újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Nyár ( Barátaimnak szeretettel )

2013. július 10. - Látogatók száma: 46

Gyerekként megszoktam az évszakok ütemes váltakozását. Végig élhettem a természet alvását, majd újra éledését, s annak minden csodáját. Virágzását, porba hullását. Fehér lepelbe öltözését, majd friss üde zöldellő ébredését, annak minden gyönyörű valójával

Az életben valahogyan mi is így vagyunk ezzel, csak sokkal kevésbé látványosan.
Az anyaméhben, mint fehér lepelben készülünk az életre ébredésre, egy új kezdetre. Aztán a születésünk a tavasz, mely ezer színt, számunkra egy teljesen új világot a létet jelenti. Elindul a kikelet, a cseperedés, s nyílik az elménk a valóra.
Aztán ahogyan növünk és érünk megyünk a nyárba a virágzásba, az illatozásba a boldogságba, s ha megtaláljuk párunkat és egybe kelünk elérjük a nyár csúcspontját, a családosodást, a gyerekek meghozzák a nyár gyümölcseit. A boldogságunk ezer apró rezdülése eléri szinte tetőpontját.

" No igen van ahol néha besikerül pár vakvágány is, az lehet a tavasz csalfa tréfája, vagy a nyár heves forró fellobbanása, de előbb vagy utóbb valamilyen irányba, akár olykor a magányba is, de megtaláljuk lelkünk békéjét"

Az ősz a gyerekek felnevelődésével és életünk lassuló ütemével jön el. Amikor ezernyi általunk addig csak hallomásból ismert kór gyötri meg testünk és lelkünk.
Aztán éldegélünk hol jól,hol nyögve, de elvagyunk a többi öreg közt a rengetegbe.
A találkozók már nem sarki kávéházba, hanem orvosi rendelők várótermébe tevődik át.
Aztán ahogyan romlik az állapotunk egyre szűkebb helyre a kórházba, a látogatásokra.
Aztán valahogyan kinek így, kinek úgy, de beköszönt a tél, ami itt már nem egészen azt a fehér leplet jelenti, mely újjászületést hoz.

Ám az elmúlás nem áll meg, mert a körforgás megy tovább. Születnek újak, nevelődnek újabbak, és minden megy előlről a végéig.

Az életünk egy vonalon rajzolva röpke, bár néha hosszúnak és terhesnek érzünk olykor egy -egy percet, de ezen apró pillanatok ezernyi gyöngyszemeit kell úgy megélnünk, hogy az utolsó percek szépek és tartalmasak legyenek.Az emlékek okozzanak mosolyt, csaljanak arcunkra minden belső fájdalom ellenére derűt, mert a körülöttünk élők ebből az utolsó egy pillanatból ítélik meg addigi életünket.
A mosoly szép és jó életet takar. Kívánom, hogy mi mindannyian ilyen gyönyörű mosollyal köszönjünk majd el, ha eljön nagyon nagyon sokára a búcsú ideje.
A fájdalmainkat és a bús perceket mindig homokba írjuk, hogy az áradó víz könnyen elmoshassa, és a boldog perceket karcoljuk kőbe, hogy szívünkben mindig emlékezetesek maradjanak !

A cikket írta: Divi Éva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. július 10. 13:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. július 10. 08:34

Szia Évi!

Az életet gyerekként kezdjük ebben nincs kivétel, a természetet felfedezzük, megcsodáljuk ki-ki a maga évszakát helyezi előtérbe. Úgy él, ahogy a lehetőségei adják, vagy azon túl... Én mindegyiket szeretem! A természet maga a csoda! Ezt soha nem szabadna elfelejteni!

Szépet alkottál!

Levezetted röviden azt, amiről valamennyien szívesen beszélünk, mélyen magunkba nézve a legszebb időszakainkat vetítetted előre... Aztán, amiről nem igazán szeretünk beszélni, kerülgetjük, mint macska a forró kását, ejtettél pár szót.
Valami kezdetnek egyszer vége lesz ezt mindannyian tudjuk. Ez így természetes!

Jó lenne úgy megélni a végét, ahogy levetítetted. Az emlékezés nem mindig fájdalommentes, mosolyra fakasztó. De félreteszem arra a kis időre a búbánatomat, ezt megígérem. :-)

Pussz,
Éva

Szia Évi !

Köszi, hogy olvastad. Tudod úgy gondolom a szépet kell szívünkben őrizgetni, hogy túlsegítsen bennünket a gondokon és a bajokon.Pár rossz dolog késztetett kis elmélkedésre, és csak összefoglaltam és leírtam.

Puszi Éva.
2013. július 10. 08:34
Szia Évi!

Az életet gyerekként kezdjük ebben nincs kivétel, a természetet felfedezzük, megcsodáljuk ki-ki a maga évszakát helyezi előtérbe. Úgy él, ahogy a lehetőségei adják, vagy azon túl... Én mindegyiket szeretem! A természet maga a csoda! Ezt soha nem szabadna elfelejteni!

Szépet alkottál!

Levezetted röviden azt, amiről valamennyien szívesen beszélünk, mélyen magunkba nézve a legszebb időszakainkat vetítetted előre... Aztán, amiről nem igazán szeretünk beszélni, kerülgetjük, mint macska a forró kását, ejtettél pár szót.
Valami kezdetnek egyszer vége lesz ezt mindannyian tudjuk. Ez így természetes!

Jó lenne úgy megélni a végét, ahogy levetítetted. Az emlékezés nem mindig fájdalommentes, mosolyra fakasztó. De félreteszem arra a kis időre a búbánatomat, ezt megígérem. :-)

Pussz,
Éva
2013. július 10. 07:58
Kedves Évi,

még sokkal több dolgunk van a világon, mintsem az elmúlás felett elmélkedjünk!

Pussz: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: