újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Nő, aki túlhajtotta magát ...

2010. október 5. - Látogatók száma: 89

Találkoztam egy ismerősömmel, aki munkahelyén ledolgozott 30 évet. Teljesen ledöbbentem, amikor hosszú idő után megláttam őt ...

Valamikor minden reggel egy busszal jártunk dolgozni.Volt időnk sokat beszélgetni.Mindig mosolygós nő volt ő és kedves mindenkihez.Örömmel beszélt az állatkáiról ,akiket ő nagyon szeretett,de nagy állatbarát is volt.Eszméletlen szeretettel beszélt mindig róluk.
Az arcán viszont már látszott a túlhajtottság jele,hiába mosolygott.

Eleinte mindig örömmel beszélt a munkájáról,amit szívesen végzett el 30 éven keresztül.Szerelési munkálatokat végzett.Normában dolgozott mind végig.Korán ment dolgozni és későn ért haza.Mesélte ,hogy annyira megemelték a mennyiséget ,amit alig tudnak teljesíteni.Egyre többet panaszkodott.Egyre jobban el volt keseredve. A végén már nem mosolygott,mikor meglátott,hogy szállok fel a buszra,csak fáradtan nézett maga elé.
Egy idő után nem jártunk egy busszal,csak néha -néha találkozgattunk.Beszélni sem volt kedve,csak ment...
Mivel nem lakik messze tőlem ,mindig láttam milyen állapotban jött haza.
Egyre jobban meglátszott rajta,hogy mindennap túlórázott.Nyúzott volt az arca ,egyre jobban kezdett ingerültebb lenni.Menése is nehézkes volt.Elgondolkodott ahogy lépkedett.Mindig csak nagy sokára vette észre,ha valaki köszönt neki.Maga elé merengve ment tovább.
Egy napon lehetőségem volt arra ,hogy beszélgessek vele kicsit.Ekkor látszott az ,hogy idegileg teljesen ki van borulva.Szét szórt volt és nagyon ingerült.Mindenkiről gyűlölettel beszélt.Sikerült kicsit megnyugtatnom és arra kértem ,hogy pihenjen most sokat ,mert szüksége van most rá.Ő azt felelte ,hogy nem teheti ,mert dolgoznia kell.Sok a kiadása.Kölcsönt is vett fel.Azt is fizetnie kell.Hajtani kell ,hogy pénze legyen.Mondtam neki ,hogy mit ér a pénz ,ha lebetegszik.Akkor még ennyi sem lesz ,ha kiesik a munkából.Azt felelte,hogy nem lesz neki semmi baja.Ő Falusi és erős.Nem úgy ,mint a Városiak.
Elköszöntem tőle.Sokáig nem is láttam.
Egy napon a kutyámmal sétáltam éppen ,amikor valaki messziről kiabálta örömmel a nevem.Hirtelen nem is ismertem meg amikor a hang felé néztem és megláttam őt.Nehézkes járással közeledett felém.Ruhája enyhén piszkos volt.Haját a szél összeborzolta.Arca eltorzult,zavart volt.
Amikor odaért hozzám ,mosolyogva megkérdezte ,hogy ez az én kutyám?Kicsit a kérdésen meglepődtem . Tudta,hogy az enyém,mert nem egyszer találkoztunk már előtte,amikor kutyát sétáltattam,de most nem emlékezett rá.
Én azért örömmel mondtam neki azt,hogy igen. Ő az én kutyám.
Erre ő, aki mindig szerette az állatokat,neki is van,hirtelen kitört.
A gyűlölet áradt belőle,majd azt mondta ,hogy utálja a kutyákat és minden állatot,de minden embert is. Főképpen azokat ,akik állatokat tartanak.Két kisgyerek lépett közben oda mellém, a kutyát simogatták.
Az ismerős nő tovább csak tombolt gyűlölettel. A gyerekek is megrémültek.Rémülten néztek rám.
Én elköszöntem, tovább mentem sétáltatni a kutyát.Ennek a hatása alatt voltam még nagyon sokáig. Teljesen le voltam döbbenve. Sétáltam és csak gondolkodtam.Nem tudtam haragudni rá,hiába tombolt vadul.Inkább csak sajnáltam ,hogy ennyire tönkre ment idegileg a nagy hajtásoktól.
Egy darabig most biztosan nem fog tudni dolgozni ,hiszen megbetegedett.Én nagyon bízom abban ,hogy rövid időn belül sikerül magát kipihenni és újból az a mosolygós emberke lesz ,aki volt is ,amikor megismertem.

A mai világ erről szól...
Ha van munkahelyed dolgozol ,de akkor nagyon sokat.Erődön felül ,de akkor még az sem elég.Túlterheltség miatt lebetegszel,nem értékelni fognak ,hanem az elsők között leszel ,akit elküldenek.
Nem egy ismerősöm járt így...
Az ember teljesen ki van szolgáltatva.

A cikket írta:

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 9. 09:45
Valóban a mai világot írtad le,sajnos :(,hogy ide jutottunk.
2010. október 7. 19:18
Egyik rokonom szavai jutottak eszembe: "Ma, akinek van munkája , rengeteget dolgozik. A másik véglet, hogy egyáltalán nincs munkája." A legtöbb helyen próbálják úgy megoldani, hogy minél kevesebb emberrel, minél többet elvégeztetni.
2010. október 6. 22:31
Való igaz, ha van munkánk akkor túlhajtjuk magunkat, aztán megbetegszünk, és a munka után sírunk, hogy bárcsak újra lenne. De nincs.
2010. október 6. 09:50
mondjuk, az alap, hogy nem szabad kölcsönt felvenni. mindenki belerokkan.
2010. október 6. 09:19
Nagyon szépen írtad le Léna, tetszik a cikked.
Igazából ennek a hölgynek azonnali segítségre van szüksége,....és csak bízni tudok abban, hogy ezt a közvetlen és közvetett segítséget meg is kapja.
Szeretettel üdvözöllek.
2010. október 6. 06:05
Léna! Nálunk is ez megy, a kollégám és én örökké túlórázunk lassan úgy érzem már nem bírom, összeesés határait döngetem, de nagyon sokan vannak így.
Utána meg a fáradságtól nem tudsz pihenni sem, én is alig alszok. Nagyon jó dolgokat boncolgatsz. Szép reggelt neked Orsolya
2010. október 5. 23:58
Én nem tudom belőled honnan árad ez a nagy segítőkészség, az a határtalan nyugalom. Segíts még sok emberen! Úgy látom, te erre születtél.
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: