Orsolya és a feleségek. hu!
Látogatók száma: 94
Köszönöm a sorsnak, hogy ide vezérelt és hogy elfogadtatok olyannak amilyen vagyok!
A véletlen folytán kerültem ide a feleségek.hu – ra, egy katt és ennyi.
Mivel még nem voltam ilyen közösségben, s ez éppen akkor volt alakulóban, úgy gondoltam érdemes lesz maradnom. Elkezdtem olvasgatni a cikkeket, és bizony sokféle élettel találkoztam. A történetek sokszínűek, s azok ma is.
Kezdésnek megalakult csevegő, nagyon jó volt, és ma is az, mert az emberek tudnak beszélgetni, a később megalakuló klubok pedig még színesebbé tették az oldalt.
Minden vágyam az volt, hogy ha egyszer lehetőség lesz, klubot hozzak létre anyáknak, ez a kívánságom nem váratott soká magára…
Hamarosan teljesült az álmom, megnyílt az anyáknak szóló klub, aztán sorban a többi is megalakult! Persze nem felejtkezhetek el a fotópályázatról, szavazásokról és sok másról, ami még jobbá tette a közösség mindennapjait! Nem beszélve a pályázatokról, amik változatosak voltak és lesznek!
Az első cikkem "Vajon létezik" címmel született meg, s mivel életemben nem írtam még, féltem kicsit. Ma már tudom min kellett volna javítanom, de akkor még nem tudtam azt, amit ma már igen….
Aztán született egy „vers”, ami nem is vers volt, csak gondolatok, érzések, és ott kezdődött minden, akkor eldöntöttem, hogy tanulni fogok, elviseltem és elviselem a legkeményebb kritikát is!
Viszont amellett, hogy szeretném az írást tanulni, találtam még olyan dolgokat, amik hiányoztak életemből …
Rátaláltam az igaz barátságra, mely már a falakon túl is él, s nem engedem el!
Barátokat, akik rádöbbentettek arra, hogy az ember csak akkor értéktelen, ha ezt bemeséli magának, de az értékeinket meg kell találni, amelyek néha legbelül vannak elásva! De kitartottam, pedig voltak olyan helyzetek, hogy azt mondtam ennyi volt, hisz azért kaptam hideget és meleget egyaránt! Olyan is volt, hogy magam alatt voltam, de még egyes sors alkotta helyzetekben is segíteni tudtam nemcsak magamnak, hanem másoknak is!
Volt aki ki akart lépni vagy éppen megtette..., de a közösség ragaszkodása és az enyém segített abban, hogy soha ne adják föl, mint ahogy én sem tettem!
Szóval az elmúlt időszak számomra nagy változást hozott, s az oldal is nagyot fejlődött,
pedig nehéz volt elindítani, fölépíteni, de remélem tovább fog alakulni.
Igaz néha vannak ellentétek:
- Na de hol nincsenek, kérdem én?
- Nem vagyunk egyformák, szép is lenne a világ!
Sokat tanultam itt emberi, írási és minden téren, s bár ahhoz, hogy olyan írást adjak ki a kezemből, ami tényleg tökéletes, mondhatnám, nos ahhoz még sok idő kell. De nem adom föl, hiszen soha nem hátráltam meg! Megtanultam harcolni azért, amit szeretnék!
Köszönöm Feleségek.hu! Köszönöm barátaim!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én vagyok az első hsz-előd! Nagyon szertlek és nagyon szerettem veled együtt dolgozni az elmúlt egy évben. Rengeteg közös munkánk van ebben a lapban. Azért küzdöttünk, hogy egy jó társaságot alakítsunk ki. Az volt a célunk, hogy egy egymásért küzdő közösségünk legyen. Sokszor jó tanácsokkal láttuk el az éppen maga alatt lévő társainkat. Olyan barátságok szövődtek, amit "valakik", megírtak még anno nekünk, hogy nem léteznek!!! De mi megcsináltuk! Igenis nagyon sokan vagyunk barátok, akiknek ez a lap fontos, a mindennapjainkban ad egy kis biztatást. Vannak olyanok, akiknek csak a hitét adta vissza, hogy mégis számít, mégis ér valamit. És van akiknek ez volt az utolsó szalmaszál...
De azt hiszem nem hagyhatjuk abba, az az irány, amerre mentünk, az jó. Hogy vannak kisebb nagyobb zökkenők...?! Hát majd megint leküzdjük. Csináljuk tovább, együtt...
