Nyakunkon a vizsgaidőszak! 1. rész
Látogatók száma: 44
Jövő héten már lesz egy vizsgám. Nem tudom mi ütött belém amikor úgy határoztam, hogy ismét tanulásra adom a fejem. Valószínűleg túl nyugodt volt az életem. No, most ezt nem így van. Egy kicsit visszarepültem nosztalgiázás gyanánt a múltba...
Amikor felidézem diákéveim vizsgaidőszakait már a puszta gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom. Mennyi áttanult, álmatlan éjszaka állt mögöttem! Harc az idővel, irgalmatlanul sok tananyag feldolgozása, „szeretem-nemszeretem” tételek rendszerezése, magolás, puskagyártás, vizsgahalasztás. Miközben a megmérettetésekre készültem, akkor jöttem rá, mit jelent az a kifejezés, hogy vért izzadni.
A vizsga napján folyton wc-re jártam, liftezett a gyomrom, reggel még izgatottan, de dél körül már idegesen hallgattam csoporttársaim okoskodását, majd bebeszéltem magamnak, hogy az égvilágon semmit sem tudok, legszívesebben hazarohantam volna, de tudtam, hogy nincs mese, ha már ott vagyok végig kell csinálnom, ha törik, ha szakad.
Politológiából kollokválnom kellett. Abban a vizsgaidőszakban rengeteg fontos tárgyból adtam számot a tudásomról, ezért a politológiára nem sok időm maradt. „Sebaj! - gondoltam - Kiötlök valamit! Az a lényeg, hogy a kis ketteske meglegyen, ez a vizsga úgysem számít bele a diplomajegybe.”
Azt fundáltam ki, hogy minden egyes tételnek alaposan megtanulom az egyharmadát, a többit csak átfutom, és ha nem jut eszembe, akkor is garantált a kettes, mert a témához hozzá tudok szólni. Így is lett.
A korábbi vizsgák során szerencsére hatalmas vizsgarutinra tettem szert. Tudtam, hogy a magabiztos fellépés fél siker, sőt, azt is profi szintre fejlesztettem, hogyan kell érthetően előadni azokat a bemagolt részeket, amelyeket képtelen voltam értelmezni, tehát halvány, lila fogalmam sem volt arról, mit mondok.
Elgondolásomhoz híven zajlottak az események. Egyenes derékkal ültem a tanár előtt, összeszedett vizsgázó benyomását keltve adtam elő a megtanult anyagot. A tanár fülig érő szájjal, mint egy bólogatós kutyus figyelt. Pár perc elteltével a fejemben megszólalt a vészcsengő, jelezve, hogy még két összetett mondat van hátra, aztán a mondandómból teljes mértékben kifogyok. Kicsit lassítottam a beszédtempómon, de továbbra is töretlenül folytattam a monológomat. Éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem, pulzusszámom emelkedik, és hamarosan kiderül, hogy a tanár feleslegesen élvezkedett az előadásomon, képtelen vagyok a témát teljes mértékben kifejteni. Amikor az utolsó szó is elhagyta az ajkamat, szinte hallottam, ahogy koppant a pont a mondat végén. Időhúzás gyanánt vettem egy mély levegőt, úgy tettem, mintha egy szusszanásnyi szünetet tartanék, mielőtt folytatom. Értelemtől csillogó arckifejezéssel meredtem a tanár szemébe, de legbelül szétfeszített az ideg. A sóhajom kilégzési szakaszában hirtelen, váratlanul megszólalt a vizsgáztatóm: - Nagyon szép! Ilyen remek feleletet régen hallottam! Ne is folytassa, máris írom be az ötöst.
Azt hittem álmodom, mindez nem is velem történik meg. Gyors mozdulattal nyújtottam át az indexemet, félve attól, hogy meggondolja magát. De nem! Néhány másodperc múlva ott virított a csodálatos érdemjegy a kis fekete, keményfedelű könyvecskémben.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Lizi!
Ügyes;-) Nekem is voltak trükkjeim..., egyszer összefoglalom egy cikkben talán.
De a tied se rossz, 1/3 tudással 100%-os 5-ös, bravó!!!
Tetszett! Gratulálok!
Pinokkió
Ügyes;-) Nekem is voltak trükkjeim..., egyszer összefoglalom egy cikkben talán.
De a tied se rossz, 1/3 tudással 100%-os 5-ös, bravó!!!
Tetszett! Gratulálok!
Pinokkió