újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nem voltam mindig ilyen 15

Látogatók száma: 51

Helga

Az első napon még nem érkezett semmi. A lánynak eszébe jutott hogy talán fel kéne hívni az intézetet, de végül is úgy döntött hogy inkább még vár.
Másnap délelőtt hozta meg a futár az első kazettát. Pillanatok alatt csinált róla egy biztonsági másolatot, aztán az eredetit a szekrényébe zárta. Ahogy ez itt náluk a szokás.
Behelyezte a filmet a magnóba. Lenyomta a Play gombot, és a monitoron azonnal megjelentek a zöld színű ábrák és jelek. Nem volt hosszú a felvett anyag. Talán tíz perc. Helga végignézte az egészet és közben többször, gyengéden sóhajtva megjegyezte.
-Hihetetlen.-Tudtam hogy így lesz.-Éreztem, és mégis hihetetlen.
Lassan felállt, és a szoba sarkában lévő porosodó polchoz lépett. –Itt kell lennie valahol.
A látszólag már régen nem használt akták közül kifordított egy karton papírból készült sárguló színű lapot, amelyre ez volt írva: Yes-no kód.
Harmadnap délután nem bírta tovább. Beautózott az intézetbe. Nem szólt senkinek hogy ott van, a portás megismerte, az ápolónőket pedig megkérte hogy ne zavarják pár percig. Orvos most nem kell, majd ha kezében lesz az egész anyag akkor úgyis tudatni fogja velük.
Lassan nyomta szét a lengőajtót, félve attól ,hogy talán megtöri azt a határtalan csendet ami ezen a szinten természetes volt . Semmi sem zavarhatta meg a mélyen alvó emberek talán örök békéjét.
Leült a lazán, félig fekvő helyzetben nyugvó test mellé, és megsimította a karját.
-Már tudom hogy ki vagy.-suttogta lágyan, és a félig nyitott, tiszta szemekbe nézett. -Tudom hogy hallasz és látsz.-És azt is tudom hogy meg fogsz gyógyulni.-Megsúgták a fehér szárnyak.
Óvatosan megszorította a férfi kezét és szinte beleborzongott az élménybe. Az ujjak, mintha lágy tavaszi szellő lengette volna meg őket, szinte észrevétlenül ........Megmozdultak.

Összesen tizenkét kazetta érkezett. Aztán csönd. Helga felhívta Mészáros doktort hogy készen van a melóval.
-Mikor tudna fogadni?-kérdezte
-Önt?-bármikor. –Hiszen alig várjuk a fejleményeket.
Másnap délután kettőkor mindenki ott volt a teremben. Orvosok, ápolónők és két fura, öltönyös alak. Talán a gép tervezői.
A lány belibbent a szobába, vállán egy élénk zöld táskával. Az ott lévők szemei úgy tapadtak rá,mintha most látnák először. Ez ugyanaz a hölgy? A múltkor egy csodabogarat láttak benne, nem éppen divatos, kicsit maradi öltözékkel. A korát sem tudták igazán megállapítani.
Most viszont csak lesték. Mosolygós, fiatal arcocskáját divatosan tették még szebbé, holló fekete, vállig érő hajának enyhén bodros tincsei. Szűk farmerja izgatóan tapadt formás combjaira és a karcsú derék feletti nőies domborulatok is igencsak felkelthették a férfiak érdeklődését. Teljes volt a változás. Mint aki szerelmes.
Helga leült az ágy mellé és a többiek, még az orvosok is, úgy ülték körül őt,mint egy tanító nénit a kisiskolások. A lány magában megmosolyogta a furcsa helyzetet de nem volt ellenére. Hiszen most Ő minden titkok tudója.
-Nos , kezdjük az elején. -Azt az első ránézésre megállapítottam hogy ezek a jelek a kettes számrendszeren alapulnak. -Viszont hogy ennyire egyszerű lesz megfejteni őket, azt csak sejthettem.
-Ezt kódot arra használták különböző fegyveres testületek tagjai hogy üzenhettek vele hozzátartozóiknak. – Még a feleségek is meg tudták fejteni ha megvolt hozzá a megfelelő kartonlap, sok-sok lyukacskával.
Úgy hívták hogy no,yes kód. A no jelentette a nullát, a yes pedig az egyet. Így vált bináris jellegűvé.
-No de nem untatom tovább önöket. -Hallgassák meg a történetet.–Kérem hogy kapcsolják le a lámpákat, –nekem elég a monitor fénye.
A helyiségben tartózkodó emberek között apró suttogások hallatszottak. –Történet? -Miféle történet?
A szoba enyhe sötétségbe borult, csak a halványzöld monitor színe adott némi fényt. A férfi szemek Helgára szegeződtek , a nők pedig kicsit közelebb húzódtak , közben valami enyhe nesz járta át a levegőt. Mintha szárnyak csapódtak volna egymáshoz de nagyon halkan és békésen.
A lány elővette az első lapot a táskájából. Egyik kezével megsimogatta a mellette fekvő férfi kezét, és lassan olvasni kezdett.

-Egy távoli zörej vagyok csupán. -Testem megannyi digitális jelből tevődik össze és ezek a bináris változások határozzák meg a létemet.-Lelkem az igen vagy nem kérdések és válaszok halmaza.

1980. Párizs.
Egy autós rodeo show-val jártuk Európát..........

Helga aznap már nem ment vissza az irodába. Kiautózott a Duna partra. Leállította a kocsit és sétálgatott a forró köveken. Néha pajkosan bele-bele rugdosott az apróbb kavicsokba és újra kislánynak érezte magát. Nézte a fodrozódó vizet. Vajon miért nem járt még itt soha?
Mosolygott és integetett az előtte elúszó vízibusznak. A hajóról az utasok nevetve integettek vissza. Boldog volt.
Ekkor, valami apró fuvallat lebegtette meg a part menti fák sűrű leveleit. Helga az ég felé nézett,és lassan búcsút intett a kezével. Látta és hallotta amint a hatalmas fehér szárnyak suhogása örökre eltűnik a végtelen messzeségben.

Vége

Kedves barátaim. Ez a történet még két részből áll de most nem publikálok többet, mert nem érzek túl nagy érdeklődést. Talán majd egyszer.

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok.

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Barátom!

Bevallom, nekem tetszik az elbeszélésed és nagyon várom a folytatást!
Hogy hányan olvassák? Nem érdekes.
Csak az, aki olvassa, értse is meg! Hiszen Neki írtad, az ismeretlen, ám értő olvasódnak!

Üdv: Yolla

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Nem baj hogy nem érted hiszen nem is neked íródott.Fel kell még nőnöd ehhez a témához.

Nofene! Pont erre nem gondoltam! :-)
Cikkíró
cikkíró
Nem baj hogy nem érted hiszen nem is neked íródott.Fel kell még nőnöd ehhez a témához.
Kedves Pumukli!

Nem a te hibád! Az enyém se, azt hiszem, hogy nem értem a történetet, pedig komolynak tűnik. Számodra valamiért fontos lehet? Miután nem tudtam átérezni, megérteni, ezért nem tudok hozzá fűzni semmit..., ha kicsit talán segítenél.

Ami viszont biztos, jó fej fotó! :-)

Puszi,
Éva
Jó kép! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: