Munkanélkül
Látogatók száma: 67
Hiszek abban, hogy előre megvan írva a sorsunk, de mi alakítjuk a történetet. Szerintem nekem is előre megvolt írva, az hogy elbocsátanak. Merthogy ez történt 1 hete.
Nemrég azt hittem minden tökéletes az életemben. Lassan 2 éve boldog párkapcsolatban élek, minden flottul ment. Ezzel egyébként most sincs baj,de a karrierrel (ami egyenlőre még nincs) csak a baj van. Ebben az évben a 3ik munkahelyen vagyok túl. Ez volt a leghosszabb 4 hónap. Egy jó céghez hívtak be interjúra. Így hát felutaztam Budapestre, én a kis vidéki lány. 1 hét múlva csörgött a telefon. Felvettek. El se akartam hinni, de sikerült. Ezután 2 hétig minden nap vonattal jártam Debrecenből Nyíregyházára, hogy ott betanuljak mint utazási tanácsadó. Nem könnyű a szakma az tény és szerintem túl sokat vártak egy kezdőtől. A betanulás után bekerültem a helyi irodába ahol eleinte minden jól ment. Nyár volt, jöttek mentek az emberek, utaztak, stb. Nem részletezem, feltárult előttem az a világ amire mindig is vágytam. Mégis a múlthéten mikor elküldtek, a szemem se rebbent meg. Éreztem én már hogy valahogy nem szimpatizál velem 1-2 ember és sajnos kevés vagyok én ahhoz hogy egy idősebb tapasztaltabbal vegyem fel a versenyt. Valahol számítottam rá. Az ok amiért elküldtek az volt, hogy kevés forgalmat produkáltam az utóbbi 2 hónapban. Ez tény. De én nem vagyok az az erőltetős típus. Így hát most egy hete itthon vagyok. Eddig törtetően kerestem és bújtam az állásokat. Napi 1-2 órát töltöttem el vele. Most úgy döntöttem nem görcsölök rá, mert annál nehezebb minden. Hagyom, hogy minden a maga rendjén menjen. Mindennap végig nézem a kínálatot és ha találok olyat ami tetszik jelentkezek, de nem fogok görcsölni. A sors ezt írta nekem, hogy nem ez volt az én helyem. Az még úton van valahol, azaz én vagyok úton felé szép lassacskán...
A cikket írta: cintia23
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszi Csajok! Hát eddig tényleg nem volt idő írni. De most már sűrűbben írok,mert az időm is engedi. jó hétvégét mindenkinek. puszi
Üdv, Pinokkió
Na, a múltkor gondoltam rátok, Cintia, KAnna... és gondoltam most nem zaklatlak benneteket, hogy írjatok, mert így is tudjátok, itt szükség van rátok. De nem gondoltam, hogy ilyen apropó lesz, amiért visszajössz hozzánk:-( Őszintén pont abban reménykedtem, hogy nincs időd a munkád miatt!
Remélem nemsoká megint lesz munád!
Pussz,
Tündér