Nosztalgiázzunk!
Látogatók száma: 56
Ami harminc éve természetes volt az akkori fiatalok számára, azon a mai ifjúság már csak mosolyog…
Ha jól emlékszem már elmúltam tíz éves, amikor megvettük életünk első színes televízióját, és hétfőnként nem volt adás. Ma több száz csatorna közül válogathatunk, és fel sem kell állnunk a fotelból, ha csatornát akarunk váltani.
Az unokahúgom több mint négyszáz kilométerre lakott tőlünk, levélben tartottuk a kapcsolatot. Minden nap két óra körül jött a postás bácsi, türelmetlenül lestem mikor koppan a boríték a postaládánkban. Gyöngybetűket formáltam, és még rajzokkal is illusztráltam a leveleimet. Manapság utálom, ha tollat kell a kezembe venni, mindent, ami fontos kinyomtatok, és a postán is csak a csekkeket fizetem be. Az unokahúgom régen Amerikában él, és ugyanolyan hamar megkapom az e-mailjei, mint azokét, akik a szomszédból küldik.
Kamasz koromban imádtam a kívánságműsorokat a rádióban. Csücsültem a kazettás magnó előtt, és amikor bemondtak egy számot, amit szerettem, kazettára rögzítettem. Néha kicsúszott a szalag, ceruzával pörgettem, izgulva, nehogy kárba vesszen. Ma nem kell várakoznom, hogy felcsendüljön a kedvenc dalom, a YouTube-on bármikor többször is meghallgathatom.
És az első video kazetták? Haverok szereztek pornó kazettát, irulva-pirulva néztük, nem akartunk hinni a szemünknek, hogy élesben csinálják… Most több ezer pornófilm közül csemegézhetünk a neten és a tévében is.
Sokkal jobb volt a memórám jó néhány éve. Rengeteg telefonszám fért a fejembe, ma pedig már a sajátomon is gondolkoznom kell. Ha csörgött a telefon, és nem tudtam felvenni fogalmam sem volt kit hívjak vissza.
Trabik és Wartburgok szaladgáltak az utakon. „Zöld trabantot látok, szerencsét találok!” – kiabáltuk, amikor megláttuk az érdekes masinát. Most a helyesírás ellenőrzőm is aláhúzza a trabant szót! Akinek zsigulija volt már menőnek számított. A gyerekek tátott szájjal bámulnak ha felbukkan az úton egy ősrégi járgány, viszont a modern járművek és terepjárók márkáival tökéletesen tisztában vannak.
A fényképeket albumba tettük, előtte anyukám ripakodott rám, hogy csak a szélét fogjam meg, mert tele lesz ujjlenyomattal. Most anyukám is a face-en lájkolja ismerősei új fotóit, ami az elkészítéstől a megosztásig röpke egy percet vesz igénybe.
Neked mi ugrik be a régi szép időkből?
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Én kártyanaptárt gyűjtöttem.
A köpeny tényleg ciki volt, viszont én menő gimibe jártam, az emblémáját rávarrtuk, így büszkén andalogtunk a városban.
Osztálytársaim is kötöttek órán, a pad alatt. Én utáltam mindenféle kézimunkát.
14 éves koromban az unokabátyám Angliából hozott nekem Levis farmert, ami nem volt se hosszú, se bő, tökéletes volt a mérete! Éjjel-nappal abban jártam, kockás inggel, alföldi papucsban.
És a batikolásra emlékszel?
A banánért, narancsért és bűvös kockáért sorba álltunk...
A fővárosiak a közértben, a kisvárosiak az ABC-ben, a falusiak a "bót"-ban darálták a kávét.
Mi gimiben a hajunkat és a körmünket sem festhettük.
....
:)
Valószínűleg csak megörököltem:P
Nővérem egyidős veled, igen, akkor nagy mánia volt a kötés, én már nem kötöttem, "mi" karkötőket csomóztunk, bár én azt sem tudtam soha:(
Nem tom, milyen az alföldi papucs, de már sokat hallottam róla, mindjárt kiguglizom:)
Jaja, Levis farmer, budmil, reebok, adidas, ezek voltak a menő márkák.
És "butik"ból vettük a ruhát, ha nem az állami boltba mentünk.
Bűvös kockám volt, banánért, narancsért gondolom anyum állt sorban.
Eszti-geszti? (Mikor most újra megjelent, vettem, de rájöttem, h. utálom a gesztenyét, és tesóm szerette annak idején:))
Poszterek a falon.
Vasárnap B.Tóth László: Poptarisznya, a már említett magnós felállás, feszült figyelem, mutatóujj a rec gombon, család kussban tartása, a papagáj mégis belemondja h. Pityuka szép a Master and servant-be:)
Öltöztetőbabák. A lány a Roxette énekesnőjére hajaz:)
Zizi, frutti, medvecukor. (krumplicukor)
Kajla csoki, pfuj de rossz volt:(
A kókuszos Africanát viszont imádtam:)
Ovis, kisiskolás voltam még, amikor gyűjtöttem a csokinak, rágónak a csomagolását, azután a szebb mintájú szalvétákat. Ma bemegyek a hobbiboltba, és több száz szalvéta közül választhatok.
A kapucsengőn hívtuk le a másikat, aztán órákat röplabdáztunk a poroló (háló helyett) felett.
A pingpongasztalon bandáztunk, kártyáztunk "kutyasétáltatás" közben.
Mivel nem volt órám, anyukámnak az volt a jelzése, ha kinyitja a konyhaablakot, menjek fel. Hát jó sokáig szellőzött a lakás utána...
Ha kaptam órát, elhagytam, anyukám szerint: direkt.
Évekig kötögetett egy bűnronda kardigánt, mire kész lett, a nővéreim kinőtték, épp rám volt jó. Anyukám szerint azt is direkt hagytam el, pedig nem, persze nem sajnáltam:)
Egy évben egy farmert kaptam, és ha kilyukadt a térde, anyukám rémesen ronda foltokat varrt rá. Már akkor is kreatív voltam, és egyszer körbeszabtam a kér ormótlan foltot szív alakúra, h. azt varrja rá.
Tisza cipőm volt, amit elloptak egy sátorozás alkalmával.
Nem a kínai, a török ruha "hódított". (Akinek nem volt pénze.)
Nem volt turkáló, amikor pedig megjelentek az elsők a városban, ismerősöknél, inkább géprongyokat, mint normális, jó minőségű ruhákat árultak.
Csoki, vanília, citrom, puncs volt a fagyi kínálat. Ha pedig a helyi fagyiárus kikísérletezett vmi új ízt, inkább rossz volt, mint jó.
Általános alsó tagozatán szoknyákat, ruhákat (is) hordtunk, cérnaharisnyával.
Minden ősszel köpenyvásárlás, aztán a harc, ez nem jó, az ronda, 10-ból 8 rémes volt, a maradék kettő drága.
Tornaruha!!! :)
Dauer.
Kötelező iskolai fogorvos, rettegés, amalgám tömés.
Becsengetés, jelzőcsengő, kicsengetés, óraügyelet. (felsőben)
Alsóban ügyeletes sosem szerettem lenni, mert az ügyeletesnek korábban kellett odaérni, és elfoglalni az őrhelyét a bejárati ajtó, mosdó, lépcsőfeljáró, etc. mellett, és felírni a rendetlenkedőket, későket, én pedig már akkor sem szerettem korán kelni, sem árulkodni, bemószerolni a másikat.
Nagyszünet, játék az udvaron: botokkal műtöttük meg egymást, az áldozat (beteg) a pirosra festett padon feküdt, míg mi szívmasszázst alkalmaztunk rajta:)
A lehullott levelekből egyenes sávokat "húztunk", az volt a szoba fala, így több helyiségből álló lakásokat "építettünk", a nagyobb, barna, sárga kövek voltak a kenyerek.
A fogszabályzó ciki volt.
A szemüveg ciki volt.
Minden ciki volt:D
Évnyitó, évzáró, tömeg, meleg, fehér blúz, sötét szoknya, könyvjutalom, virág a pedagógusnak, kötelező köszönet, lerótt hála.
Ballagás.
És kezdődik minden elölről...
Én kártyanaptárt gyűjtöttem.
A köpeny tényleg ciki volt, viszont én menő gimibe jártam, az emblémáját rávarrtuk, így büszkén andalogtunk a városban.
Osztálytársaim is kötöttek órán, a pad alatt. Én utáltam mindenféle kézimunkát.
14 éves koromban az unokabátyám Angliából hozott nekem Levis farmert, ami nem volt se hosszú, se bő, tökéletes volt a mérete! Éjjel-nappal abban jártam, kockás inggel, alföldi papucsban.
És a batikolásra emlékszel?
A banánért, narancsért és bűvös kockáért sorba álltunk...
A fővárosiak a közértben, a kisvárosiak az ABC-ben, a falusiak a "bót"-ban darálták a kávét.
Mi gimiben a hajunkat és a körmünket sem festhettük.
....
:)
A kapucsengőn hívtuk le a másikat, aztán órákat röplabdáztunk a poroló (háló helyett) felett.
A pingpongasztalon bandáztunk, kártyáztunk "kutyasétáltatás" közben.
Mivel nem volt órám, anyukámnak az volt a jelzése, ha kinyitja a konyhaablakot, menjek fel. Hát jó sokáig szellőzött a lakás utána...
Ha kaptam órát, elhagytam, anyukám szerint: direkt.
Évekig kötögetett egy bűnronda kardigánt, mire kész lett, a nővéreim kinőtték, épp rám volt jó. Anyukám szerint azt is direkt hagytam el, pedig nem, persze nem sajnáltam:)
Egy évben egy farmert kaptam, és ha kilyukadt a térde, anyukám rémesen ronda foltokat varrt rá. Már akkor is kreatív voltam, és egyszer körbeszabtam a kér ormótlan foltot szív alakúra, h. azt varrja rá.
Tisza cipőm volt, amit elloptak egy sátorozás alkalmával.
Nem a kínai, a török ruha "hódított". (Akinek nem volt pénze.)
Nem volt turkáló, amikor pedig megjelentek az elsők a városban, ismerősöknél, inkább géprongyokat, mint normális, jó minőségű ruhákat árultak.
Csoki, vanília, citrom, puncs volt a fagyi kínálat. Ha pedig a helyi fagyiárus kikísérletezett vmi új ízt, inkább rossz volt, mint jó.
Általános alsó tagozatán szoknyákat, ruhákat (is) hordtunk, cérnaharisnyával.
Minden ősszel köpenyvásárlás, aztán a harc, ez nem jó, az ronda, 10-ból 8 rémes volt, a maradék kettő drága.
Tornaruha!!! :)
Dauer.
Kötelező iskolai fogorvos, rettegés, amalgám tömés.
Becsengetés, jelzőcsengő, kicsengetés, óraügyelet. (felsőben)
Alsóban ügyeletes sosem szerettem lenni, mert az ügyeletesnek korábban kellett odaérni, és elfoglalni az őrhelyét a bejárati ajtó, mosdó, lépcsőfeljáró, etc. mellett, és felírni a rendetlenkedőket, későket, én pedig már akkor sem szerettem korán kelni, sem árulkodni, bemószerolni a másikat.
Nagyszünet, játék az udvaron: botokkal műtöttük meg egymást, az áldozat (beteg) a pirosra festett padon feküdt, míg mi szívmasszázst alkalmaztunk rajta:)
A lehullott levelekből egyenes sávokat "húztunk", az volt a szoba fala, így több helyiségből álló lakásokat "építettünk", a nagyobb, barna, sárga kövek voltak a kenyerek.
A fogszabályzó ciki volt.
A szemüveg ciki volt.
Minden ciki volt:D
Évnyitó, évzáró, tömeg, meleg, fehér blúz, sötét szoknya, könyvjutalom, virág a pedagógusnak, kötelező köszönet, lerótt hála.
Ballagás.
És kezdődik minden elölről...
Nekem ez:
http://www.youtube.com/watch?v=7Q-wDCMm_EE
http://www.youtube.com/watch?v=7Q-wDCMm_EE