felírta a lépcsőház falára.

Milyen boldog voltam akkor, amikor végre beköltözhettünk abba a lakásba. Nagy volt, hatalmas, két szoba, konyha, fürdő, külön WC, a bejárati rész L-alakú. Pfú! Maga a mennyország. És milyen nagy volt, tágas, világos! Fehérre meszelt falak és citromsárga sötétítő függönyök. Hatalmas három ablak volt rajta. Az utca népét nézhettem. Láttam a lerakott betontömböket, amin jártak az emberek. Van Isten! – gondoltam. Nekem sikerült! Hogy milyen áron, az más kérdés.

De itt voltam. Hosszú várakozás után, végre rám került a sor, és átvettem a kulcsokat. Felemelő érzés volt, mit mondjak. Már ott ismeretséget köthettem, miközben a sorban álltunk és vártunk. Nem csak én vagyok, aki örül. Sokan voltunk! Negyvennégy lakó. A tízemeletes ház földszinti lakója lettem. 1974. november valahányadikán!

A lányom, a párom és én. Tiszta Kánaán! Vége a nyomorúságnak. Vége az albérleteknek. Vége a kilakoltatás veszélyének. Ez már az enyém! Papíron. Mert kértem, jöjjön velünk. Próbáljuk meg, együtt!

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 12. 12:56
Érzelmek kavalkádja és hullámzása jellemzi végig a cikked,....izgalmasan indul, mindig valami rosszat sejtető végkifejletet enged sejteni.... kedves Éva.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatására. Szeretettel üdvözöllek.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: