Nem voltam mindig ilyen 10

Látogatók száma: 45

Egy távoli zörej vagyok csupán. Testem megannyi digitális jelből tevődik össze és ezek a bináris változások határozzák meg a létemet.Lelkem az igen vagy nem kérdések és válaszok halmaza.

Esteledett a kikötőben. St Pauli akkor, Európa legismertebb és legfelkapottabb kurva tanyája volt. Lenge öltözetben várták a szebbnél szebb lányok az érkező hajókat és a maffia körbezárta a várost.
Pazar fények mutatták az utat a szenvedélyek felé ,és a kaszinók rejtett zugai elnyelték a leggazdagabb emberek márka millióit.
Nyakamba húztam a zakómat, és azon gondolkoztam hogy hol töltöm az éjszakát. Ekkor lelassított mellettem egy piros Merci. A benne ülő hölgy lazán megszólított.
-Tudod hogy milyen szép fiú vagy?
-Tudom. –feleltem, és már éreztem hogy nem lesz gondom azzal hogy hol alszom.
A kapcsolat négy hétig tartott. Szaunába jártunk és teniszezni. Körmeimet csodaszép lányok nyirbálták le, ezer márkás öltönyökben díszelegtem. Követtem őt a színházba mert színésznő volt a drága, és mint egy testőr álltam helyt minden olyan összejövetelnél ahol egy világi dáma nem mutatkozhat kísérő nélkül.
Aztán jött a következő áldozat egy fekete pasi képében. Jamaicából származott, és egy csempészhajón úszott át Hamburgba.
Még aznap az utcán találtam magam. Nem bántam. Irány Magyarország.
Az NDK vámnál szerencsém volt. Nem nyitották ki a kamiont ahová elbújtam, de a fuvar sajnos csak Berlinig tartott. Három napot vártam mire találtam egy magyar családot aki elvitt az osztrák határig.
Csordás Péternek hívták a családfőt és Vecsésen laktak. Nem voltak nyugodtak az úton hiszen az akkori Kelet Németország rendőrei kegyetlenek voltak. Bárkit pillanatok alatt letartóztattak, és bebörtönöztek. A határ előtt elbúcsúztunk. A gyerekeik, Tomi és Gyurka, sokáig integettek az ablakból. Megbeszéltük hogy egyszer majd meglátogatom őket.
A zöld határon jutottam át Ausztriába, Salzburg közelében. Ehhez értettem. Sok volt a járőr az úton, cirkáltak mint a muslincák de ők nem voltak igazi ellenfelek. Pár méterre mentek el mellettem. Még a kutyáik sem szagoltak ki. Két nap múlva Graz-ban viszont mellém állt egy rendőrautó. Papírjaim nem voltak de németül már elég jól beszéltem. Próbáltam elhitetni velük hogy menekült vagyok Magyarországról, aki nyugatra igyekszik. Szerencsére nem hitték el, és néhány órával később átrugdostak a határon. Hegyeshalomnál. ....Megérkeztem. Itthon vagyok.

Folyt. Köv.

támogatóink