Nem voltam mindig ilyen 1.

Látogatók száma: 47

Egy távoli zörej vagyok csupán. Testem megannyi digitális jelből tevődik össze és ezek a bináris változások határozzák meg a létemet.Lelkem az igen vagy nem kérdések és válaszok halmaza.

Sokáig nem írtam semmit. Hallgatásom talán menekülés volt. Menekülés a múlt elől. Idáig gyakrabban publikáltam mert úgy éreztem hogy meg kell osztanom az emberekkel valamit, ami a szívemet nyomja, egy idő óta viszont hallgatok.Kicsiny, vékony,ragadós fonalak borítják be az elmémet, támadóan emlékeztetve a távoli múltra. Ezüstös pókfonalak, amelyek behálóznak és belefurakodnak a szívembe, gonosszá téve a hétköznapjaimat.Próbáltam szebbé tenni az életemet,elfeledve minden rosszat de néha álmodom.

Nem voltam mindig ilyen.

Tiszta szívű kicsit gátlásos fiúcska voltam aki hitt minden jóban és szépben.

1980 Párizs.

Egy autós rodeo show-val jártuk Európát. Én mint autós és hagyományos kaszkadőr, alapító tagja voltam a csapatnak és semmiért fel nem adtam volna ezt az életformát.Dagadó pénztárcával,szebbnél szebb lányokkal múlattam az estéimet, de a sors, ott, akkor, elkövetett egy nagy hibát. Magáévá tette az életemet. Odáig azt hittem hogy a magam ura vagyok és a jövőm az én kezemben van de egy rossz, kiszámíthatatlan pillanat és vége.

Két keréken vittem a Lada 1500 -ast. Párizsban elég nagy volt az aréna, legalább hatszáz méter volt egy kör. Mellettem egy kicsi gokartban Laura, szintén két keréken. Egészen alattam körözött. A sisakja szinte érintette a Lada kipufogóját.Laura huszonegy éves volt és gyönyörű szép, mosolygós, vidám tündér. Sötét, bársonyos haját,napbarnított arcát szinte boszorkányossá varázsolták ívelt fekete szemei. Szerelmes volt Péterbe aki szintén kaszkadőr volt és hihetetlenül boldogok voltak. Laurába persze mindannyian szerelmesek voltunk de nagy volt a barátság.Örültünk annak is ha láttuk ahogyan dédelgetik egymást.
Két kört kellett volna megtennünk a palánk mellett.
Legalább százszor megcsináltuk már ezt a produkciót és nem volt semmi baj.
Durva kattanást hallottam a kocsi hátulja felől és éreztem ahogy a kormány meginog a kezemben.A gyomrom parányira zsugorodott hirtelen és a tüdőm eszeveszetten zihált. Megijedtem. LAURA. A Lada irányíthatatlanná vált és nekicsapódott a palánknak, aztán könyörtelenül rádőlt a kicsi gokartra. LAURA.
..........
A lány azonnal meghalt.

Hihetetlen volt a zűrzavar. Péter ért oda elsőként és ordított mint egy őrült. A társaim eszelősen támadtak rám. Nem hallottam de éreztem ahogy kiabálják. Te gyilkos.
Elvesztettem a fejem. Nem tudtam hirtelen hogy hol vagyok és mit teszek.
Felkaptam az övtáskámat és kirohantam az arénából.
Szédülten és fejvesztve vonaglottam a kicsi sikátorokban,nem tudtam hogy merre és miért.Valami fény csillant. Bementem és whiskyt kértem. Sokat.A Pultos furán nézett rám de elém lökte az italt.
A negyedik pohár után néztem először körbe hogy hol is vagyok. Feketéknek fent tartott hely volt. Csupa sötét bőrű, raszta hajú, izmos fiatal férfi nézett a pofámba, szinte megettek a szemükkel.Akkor még nem értettem a nyelvüket de ahogy közeledtek éreztem a haragot. Közvetlen sértésnek vették hogy betolakodtam elzárt világukba.
A harc nem tartott sokáig. Talán pár perc. Akkoriban nagyon erős ember voltam, judo bajnok és budo mester.Aztán a rendőrautó szirénája belehasított mélyen a fülembe és újra futottam.Végig a szűk sikátorokon. Az utca talán kétszáz méter után kiszélesedett de nem állhattam meg. Iszonyú robajjal és fülsiketítő haraggal követett a sziréna hangja.
Talán ötven méterre lehettek az üldözők amikor valaki rám szólt. Megálltam. Szemben egy fehér épület. Hatalmas, kinyitott kapu, sorompóval.Előtte egy egyenruhás alak. Mosolygott és felém intett. Gyere. Felnéztem és a bejárat fölött megláttam a feliratot.

PARIS LÉGION ÉTRANGÉRE

A rendőrautó abban a pillanatban fékezett le mellettem de már későn. Beléptem a kapun. Nem volt visszaút. Ez a meggondolatlan lépés öt évet vett el az életemből.

Folyt. köv.