Nyár ( Barátaimnak szeretettel )
Látogatók száma: 46
Gyerekként megszoktam az évszakok ütemes váltakozását. Végig élhettem a természet alvását, majd újra éledését, s annak minden csodáját. Virágzását, porba hullását. Fehér lepelbe öltözését, majd friss üde zöldellő ébredését, annak minden gyönyörű valójával
Az életben valahogyan mi is így vagyunk ezzel, csak sokkal kevésbé látványosan.
Az anyaméhben, mint fehér lepelben készülünk az életre ébredésre, egy új kezdetre. Aztán a születésünk a tavasz, mely ezer színt, számunkra egy teljesen új világot a létet jelenti. Elindul a kikelet, a cseperedés, s nyílik az elménk a valóra.
Aztán ahogyan növünk és érünk megyünk a nyárba a virágzásba, az illatozásba a boldogságba, s ha megtaláljuk párunkat és egybe kelünk elérjük a nyár csúcspontját, a családosodást, a gyerekek meghozzák a nyár gyümölcseit. A boldogságunk ezer apró rezdülése eléri szinte tetőpontját.
" No igen van ahol néha besikerül pár vakvágány is, az lehet a tavasz csalfa tréfája, vagy a nyár heves forró fellobbanása, de előbb vagy utóbb valamilyen irányba, akár olykor a magányba is, de megtaláljuk lelkünk békéjét"
Az ősz a gyerekek felnevelődésével és életünk lassuló ütemével jön el. Amikor ezernyi általunk addig csak hallomásból ismert kór gyötri meg testünk és lelkünk.
Aztán éldegélünk hol jól,hol nyögve, de elvagyunk a többi öreg közt a rengetegbe.
A találkozók már nem sarki kávéházba, hanem orvosi rendelők várótermébe tevődik át.
Aztán ahogyan romlik az állapotunk egyre szűkebb helyre a kórházba, a látogatásokra.
Aztán valahogyan kinek így, kinek úgy, de beköszönt a tél, ami itt már nem egészen azt a fehér leplet jelenti, mely újjászületést hoz.
Ám az elmúlás nem áll meg, mert a körforgás megy tovább. Születnek újak, nevelődnek újabbak, és minden megy előlről a végéig.
Az életünk egy vonalon rajzolva röpke, bár néha hosszúnak és terhesnek érzünk olykor egy -egy percet, de ezen apró pillanatok ezernyi gyöngyszemeit kell úgy megélnünk, hogy az utolsó percek szépek és tartalmasak legyenek.Az emlékek okozzanak mosolyt, csaljanak arcunkra minden belső fájdalom ellenére derűt, mert a körülöttünk élők ebből az utolsó egy pillanatból ítélik meg addigi életünket.
A mosoly szép és jó életet takar. Kívánom, hogy mi mindannyian ilyen gyönyörű mosollyal köszönjünk majd el, ha eljön nagyon nagyon sokára a búcsú ideje.
A fájdalmainkat és a bús perceket mindig homokba írjuk, hogy az áradó víz könnyen elmoshassa, és a boldog perceket karcoljuk kőbe, hogy szívünkben mindig emlékezetesek maradjanak !
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi!
Az életet gyerekként kezdjük ebben nincs kivétel, a természetet felfedezzük, megcsodáljuk ki-ki a maga évszakát helyezi előtérbe. Úgy él, ahogy a lehetőségei adják, vagy azon túl... Én mindegyiket szeretem! A természet maga a csoda! Ezt soha nem szabadna elfelejteni!
Szépet alkottál!
Levezetted röviden azt, amiről valamennyien szívesen beszélünk, mélyen magunkba nézve a legszebb időszakainkat vetítetted előre... Aztán, amiről nem igazán szeretünk beszélni, kerülgetjük, mint macska a forró kását, ejtettél pár szót.
Valami kezdetnek egyszer vége lesz ezt mindannyian tudjuk. Ez így természetes!
Jó lenne úgy megélni a végét, ahogy levetítetted. Az emlékezés nem mindig fájdalommentes, mosolyra fakasztó. De félreteszem arra a kis időre a búbánatomat, ezt megígérem. :-)
Pussz,
Éva
Köszi, hogy olvastad. Tudod úgy gondolom a szépet kell szívünkben őrizgetni, hogy túlsegítsen bennünket a gondokon és a bajokon.Pár rossz dolog késztetett kis elmélkedésre, és csak összefoglaltam és leírtam.
Puszi Éva.
Az életet gyerekként kezdjük ebben nincs kivétel, a természetet felfedezzük, megcsodáljuk ki-ki a maga évszakát helyezi előtérbe. Úgy él, ahogy a lehetőségei adják, vagy azon túl... Én mindegyiket szeretem! A természet maga a csoda! Ezt soha nem szabadna elfelejteni!
Szépet alkottál!
Levezetted röviden azt, amiről valamennyien szívesen beszélünk, mélyen magunkba nézve a legszebb időszakainkat vetítetted előre... Aztán, amiről nem igazán szeretünk beszélni, kerülgetjük, mint macska a forró kását, ejtettél pár szót.
Valami kezdetnek egyszer vége lesz ezt mindannyian tudjuk. Ez így természetes!
Jó lenne úgy megélni a végét, ahogy levetítetted. Az emlékezés nem mindig fájdalommentes, mosolyra fakasztó. De félreteszem arra a kis időre a búbánatomat, ezt megígérem. :-)
Pussz,
Éva
még sokkal több dolgunk van a világon, mintsem az elmúlás felett elmélkedjünk!
Pussz: Yolla