Orsolya és a feleségek. hu!
Látogatók száma: 94
Köszönöm a sorsnak, hogy ide vezérelt és hogy elfogadtatok olyannak amilyen vagyok!
A véletlen folytán kerültem ide a feleségek.hu – ra, egy katt és ennyi.
Mivel még nem voltam ilyen közösségben, s ez éppen akkor volt alakulóban, úgy gondoltam érdemes lesz maradnom. Elkezdtem olvasgatni a cikkeket, és bizony sokféle élettel találkoztam. A történetek sokszínűek, s azok ma is.
Kezdésnek megalakult csevegő, nagyon jó volt, és ma is az, mert az emberek tudnak beszélgetni, a később megalakuló klubok pedig még színesebbé tették az oldalt.
Minden vágyam az volt, hogy ha egyszer lehetőség lesz, klubot hozzak létre anyáknak, ez a kívánságom nem váratott soká magára…
Hamarosan teljesült az álmom, megnyílt az anyáknak szóló klub, aztán sorban a többi is megalakult! Persze nem felejtkezhetek el a fotópályázatról, szavazásokról és sok másról, ami még jobbá tette a közösség mindennapjait! Nem beszélve a pályázatokról, amik változatosak voltak és lesznek!
Az első cikkem "Vajon létezik" címmel született meg, s mivel életemben nem írtam még, féltem kicsit. Ma már tudom min kellett volna javítanom, de akkor még nem tudtam azt, amit ma már igen….
Aztán született egy „vers”, ami nem is vers volt, csak gondolatok, érzések, és ott kezdődött minden, akkor eldöntöttem, hogy tanulni fogok, elviseltem és elviselem a legkeményebb kritikát is!
Viszont amellett, hogy szeretném az írást tanulni, találtam még olyan dolgokat, amik hiányoztak életemből …
Rátaláltam az igaz barátságra, mely már a falakon túl is él, s nem engedem el!
Barátokat, akik rádöbbentettek arra, hogy az ember csak akkor értéktelen, ha ezt bemeséli magának, de az értékeinket meg kell találni, amelyek néha legbelül vannak elásva! De kitartottam, pedig voltak olyan helyzetek, hogy azt mondtam ennyi volt, hisz azért kaptam hideget és meleget egyaránt! Olyan is volt, hogy magam alatt voltam, de még egyes sors alkotta helyzetekben is segíteni tudtam nemcsak magamnak, hanem másoknak is!
Volt aki ki akart lépni vagy éppen megtette..., de a közösség ragaszkodása és az enyém segített abban, hogy soha ne adják föl, mint ahogy én sem tettem!
Szóval az elmúlt időszak számomra nagy változást hozott, s az oldal is nagyot fejlődött,
pedig nehéz volt elindítani, fölépíteni, de remélem tovább fog alakulni.
Igaz néha vannak ellentétek:
- Na de hol nincsenek, kérdem én?
- Nem vagyunk egyformák, szép is lenne a világ!
Sokat tanultam itt emberi, írási és minden téren, s bár ahhoz, hogy olyan írást adjak ki a kezemből, ami tényleg tökéletes, mondhatnám, nos ahhoz még sok idő kell. De nem adom föl, hiszen soha nem hátráltam meg! Megtanultam harcolni azért, amit szeretnék!
Köszönöm Feleségek.hu! Köszönöm barátaim!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon szépen megemlékeztél az egyéves évfordulódról! Csak gratulálni tudok! Az egész cikkedben a legszembetűnőbb a szívből jövő őszinteség, ami belőled árad.
Én nem olyan régen kerültem ide, erre az oldalra, de az első alkalommal, félve feltett cikkemre Te és Donna voltatok az elsők, akik hozzászólásotokkal és kedves biztatásotokkal ösztönöztetek arra, hogy bátran, szégyen nélkül merjem megosztani a fájdalmas történetemet. Neked azóta is szinte mindíg, mindenkihez van egy kedves szavad, amivel még a legbátortalanabb embert is arra biztatod, hogy írjon még akkor is, ha nem profi író, vagy költő, hiszen mindenki nem lehet az. Te, itt ezen a lapon egy szerető, gondos háziasszony szerepét töltöd be, aki barátként üdvözli az új embereket, figyelemmel kíséred a naplókba leírt eseményeket, fáradhatatlanul dolgozol a lapért, az emberekért, nem téve különbséget közöttük, hogy népszerű, vagy egy egyszerű kezdő az illető!
Köszönet érte Orsika!
Sok szeretettel:
heleenke
Köszönöm szavaidat! Legyen szép napod! Orsolya
Jó, hogy itt vagy! Maradj mindig olyan, mint eddig! Őszinte, nyílt szívű és szeretni való!
Nagyölelés: Nurse
Csodaszép napot kívánok mindenkinek! Millió pusz Orsolya
Szeretettel: Orsolya