Nem voltam mindig ilyen 2.

Látogatók száma: 37

Egy távoli zörej vagyok csupán. Testem megannyi digitális jelből tevődik össze és ezek a bináris változások határozzák meg a létemet.Lelkem az igen vagy nem kérdések és válaszok halmaza.

1980. Korzika.

A kiképzés alatt más sem járt az eszemben csak Laura.Ezerszer végiggondoltam minden másodpercét annak ami az arénában történt, de csak sok, sok év múlva, amikor hazatértem Magyarországra, tudtam meg hogy mi történt valójában. A Lada féltengelye tört el. A rodeós autók ilyenkor irányíthatatlanná válnak. Nem volt esély.

A légiós az életéért harcol de ugyanakkor a harcnak él. Ez volt a jelmondat a kiképzésnél de meg kell vallanom hogy ez nekem nem igazán jött be.Utáltam az egészet. Ami a legmélyebben érintett mindenkit az a stressz volt. Stressz este, reggel, de éjszaka sem hagytak nyugodni. Bele szartak a lelkivilágunkba és ehhez igazán nagyon értettek. Ez volt a légió erőssége. Beletaposni egy érző embert a sötét mocsárba és ha majd kikecmereg onnan akkor képes legyen arra hogy maga helyett másokat fojtson bele a gőzölgő iszapba. Akár a saját anyját is. Túlélésre képezték ki a katonákat. Nem véletlen az, hogy a világ legerősebb hadserege voltunk.

1981. Március.

Fura dolgok történtek a kiképzésen. Idáig csak a sergeant, az őrmester vett rész a délelőtti halálfutamban,ahol nem egy légiós esett össze a túlfeszített megerőltetés miatt, most azonban megjelent pár tiszt is.Látszott rajtuk hogy kemény katonák voltak akik átéltek jó pár kemény ütközetet. Futottunk mint az állat. Ugráltunk magas akadályokon keresztül és hasaltunk golyózápor alatt. Ők csak álltak és figyeltek.
Nem tudom megmondani hogy miért, de olyan érzésem volt mintha engem néznének.
Másnap megint ott voltak. Ezer méterről ugrottunk. Vízbe.A desantos katona nem fél az ejtőernyőtől de a vízbeesés a halála. Elég ha az egyik zsinór rátekeredik a lábára és vége.
Elsőként érkeztem a partra. Hátizsákom száraz maradt és szabályosan kihoztam az ernyőmet is.A tisztek ott vártak a parton és valamit beszéltek az őrmesterrel miközben csak engem néztek.

Másnap reggel ébresztőkor hozzám lépett egy tiszt. Soha sem láttam még. Ősz hajú de fiatalos százados volt.
-Szedje össze a pack ját.-mondta keményen.-elutazik.
A gyomrom görcsbe rándult és ha kívülről nem is mutattam de nem voltam nyugodt.
Mi a fene bajuk van velem? Pont engem basztatnak?

Az udvaron már várt egy helikopter. Beszálltam a rakodótérbe, furcsa volt hogy nincs ablaka.
-Vegye fel az ernyőt.-mondta egy ismeretlen hang.
Azt hiszem a pilóta volt.
Mellettem senki. Egyedül voltam. Nem éreztem az időt. Eltelhetett talán két óra is de lehet hogy csak harminc perc.Mintha tudatosan forgolódtak volna velem hogy ne tudjam az irányt amerre megyünk.
Ekkor kinyílt a helikopter ajtaja.
Az előbbi komor hangot hallottam megint.
-Ugorjon.
A légióban nincs ellenvetés. Csak parancs van.

Nem voltam túl magasan. Az ernyő hamar kinyílt és megláttam a szigetet. Azt a szigetet amely meghozta nekem az igaz utat és boldogságot.Az igaz út ugyan göröngyös volt és én még nem voltam megérve erre, de a légió tudta azt mire van szükségem.Kihasználtuk egymást. A légió megtanít majd mindenre amit ő tud, én meg szolgálom őt ameddig élek.

Folyt. Köv.

Kép:coinz.eu