újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Nem voltam mindig ilyen 7

2012. december 8. - Látogatók száma: 34

Egy távoli zörej vagyok csupán. Testem megannyi digitális jelből tevődik össze és ezek a bináris változások határozzák meg a létemet.Lelkem az igen vagy nem kérdések és válaszok halmaza.

És teltek az évek. Az idő könyörtelenül korbácsolt maradandó ráncokat az arcunkra. Az első akcióra vidáman és nagy reményekkel indultam el, de megtörten és szomorúan érkeztem vissza. Én nem ezt akartam. Amit ott átéltem az maga volt a pokol. Nem a félelem volt az amitől megrettentem, hanem a szenvedés és a sírás. Az életükért könyörgő férfiak és nők sikoltása, égő testek halálos vonaglásai. Gyermekek borultak ordítva halott anyjuk testére, riadt őzek módjára menekülő sötét bőrű emberek rohantak gyilkos kelepcéjébe az önkényuralom gőgös szenvedélyének. A legrosszabb az volt hogy nem tudtunk segíteni nekik. Nem is azért voltunk ott. A feladatot elvégeztük de a lelkünk az örökre sérült maradt.
Yotang mestertől nagyon sokat tanultam. Hihetetlen erővel és különleges adottságokkal ajándékozott meg, már nem volt idegen az éjszaka a dzsungelben, mert láttam. Barátaim lettek a fák és az állatok mert hallottam. Nem féltem a veszélytől mert éreztem.Tudtam hogy nem tesz különbséget, de biztos voltam benne hogy én vagyok a kedvence. Egyszer megkérdeztem Broant hogy mit tud az öregről. –Semmit. –válaszolta. – Még a tisztek sem tudják hogy mikor jött, talán mindig itt volt.
1983.Libanon. Elvesztettük Faucont. Bejrút akkor egy égő város volt. Fejetlenség, zűrzavar és állandó golyózápor. A testét szerencsére ki tudtuk hozni. Ott értem rá arra hogy bárkit elérhet a végzet. Elegem lett az egészből.
Faucon helyett jött egy fiatal srác. Maxell. Ő francia volt, de Belgaként jelentkezett a légióba, mert franciák nem küzdhettek a zászló alatt. Erős volt és bátor. Igazi harcos.
Még abban az évben Noir leszerelt. Már tíz évet leszolgált. Svájcban volt az apjának egy farmja és megbeszéltük hogy ott fogunk találkozni egyszer, aztán jól berúgunk. Soha nem jött össze. Később tudtuk meg hogy leszúrták egy helyi kocsmában.
Noir helyett újabb embert kellett kiképezni. Megkaptuk Farao-t. Örökké mosolygott és mindenből viccet csinált. Nem volt unalmas ember. Egyszer Yotang mestert is jól megtréfálta, felkötözött a fára egy jól megtermett halott baglyot és a madzag vége a kezében volt elrejtve. Mondta a tanítónak hogy neki nem kell fegyver. Csak egyet suhint és kész. Aztán felemelte a kezét, titokban megrántotta a zsineget ,mire a madár Yotang fejére esett.
1984 tavaszán Csádban , Broan golyót kapott a lábába. Nem volt súlyos de pár hétre kórházba vitték, Poissont pedig visszarendelték a központi kiképzőtáborba, Aubagne-be.
Én lettem a csapat vezetője. Amikor visszatért már nem vállalta a vezetést, így én maradtam én a csoport élén.
Broan helyébe közben beállt Bubie és Loum. Loum fekete volt mint az ördög, de a szíve egy angyal. Nem volt már fiatal, valami rendőrt fojtott meg az egyik autópályán Angliában mert az ajánlatot tett a tizenhat éves lányára. Hajtóhadjáratot indítottak ellene de valahogyan átjutott a csatornán. Most itt van. Közöttünk.
Hatan vagyunk. Rengeteg a munka. Forrong a harmadik világ és nagyon ritkán jutunk vissza a szigetre. Hiányzik Yotang.

Folyt. köv.

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: