Nem úgy van az / Kiskapu-nagykapu /
Látogatók száma: 47
Legjobb tudásom alapján-a fizikai törvények szerint-melegben az anyagok kitágulnak, hidegben összezsugorodnak.
Persze, az én legjobb tudásom nem jelent semmit, lehet, hogy amikor erről tanultunk, éppen hiányoztam, mert a miskolci Béke moziban egy jó film ment, már nem emlékszem.
Most nem másról van szó, mint a vaskapumról.A kapum ugyanis ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Makacskodik. Pedig eleve egy rossz konstrukció, amit úgy kellett volna megcsinálni, hogy a kiskapu mellé egy acéloszlopot betonozni, ahhoz csatlakozott volna zárral a kiskapu. De nem, nálam a kiskapu a több, mint 2 méter széles nagykapuhoz csatlakozik. Ennek az a következménye, ha kiállok a kocsival, mindkét kaput ki kell nyitni.De még rosszabb a helyzet, ha ki akarok menni, vagy hozzám jön valaki és csak a kiskaput nyitnám. Így, feltételes módban. Mert se télen, se nyáron nem tudom kinyitni.Nem értem, miért van ez így, mert a régi tulajdonos, aki ezt a kaput csinálta, az utca főokosa volt, nála jobban senki nem tudott semmit.Lehet, hogy ő is hiányzott a fizika óráról, csak ügyesen titkolta. De halottakról jót, vagy halkan...
Na már most...Télen az én vaskapum kitágul és olyan szorosan simul a nagykapuhoz, mint egy hőszerelmes a párjához.Se ki, se be. Istenem, csak 2-3 mm-t engedne a szorításból, minden rendben lenne! De nem, ha kimegyek,ki kell nyitnom a nagykaput, mi által a kutya szeme rögtön felcsillan a szabadulás reményében, majd követi a hörgés, mert szabad kezemmel megfogom a nyakörvét, oda a reménység. Ha, ha, miért legyen neki jobb, mint nekem?
Most a forró napokban már éppen egy kapu-doki után akartam nézni, lent matattam a nagykapunál, mikor megtörtént a csoda.A kiskapu magától kinyilt! A szám is tátva maradt! Nem kellett kirángatnom a nagykapu szorításából, magától elengedte. Nem kitágult, hanem összeszűkült, pont arra a néhány milliméterre, ami ehhez kellett. Ezt tette a forróság. Hurrá, megtaláltam a kiskaput!-Vagy mégsem? Mert akkor a lábam mitől dagadt meg??
Ilona
Kép:saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ilona!
Ez a makrancos kapu úgy hozzánőtt a szívedhez, hogy kár lenne megjavítani :)
Szeretettel beszélsz róla:)
Ez a makrancos kapu úgy hozzánőtt a szívedhez, hogy kár lenne megjavítani :)
Szeretettel beszélsz róla:)
Köszönöm Éva, Anyu, Cathy!
Milyen jó(nekem), hogy megosztottam Veletek ezt a gondomat, egész megvígasztalódtam azokon, amit írtatok. Azt hittem, csak engem üldöz a sors ezekkel a kapukkal, de mikor olvastam a hozzászólásokat, rájöttem egy nagy hibámra. Még most sem tudom elviselni, ha valami rossz és ha magam nem tudom orvosolni a dolgokat, teljesen kétségbeesem. Ti egész másképpen álltatok ehhez a dologhoz, azt hiszem, már ideje lenne elgondolkodnom és elfogadnom némely körülményt...
Agyonfrusztrál, ha valamit nem tudok megcsinálni... vagy rosszul csinálom.
Milyen jó(nekem), hogy megosztottam Veletek ezt a gondomat, egész megvígasztalódtam azokon, amit írtatok. Azt hittem, csak engem üldöz a sors ezekkel a kapukkal, de mikor olvastam a hozzászólásokat, rájöttem egy nagy hibámra. Még most sem tudom elviselni, ha valami rossz és ha magam nem tudom orvosolni a dolgokat, teljesen kétségbeesem. Ti egész másképpen álltatok ehhez a dologhoz, azt hiszem, már ideje lenne elgondolkodnom és elfogadnom némely körülményt...
A kiskaput bezarjuk, amikor elmegyunk. A nagykaput is, de amikor hazajovunk a kocsival, akkor a nagykaput kinyitjuk, ugyan neha visszahajtjuk, de meg igy is egyszerubb kijutni rajta, mint visszafordulni a kiskaputol, hogy "csodaba, a kulcs"! :D Nagyjabol ugy, ahogy Anyueknal is.
Baratnom alapbol meg is szuntette a kiskapujukat, es mivel ket nagykapuja is van, egy a garazshoz, egy a muhelyhez, mindig mondja, amikor bejelentlezem hozza, hogy melyik van nyitva eppen. Na most multkor meglepett bennunket a parjaval, Kiszalltak, elindultak a kiskapu fele, kiabaltam, mutogattam, hogy a nagykapu mukodik nalunk is, o meg kiakadt, hogy mi ez az uj divat... Ertitek?
Mondtam is neki, hogy miert, nala lehet? :D
Na, ez jó lesz. Bekapcs. a gép és mi az első, amit meglátok? Hát a cikked, ezzel a címmel. Hát ez felháborító! Még a címről is azonosan gondolkodunk... :-)
Valóságon alapuló hétköznapi történeteinket olykor megélni is kellemetlen, bosszúságok sorozata, mi mégis mit teszünk? Leírjuk, elrettentésül, vagy azért, el ne felejtsük, vagy, mert mással is hasonló megtörténhetett... Egy-egy ilyen történettel is szolidaritást vállalunk egymással..
Elképzelem, ahogy ott állsz a nagykapud előtt és bosszankodsz! :-)
Mi is a nagykapun közlekedünk,igaz más okból.Amikor még a Szultánom fénykorát élte,tenni kellett valamit hogy ne tudjon a kapun kimenni.A kicsi mindig kulcsra volt zárva,a nagynak le tudta nyomni a kilincsét,ezért a párom megfordította a kilincset hogy felfelé nyisson,nem lenyomva,de még ez sem volt elég,mert okos volt ám a kutyus!Ezért aztán még két tolózár is felkerült a kapura.Na,így már nem tudta szabadságolni magát,mi meg megszoktuk a nagykapun közlekedést.A kutyus már az örök vadászmezőkön űzi a vadat,de nekünk még mindig egyszerűbb a nagykapun közlekedni,mint hurcolni folyton a kulcsot,ami egyszer bele is tört a zárba.Úgy hogy a kiskapunk végképp zárva van. :) Hoz az élet néha ilyen kényszerű dolgokat.
Puszi