újabb események régebbi események további események
01:54
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:47
Ilona módosította a naplóbejegyzését
17:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:41
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:31
Visszafogott Vénusz módosította a naplóbejegyzését
18:16
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:20
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:55
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
01:48
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Tündér módosította a naplóbejegyzését
16:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:37
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
01:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:03
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:18
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:38
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába

Nők a világban

2013. március 7. - Látogatók száma: 47

Magam sem tudom hogyan mondjam, de úgy gondolom hozzászólásom a női témakörhöz ez áll a legközelebb. Sok mindent magába foglal, és sokakról sok mindenkinek szól. Lehet tévedek, de akkor írjátok meg !!!!!!!!!! Mindenki véleményére kell !

„A nő igazi, szent és legtermészetesebb hivatását, mint anya teljesíti. Az anya az otthon, a család jó szelleme, a gyermek nevelője, az érett ifjú megértő támasza és vigasza, a kenyérért harcoló családfő serkentője. Az anya a Nemzet halhatatlanságának géniusza.
A nő, gyermek és ifjúság nemzetünk halhatatlanságának zálogai.
Ki mint neveli ifjúságát, úgy látja nemzete jövőjét. A nő beállításának módjától függ, hogy egy államiság milyen erkölcsi magasságot tud elérni és tartani gyakorlati életében.”
/Szálasi Ferenc/
Ez az idézet ugyan nem a legtiszteltebb és legszeretettebb embertől származik, de azért még igaz!
Ma a nők helyzete bármilyen szempontból nézzük is nehéz, összetett és sokoldalú. Meg kell felelnünk a tradicionális család modell elvárásnak, de ugyanakkor már a mai modern társadalmi és munkahelyi elvárásoknak is meg kell tudnunk felelni, és sokszor ez egyszerre nehézséget és családon belüli konfliktusokat okozhat.
Az egészségügyi elvárásoknak ott vannak a reklámok, vagy a beidegződött hagyományos gyógymódok, melyek kevésbé károsak, és kártékonyak. Tudjuk hogyan kúráljunk egy köhögő megfázott embert. Tudjuk, mit kezdjünk egy lázban szenvedővel. Ami titok a lelki eredetű gondok. Amikor elvesztünk, vagy elhagyunk egy társat. Ezekre igazán nincsenek gyógymódok, de kihatásként különféle betegségek okozói sajnos lehetnek.
A társadalmi és demográfiai hullámzások sokszor erősítették, sokszor gyengítették a nők társadalmi helyzetét, de itt az idő, hogy bebizonyítsuk, hogy az értékrendek és társadalmi viszonyok megváltoztatása tőlünk és rajtunk is függ.
Igazán nagy gondot jelent, ha már a demográfiánál tartunk, hogy amikor egy nő gyermeket vállal, akkor sok egyéb gonddal kell szembenéznie. A szülés és a terhesség okozta gondok mellett számolnia kell sokszor azzal is, hogy elveszti munkahelyét, és szülés után nem veszik vissza, vagy amikor mégis, akkor igen kedvezőtlen feltételek mellett, egy részt a jövedelem szempontjából, másrészt sokszor olyan feladatokat kap, vagy bíznak rá, melyek méltatlanok, és éreztetik, hogy a gyereke végett nem tekintik teljes értékű munkaerőnek, mivel a gyerek betegsége okán kieshet a munkából.
A másik probléma, ha egy nő nehezen esik teherbe, akkor bizony igen költséges dolog a kivizsgálása a baj okának, mivel újabban ezt a lehetőséget is kivonták annyi minden mással a Tb támogatott keretből. Vannak családok, melyek szeretnének gyereket, de a felmerülő költségek miatt nem tudják vállalni, így még inkább kedvezőtlen helyzetbe és olykor hátrányba kerülnek a gyerekes családokkal szemben.
A társadalmi rendünkben végbemenő változásoknak a családokon belül kell elindulni, mert az a mikro társadalom, és onnan kell begyűrűznie a makro társadalomba.
A családi életre idejében kell elkezdenünk felkészíteni a gyerekeket, és bizonyos felvilágosító órákat már az általános iskola felsőbb tagozataiban meg kellene tartani. Nem csupán szexuális téren, hanem a családi élet rejtelmeiről, mert a jövő generációja a jelen feladataival sincs igazán tisztában, nem hogy a családi élet dolgaival. Azzal, hogy mit jelent a család, milyen szövetség, és miért jön létre. A gyerek pedig nem eszköz, hanem folytatása az életvitelnek, s felnevelése nem csupán pénz forrása, hanem felelősségek sora. Nekünk kell megtanítani a gyerekek felelősségteljes gondolkodás módjának kialakítását. Nekünk, aki ma felnőtt emberként, szülőként tartozunk azzal a hazánknak, és magunknak, hogy milyen képet állít ki társadalmunk rólunk.
Igaz előbb el kell fogadtatnunk a társadalommal a helyzetünk fontosságát, és életképességét. Ki kell vívnunk az egyenlő elbírálás jogát, a fizetéseknél is.
Amíg a társadalom nem vesz minket komolyan hátrányos helyzetben vagyunk. Meg kell felelnünk a munkahelyen, a családban, de ugyanakkor modern és fitt nőnek is kell lenünk. Ez túl sok feladat, hogy egyszerre képesek legyünk mindennek megfelelni. A társadalmi értékrendet kell úgy felállítanunk, hogy az elvárások reálisak legyenek, és mindig adott körülményekhez igazodjanak. Nem lehetünk 3,4,5, gyerek után is bombázó alakú 20 éves kornak megfelelő kinézetűek, mert ez genetikailag nem felel meg a helyzetnek. Ugyanakkor elkerülhetjük, ha ésszerű és odafigyelő táplálkozással élünk, hogy 20 évesen 150-es csípőbőséggel rendelkezzünk. Ezekhez mindhez tudatos felvilágosításra, és ésszerű modellbeállításra van szükségünk. Sajnos a filmek és a bemutatók velünk szemben jönnek, és nem ésszerű modellt mutatnak.
A gyerekek kallódása és különböző szerekhez nyúlása is mutatja, hogy valami hiányzik a családból, a társadalomból.
Ennek csupán egyik összetevője a pénz, melyből élünk, és a létfenntartásunkat biztosítjuk, de a többi összetevője a család, a beszélgetés, az egymás tisztelete, ember számba vevése, a figyelem, az érdeklődés a másik iránt. Nincs kis, vagy nagy feladat, csupán teendő, melyet mindenkinek a maga szintjén kell megoldani. A gyerek feladatok épp oly fontosak, mint a főzés a mérnöki munka, csak más szinten. Újra meg kell tanunk együtt közösen kommunikálni, értékelni a család fogalmát ahhoz, hogy tudjuk milyen értéket képvisel. A családon belül az egyik legfontosabb elem az anya, a nő, aki értékrendet, példát képvisel. Nekünk kell gyermekeinket visszavezetni a betűk és a könyvek birodalmába, hogy olvassanak, és ki tudják fejezni magukat. Mesék földjére kalauzolni a kicsiket, hogy az asztalnál színesen tudják majd elmesélni mi történt velük. Vissza kell szoktatni magunkat és családunkat is a meghitt beszélgetésekhez, hiszen ezek által nyerünk képet családunk, társunk gyerekünk, vagy gyerekeink gondjairól,problémáiról időben. Ezek hiányában sajnos csak a rideg kész valósággal, olykor tragédiákkal szembesülünk, és értetlenül állunk előttük. Holott, ha beszélgetünk, és figyelünk mindannyian egymásra, akkor mindezekről időben is tudomást szerezhetünk. Az anyai, női feladat nem csak abban merül ki, hogy férjhez megyünk, szülünk, és az asztalra tesszük az ételt, majd elmosogatunk, és magunk is begubózunk a saját bajainkkal a társunk, és családunk elől. A család hatalom, csak tudni kell vele élni. A családban a nő a cement, az összetartó erő. Rossz családi körülmények között, sajnos a széthúzó is lehet, de ezek inkább egyedi történetek. A gyerek nem buta, és nem ostoba, hanem kis ember, apró lábakkal, gondokkal, de érző ugyan olyan személy, mint mi magunk. Sokszor a gyermeki találékonyság hozhat megoldást a gondunkra. Érdemes figyelnünk, a gyerekünkre, mert ő figyel bennünket, és olykor leképezi saját tetteinket, „ hülyeségeinket” is akár. Elnézést, de ez így van. A nők társadalmi és szociális érzékenysége az, amely a férfiakat olykor irritálja, s talán ezért is van sokszor külön világnézetük, más problémakezelési elképzelésük. Nem ellenkeznünk, hanem okosan befolyásolni, és formálni kell őket, hogy vegyenek észre bennünket, a problémáinkat, és vegyenek részt a megoldásainkban, hogy érezzék a szívükkel és lelkükkel is amit mi. Valamint azt, hogy ezt a társadalmat együtt, egymással, és egymásért tudjuk rendbe tenni. Szemben állva lehetetlenség. Ez talán a jövőnk záloga. S hogy gondolataimmal mennyire nem vagyok egyedül megosztom Veletek, Önökkel az 1997-ben elhunyt Teréz anya gondolatát:

„Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben. Nincs időnk a gyerekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk élni egymás jelenlétében.
A szeretet az otthonainkban kezdődik , a szeretet az otthonaikban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban Úgy tűnik, manapság mindenki sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyerekekhez pedig a szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása. „

/ Teréz anya /

A cikket írta: Divi Éva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. március 8. 10:09

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. március 7. 16:55

Szia Évi!

Egyetértek Julival, annyit tennék még hozzá, hogy az igazán áldásos helyzet az lenne, ahol elég lenne apukának egyetlen munkahelyen dolgozni, amiből eltarthatná az egész családot, az anyuka pedig szépen otthon maradhatna bármeddig, és nevelhetné a gyerekeket. Lehet, hogy ez a múlt századi hozzáállás nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését, de véleményt kértél, és ez is az. Akkor a gyerekek boldogabbak lennének, anyuka nem csak esti puszira érne haza, hanem velük tölthetné az egész napot. Tudná, merre jár a csemete, kik a barátai, lenne idő beszélgetni, foglalkozni velük. Mert bár nem a mennyiség, hanem a minőség fontosabb ezen a téren is, azt gondolom, a gyermekéveket később már nem lehet pótolni.
Persze, aki akar, menjen dolgozni, de alapvetően számomra az lenne az ideális, ha ez választható lenne. Nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert fontosnak tartom, hogy ne csak telefonon, vagy papírcetlin tartsam a kapcsolatot a gyermekeimmel.
De sajnos, a mai világban ez csak utópia marad. Így hát törekedni kell/ene az arany középút megtalálására.

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér !

Hálásan köszönöm, hogy figyelsz rám. Én megtettem az első lépést, értünk nőkért, hallattam a hangom, most várjuk, hogy mások is mellénk állva együtt formáljuk az ideális jövőt, családot. Igazad van, egy anya, nem lehet fél állásban anya, mert a gyerek egész nap gyerek, így nekünk is mellette lenne a helyünk, hogy segítsük valódi hasznos felnőtté válni !

Köszönöm pussz Éva.
2013. március 8. 10:07

megtekintés Válasz erre: - 2013. március 7. 16:44

Szia Éva!

Teljesen egyetértek a leírt gondolatokkal. Teréz anya által leírtakkal is. Ezeket a dolgokat lehet ragozni, beszélni róluk oldalakon keresztül. Sajnos olyan világban élünk, hogy rá vannak kényszerítve az emberek, a nők is hogy erejükön felül teljesítsenek, mert különben leírják őket. Ha egyáltalán van, honnan leírni valakit.
Iszonyú a munkanélküliség, ha van valakinek munkája, akkor foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Kénytelen elvállalni túlórát, másod-, harmad állást. Egy családban két embernek napi 10-14 órai munkával lehet annyit megkeresni, hogy eltartson egy családot. Gondtalanul kifizesse a rezsit és még élelemre is jusson. Megjegyzem a családok nagy része csonka család. Sok család pont a megélhetési nehézségek miatt szakad ketté.
Nekik még nehezebb.
Persze van egy réteg, akinek ez nem okoz gondot! De ők a kisebbség.
Bár a pénz nem minden, de a sárga csekkeket nem lehet szeretettel, és idővel kifizetni, sajnos.
Természetesen igyekezni kell, hogy a kevés szabadidőt mindenki a gyerekekkel, a családdal tudja tölteni.

pusz
Juli

Szia Juli !

Köszi, hogy időt és energiát fordítottál a munkámra. Igazad van. Azért is mentünk és szólaltunk fel, mert baj van a mai világunkban a felfogásokkal, és az újabb beidegződésekkel is. Ezen szeretnénk valahogyan változtatni. Így most elmondhatom én megtettem amit tehetek, most majd várom a hozzánk csatlakozókat, ugyanis lesz a Nőszövetségnek egy miskolci tagozata. VAN MEGOLDÁS néven, és próbálunk segíteni ahol, és ahogyan csak tudunk.

Üdv pussz Éva.
2013. március 7. 16:55
Szia Évi!

Egyetértek Julival, annyit tennék még hozzá, hogy az igazán áldásos helyzet az lenne, ahol elég lenne apukának egyetlen munkahelyen dolgozni, amiből eltarthatná az egész családot, az anyuka pedig szépen otthon maradhatna bármeddig, és nevelhetné a gyerekeket. Lehet, hogy ez a múlt századi hozzáállás nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését, de véleményt kértél, és ez is az. Akkor a gyerekek boldogabbak lennének, anyuka nem csak esti puszira érne haza, hanem velük tölthetné az egész napot. Tudná, merre jár a csemete, kik a barátai, lenne idő beszélgetni, foglalkozni velük. Mert bár nem a mennyiség, hanem a minőség fontosabb ezen a téren is, azt gondolom, a gyermekéveket később már nem lehet pótolni.
Persze, aki akar, menjen dolgozni, de alapvetően számomra az lenne az ideális, ha ez választható lenne. Nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert fontosnak tartom, hogy ne csak telefonon, vagy papírcetlin tartsam a kapcsolatot a gyermekeimmel.
De sajnos, a mai világban ez csak utópia marad. Így hát törekedni kell/ene az arany középút megtalálására.

Pussz,

Tündér
 
2013. március 7. 16:44
Szia Éva!

Teljesen egyetértek a leírt gondolatokkal. Teréz anya által leírtakkal is. Ezeket a dolgokat lehet ragozni, beszélni róluk oldalakon keresztül. Sajnos olyan világban élünk, hogy rá vannak kényszerítve az emberek, a nők is hogy erejükön felül teljesítsenek, mert különben leírják őket. Ha egyáltalán van, honnan leírni valakit.
Iszonyú a munkanélküliség, ha van valakinek munkája, akkor foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Kénytelen elvállalni túlórát, másod-, harmad állást. Egy családban két embernek napi 10-14 órai munkával lehet annyit megkeresni, hogy eltartson egy családot. Gondtalanul kifizesse a rezsit és még élelemre is jusson. Megjegyzem a családok nagy része csonka család. Sok család pont a megélhetési nehézségek miatt szakad ketté.
Nekik még nehezebb.
Persze van egy réteg, akinek ez nem okoz gondot! De ők a kisebbség.
Bár a pénz nem minden, de a sárga csekkeket nem lehet szeretettel, és idővel kifizetni, sajnos.
Természetesen igyekezni kell, hogy a kevés szabadidőt mindenki a gyerekekkel, a családdal tudja tölteni.

pusz
Juli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: