New "Noé Bárkája" - 2006. (próza)
Látogatók száma: 17
Körülbelül egy hónapja a lányom egy vérző szárnyú,sérült házigalambot hozott be az udvarról,szabályosan csöpögött a vér a szárnyából! Nem mondtuk ki,de ott vibrált a levegőben a harag és a tehetetlen düh,az emberi primitívség újabb megnyilvánulása ellen!
Copyright: Szita Zoltán 2006. augusztus 4.
New „Noé bárkája 2006”..
Körülbelül egy hónapja a lányom egy vérző szárnyú, sérült házigalambot hozott be az udvarról, szabályosan csöpögött a vér a szárnyából! Nem mondtuk ki, de ott vibrált a levegőben a harag és a tehetetlen düh, az emberi primitívség újabb megnyilvánulása ellen! …
Légpuskával meglőtték a szárnyát a háztetőn és így esett le a földre… Mindjárt hoztunk kötszert és bekötöztük a sérült szárnyat, majd egy nagy kartondobozba raktuk bele, tettünk neki egy konzervdobozba tiszta friss vizet, egy kis tálba kukoricát és letakartuk a doboz tetejét egy homokrostával, hogy megvédjük őt a váratlan látogatókról… Itt elsősorban a macskákra gondolok.
Eltelt 3-4 nap, rendszeresen pótoltuk az ivóvizet és az élelmet. Látszólag jól érezte magát a madarunk, amit az is bizonyított számunkra, hogy a következő reggelen elkezdett turbékolni a galamb. Ez igazi öröm és meglepetés volt számunkra.
Aztán egy hét elmúltával a lányom kivitte az udvarra, a kötést levette a sérült szárnyról, hogy megpróbálhassa a madár a repülést, de csak 3-4 m. Távolságra volt képes elrepülni. Ezt látva a lányom meg akarta fogni, de a madár beszaladt miközben a szárnyával verdesve is segítette magát, a melléképületbe ahol ott állt az autónk, mögötte pedig raklapokon téglát tárolunk a felújítási munkákhoz, így aztán el tudott bújni…
Ezért odavittük neki az élelmet és a vizet, hogy amikor előjön, a rejtekhelyről megtalálja azt. Aztán így telt el megint pár nap eseménytelenül, amikor egyik reggel azt vettük észre, hogy a madár átment a mellette lévő istálló épületébe ahol volt egy nagy kupac bontási törmelék, amit töltésnek szándékoztunk a későbbiek során majd felhasználni. A mi galambunk ennek a nagy kupacnak a tetején trónolt, és onnan szemlélte a „világot”.
Majd ezt követően, 3-4 napra észrevettük, hogy kijött az udvarba, és egyszer csak felröppent! Igaz csak pár métert tudott még repülni, de nagyon megörültem hisz azt bizonyította számomra, hogy meg fog gyógyulni, hogy élni akar, és vágyódik haza a saját otthonába… Aztán újra és újra kijött az udvarra és próbálgatta a repülést. Drukkoltam neki hogy sikerüljön!
És ma megtörtént a csoda! - A kapuban beszélgetem egy ismerősünkkel, és pont befelé néztem az udvar felé, amikor láttam, hogy felröppent a galamb. Először alacsonyan, fejmagasságban elrepült a kútház mögött, majd lassan-lassan, emelkedve már kint volt a mellettünk lévő rét fölött és látszott, hogy a kultúrház tetője a cél… Nagyon szép látvány volt, és olyan jó volt nézni, hogy most ahogy visszagondolok rá, könnyek szöknek a szemembe és boldog vagyok, hogy ennek a pillanatnak a részese lehettem!
Aztán arra gondoltam, hogy a családunk egy újkori „missziónak” a résztvevője valójában, mert az elmúlt télen befogadtunk egy cicát, akit nem engedett be a gazdája a lakásba, tavasszal pedig a kecskének tárolt szalmabálák alá beköltözött egy süncsalád, körülbelül másfél hónapja pedig egy nimfa papagájt fogtunk be egy idős szomszéd néninél, mert nem tudott mit kezdeni vele, ha el akarta zavarni, megcsípte a kezét diópucolás közben. Mi örömmel és szeretettel teljesítjük ezt a nemes küldetést!
*
A cikket írta: Szita Zoltán
Hozzászólások
időrendi sorrend
Remélem most nem jött meg a víz is a "bárkádhoz"? :-)
Örülök a történetednek! Szép volt...
Köszönöm a véleményedet! Nekem nincs gondom a vízzel,
lent lakom Baranyában, Pécs és Szigetvár között félúton!
Üdv Neked, Barátsággal, Zoltán
Örülök a történetednek! Szép volt...
Mindig jó érzés segíteni,de ezzel Te is így lehetsz,azért véded a gyengébbeket:Ebben az esetben az általad felsorolt állatok a gyengék és védtelenek.
Egyetértek a véleményeddel, és lelkileg nagyon
érzékeny vagyok minden hasonló esetre, hiszen
a körülöttünk lévő kis élőlények, sok esetben
védtelenek és kiszolgáltatottak. Köszönöm hogy
nálam jártál, olvastál! Legyen szép a napod!
Üdv, Zoltán
Én is imádom az állatokat! De nem vagyok én ezzel olyan egyedül! Hiszen nekik is szükség van a segítségre! Egyszer évekkel ezelőtt az én kutyámat is szerették volna meglőni, de elcsíptem az illetőt, akinek ez volt a szórakozása! Közöltem, ha a kutyának baja lesz, abból neki is baja származik! Az volt a szokása, hogy állatokat lövöldözött csak úgy! Jó mi! Az írásod nagyon tetszett! Orsolya
Köszönöm a véleményedet,
gyönyörű neved van, gratulálok!
Szívélyes üdvözlettel, Zoltán