Most ennyi, és köszönöm a kitartó munkádat!
Pussz és nagy ölcsi,
Tündér
Tudom, hogy most Pinokkió következne, de kicsit beelőzöm, tudom, nem fog haragudni érte.:)
Tehát...Azt hiszem, ha legalább minden második ember olyan nyílt szívű, őszinte és becsületes, empatikus és kedves, tiszta lelkű lenne, amilyen Te vagy, akkor...ez talán nem is ez a Világ lenne...Ám Te, kedves Barátnőm, mindig ilyen fogsz maradni, mert ilyennek születtél, és ez csodálatos ezen a Világon!
Nagyon szépen megírtad, gratulálok! :)
Puszillak,
Ada
Valami hasonlót éreztem akkor, amikor le kellett írnom, mint most neked a gondolataimat. Nem is szaporítom a szót. Talán emlékszel még rá. A sok regisztrált közül mindössze három embertől kaptam rá észrevételt és további biztatást. :-)
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/felesegekhu_3786
Szépen megfogalmazott, hibátlan írás. Gratulálok.
Pussz,
Éva
Köszönöm a Te segítségedet is mindenbe, ha néha nem is értettünk vagy értünk egyet, akkor is egy közösséghez tartozunk!
Szép napot! Orsolya
Látom a lányok hamarabb értek ide:-)
Én csak annyit mondok, hogy egy remek embert ismertem meg benned. És köszönöm a sok segítséget, amit kaptam tőled!
Puszi, Pinokkió
Nagyon teszik az írásod! Gondolom mindnyájan jól érezzük magunkat itt! Örülök, hogy megismerhettelek, és mindenki mást is! Jó kis csapat, az biztos! :-))
Puszi
Csilla
Közben eszembe jutott, hogy a sok munka mellett, magunkat felejtettük el megünnepelni;-) 1 évesek vagyunk!
Majd az első naplóbejegyzésehez számítjuk a szülinapunkat!
Pussz,
Tündér
Szép délutánt kívánok mindenkinek! Orsolya
nagyon szépen leírtad, milyen is ez az oldal, s nagyon szeretem olvasni a történeteid, hisz olyan pozitív kicsengésűek
remélem, barátomként kisztelhetlek
:)
Ideértem én is, és azt kell mondja, minden szavaddal egyetértek. És Tündérrel is, aki azt mondta a legelső hsz-ben, hogy ez a lap már nem csak egy lap, amin írnak és olvasnak. Van, aki tanul, van, aki kapaszkodik. Én azt hiszem, mindkettőt teszem.
Nincs attól jobb érzés, mikor az ember hasznosnak érzi magát, mellette pedig igazi nagybetűs Barátokat talál, akik őszintén, érdek nélkül segítenek, ha bármi gondod van. Pedig vadidegenek vagyunk egymás számára, némelyikünk csak egy nick-név, mégis ugrásra készen állnak, ha segítségre van szükségünk.
Nem minden napunk egyforma, hisz nem is lehet, mégis itt vagyunk egymásnak.
Ha mellette pedig tanulhatunk a "nagyoktól" bármit is, hát az csak a hab a tortán.
Puszillak, Barátnőm!
Ölelésem elér hozzád: Orsolya
Magam is belecsöppentem a csapatba, de igyekeztem megtalálni a helyemet, és sokat gondolkodtam dolgokon, s teszem ezt a mai napig is. Nekem sem volt könnyű. AZ élet soha nem könnyű, vagy egyszerű, de meg kell tanulnunk elfogadni minden értékelő és jobbító gondolatot. Tudom nem könnyű. Sokat agyal az ember. Itt megismertük valamennyire egymás életét, sorsát. Sokszor igyekeztünk tanácsot adni a tőlünk telhető legjobb szándékkal és akarattal. Nem tudom mennyire sikerült. Csak bízni tudok a jóban. Én szívesen olvasok mindenkitől, s igyekszem nem kritizálni, hiszen magam sem vagyok jó, csak próbálkozó. A tökéletes az már könyvet ír, mi történeteket próbálunk elmesélni a napjainkból, vagy meséket adni az életből. Kitartásod és sokszínű érdeklődésed kincs a klub számára is, hiszen megkérdezel olyan dolgokat, miket sejted érdekelhet mást is, aki nem mer kérdezni. Én gratulálok a munkádhoz, s kívánok továbbra is sok kitartást. Maradok melletted, mint barát, társ, és segéd. Üdv És puszi Éva.
Baráti üdvözlettel: Orsolya