újabb események régebbi események további események
19:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:17
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:17
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:14
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:13
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:13
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:12
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:12
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:57
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:54
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:54
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:53
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:52
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:51
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:51
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:50
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:49
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Névnap kapcsán

2010. augusztus 19. - Látogatók száma: 23

Nagyon érdekes. A névnapok kapcsán van pár olyan rokonom, akit rendszeresen felhívunk édesanyámmal közösen, hogy köszöntsük. Azért mert nehezen olvasnak és nem látnak jól, vagy ezt így szoktuk meg régebbről.
A szüleim több gyermekes családból származnak. Az édesapám rokonai már nagyrészt elhaltak, és gyerekeik fővárosiak révén és apám keményfejűsége miatt nem nagyon tartják velünk a kapcsolatot. Erről nem is ejtek több szót, mert nincs értelme.
Édesanyám 3 testvérrel rendelkezik, egy édessel, aki sajnos elhalt már, egy fél testvérrel és egy mostoha testvérrel, de ők tartják a kapcsolatot.
Így Ilona nap lévén telefonálgattunk.
Hát megmondom meglepő dolgok derülnek ki. Azt, hogy annak idején emlegették a szülők, hogy várjatok, majd ekkor meg ekkor megértitek a dolgot, és mi nevettünk, mert nem hittük, hát most a saját bőrünkön érezzük a hatást.
Elértük a kort, és szenvedtünk mi is már bizonyos betegségektől és az erőnk sem a régi már.
Az meglepett, hogy nagynéném akinek két lánya van, sírva emlegette, hogy a beteg férjét ápolja, de a lányok kijelentették, ha az anyjuk lerobban, ők nem fogják mosogatni meg minden. Adnak enni neki, de többet ne várjon.
Ez elszomorított nagyon.
A másik nagynéném, akinek ugyan 3 gyereke van ebből két fiú, most egy öregotthonba ment be lakni, mert nem bírja magát ellátni. A gyerekei dolgoznak, így nem akart senki terhére lenni, meg orvosi segítség közelében van.
Na azért én ezen is meglepődtem.
Én még dolgoztam, amikor az anyósom beteg lett és levágták az egyik lábát és magunkhoz vettük.
Elláttam, fürdettem és etettem ha kellett, a kórházba jártunk hozzá minden nap amikor ott volt bent!
Édesanyám akkor sem volt már egészséges, és még a boltig sem tudott lemenni, de őt is elláttam anyósom mellett. Igaz sok energiámba került, de ma is megtenném ha kellene, és bár kellene.
Én úgy gondolom, ha annak idején ők mint szülők minket gyerekeket felneveltek és a munka mellett szakítottak ránk időt, akkor most az a legkevesebb, hogy visszatörlesztünk valamennyit a dologból!
Ez nem kötelesség vagy feladat, hanem tisztesség dolga részemről. Megértem, hogy dolgoznak, de annak idején én reggel mentem ,este jöttem, a párom reggel ment, délután jött haza. Bevásárolt, és amikor haza jöttem, akkor elláttam mindent, és nekiláttam este főzni másnapra. Hétvégén takarítottam, mostam és ágyakat húztam, vagy súroltam amit kellett.
Hát közben anyósomat sokszor vitte a mentő hajnalba dialízisre, mire jött a mentő addigra lemostam, felöltöztettem és rendbe raktam.
Tél idejére mondta nincs jó fűtés míg várnia kell a mentőre, vettem neki egy polár plédet, amit vitt magával és abba burkolózott míg várt.
Örült neki és hálás volt érte. A kórházban is bementem hozzá pedikűröztem manikűröztem és fürdettem amikor kellett, mert fél lábon nem tudott rendesen mosakodni. Hajat mostam, vágtam szárítottam, hogy rendbe legyen mindig.
Anyósom, nem édesanyám. Az édesanyámat a mai napig fürdetem és mosdatom.
Igyekszem változatosan főzni, hogy a szervezete mindenből kapjon elég mennyiséget. Ellátom és veszek neki gyümölcsöket amennyit csak tudok.
Sütök, de szereti a sós rágcsálni valókat amiket sokszor megveszek neki, mikor nincs úgy időm, vagy én magam is sokszor megyek kezelésre.
Számomra ez természetes. A nagynéném azt mondta az édesanyámnak tegye össze a két kezét, hogy ilyen jó sora van.
Külön szobában van, külön TV-je van, azon azt néz amit akar, mert nem egyformán szeretjük ugyan azt a műsort. Így szórakozhat függetlenül attól, hogy én vagy a párom mit akarunk nézni.
Közösen reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk. Szépen megterítek és úgy ahogyan azt kell.
Ez nekem nem teher, pedig van gondom magammal is, de megoldjuk és együtt vagyunk és örülök annak, hogy van kit szeretni és ápolni. Annak is örülnék, ha még az anyósomat is ápolni kellene, vagy apósomat látogatni, mert akkor élnének. Így csak a sírjukat gondozzuk. Én ezt nagyon sajnálom, mert számomra két fontos emberrel megint kevesebb él körülöttem.
Ilyenkor mindig a nagyapám jut eszembe:
Gyerekként felnőttek akartunk lenni és az öreg apám azt mondta fogod tudni, hogy öregszel, kérdeztük honnan?
- Akkor fogsz öregedni, mikor körülötted azokat veszíted el ,akik a legfontosabbak a számodra és a rokonok köre egyre kisebb. - felelte bölcsen öregapám.
Igaza van. Ha vidékre is elutazunk már több időt töltünk a temetők látogatásával, mint a rokoni beszélgetéssel, mert többen elhaltak, mint élnek.
Az élet kegyetlen, és azt kapjuk amit adunk. Én azt láttam az édesanyámtól, hogy a nagyikámékat szeretettel és tisztelettel vette annak idején körül, így én is ezt teszem és ezt a példát mutatom a gyerekeimnek. Bízva abban, hogy ha oda kerül a sor, akkor én sem kegyelem kenyéren fogok tengődni, hanem szeretettel a családban. Mindig is azt tartottam az ember nem szóval és bottal nevel, hanem az élete példájával!

A cikket írta: Divi Éva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 22. 21:58

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. augusztus 22. 19:48

Reméljük, hogy így lesz, bár egyre többet jut eszembe, hogy mikor mi voltunk fiatalok, sokkal több mindenre futotta az időnkből, mint a mai fiataloknak.
Útálom ezt mondani, hogy bezzeg, nem is mondom, de valahogy azt látom, a saját gyerekeikre se nagyon van idejük. Hogy ,hogy csináltuk??
Igaz, azelőtt egyszerre mostam, főztem, takarítottam, pedig nem volt autómata mosógép, mostanában viszont vagy az egyik, vagy a másik. De erről, már papírom van!!!, hogy csak óvatosan.

Igazad van Magdika ! Igen akkor még régi mosógép volt ha volt. Mégis jutott időnk sok mindenre. Sőt igen én is utálom a mondatot, de valóban akkor valahogyan másképpen osztottuk be az időt vagy nem is tudom, de több mindenre futotta az energiánkból. Nekem is papírom van a lassú közlekedésről és a lassú munkavégzésről. Nem kapkodhatok, mert fejre állok. Tényleg belegondoltam egy nap alatt végig takarítottam egy lakást és jutott idő gyerekre bevásárlásra főzésre is. Igaz ma már egy nap egy helyiség, de megoldódik így is minden, csak azért elszállt az erő, pedig mennyi volt!!
2010. augusztus 22. 19:48
Reméljük, hogy így lesz, bár egyre többet jut eszembe, hogy mikor mi voltunk fiatalok, sokkal több mindenre futotta az időnkből, mint a mai fiataloknak.
Útálom ezt mondani, hogy bezzeg, nem is mondom, de valahogy azt látom, a saját gyerekeikre se nagyon van idejük. Hogy ,hogy csináltuk??
Igaz, azelőtt egyszerre mostam, főztem, takarítottam, pedig nem volt autómata mosógép, mostanában viszont vagy az egyik, vagy a másik. De erről, már papírom van!!!, hogy csak óvatosan.
2010. augusztus 19. 22:54
Nagyon szép, és igaz történet, sajnos az életben mindkét esetre sok példa van, és egyre több a negatív.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: