újabb események régebbi események további események
08:42
Tündér válaszolt egy szavazásra
20:06
Új cikk került fel a weboldalra
16:30
L. Alexa új cikket töltött fel
13:23
Tündér módosította a naplóbejegyzését
13:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:52
Black Ice új cikket töltött fel
14:37
Anyu módosította a naplóbejegyzését
14:34
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
13:39
Ilona módosította a cikkét
13:35
Ilona új cikket töltött fel
09:40
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:31
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Janó új cikket töltött fel
16:40
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
13:21
Ilona új cikket töltött fel
07:50
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra

Osztálytalálkozó 13.

2010. szeptember 25. - Látogatók száma: 45

Odabenn ólmos fáradtság lett úrrá, mindenki nagyokat ásított, egyre-másra dőltek ki a sorból, lassan mély álomba kergette a társaságot a pazar vacsora, kit a székén, kit a nyugágyon, kit ültében a korlátnak dőlve ragadott el. Vera például minden szemérem nélkül terült el keresztben a padlón, akár egy lisztes zsák.
A hajó magányosan, háborítatlanul ringott, belepte a csillagfényes éjfüggöny.
Az asztalt már a legyek vették birtokba, az ételmaradék, a kenyérmorzsák kellő csalinak bizonyultak. A hangtalan térbe, mint üstdob az andalító szimfóniába, úgy robbant be egy cipőkoppanás. Tardosi a felső fedélzetről tekintett le a csendéletre, szemeiben dacos öröm vegyült a megtorlás sötét színével. Hirtelen ő lett a jacht kapitánya, uralkodhatott végre volt osztálytársain, és ennek minden édes cseppjét ki akarta élvezni; eddigi életének legnagyobb kalandja csupán annyi volt, amikor egyszer elromlott a lift az egyik városi irodaházban, és kénytelen volt felcaplatni gyalog a magas hivatalba. Most szüksége volt erre a pillanatnyi lázadásra, mielőtt újra visszazökkenne a való világba.
„Ám ha elalszol, lidérces álmaid lesznek, látomások a múltból” − idézte magában kedvenc bölcsességét. Figyelmesen lépkedett le a fehér acéllétrán, arcába suhintott a hűvös északi szél. Várta a hatást. − Isten küldötte vagyok, azért élek, hogy végrehajtsam akaratát! − ordította a némaságba, csak a madarak rebbentek fel ijedten a tetőről.
„Mindenáron nyomot hagyok a világban, mielőtt végleg elmennék! Micsoda szégyen lenne, ha az enyészet lenne sorsom!” – fejezte be belterjes monológját.

Váratlanul Halmos, az autóversenyző szólalt meg a sarokból, egy piros-fehér mentőövnek támaszkodva, mintha egy óriási palackból beszélne, valószínűleg gyerekkorában járt:
− Jönnek a vérszomjas rézbőrűek, megskalpolnak, törjük le a tollukat…
− Tudok repülni – hallatszott odébb Cecília vékony, sipító hangja −, szállok a levegőben… de én irtózom tőle, jaj, szedjetek ki… ki akarok szállni… túl gyors ez a körhinta… túl gyors… szédülök.
− Jó éjszakát, szép álmokat, kisfiam!… Szervusz, mama!… add vissza a babámat… adják vissza a gyereket, ő az enyém, az én lányom – forgolódott izzadtan ideiglenes alvóhelyén Júlia.
Láthatólag, szinte valamennyiüket rémálmok gyötörték, csupán Vera szuszogott a padlón jóízűen, úgy látszik az elkortyolt töméntelen ital immúnissá tette.
Tibor a közelben olyan fancsali képet vágott, mintha egy rábízott, angyali kisbaba éppen levizelte volna méregdrága zakóját. Képzelt szobájának falából vér szivárgott, hatalmas fogú koboldok, nagy orrú trollok fejezték le szeretett plüssmackóját, majd őt kezdték el kergetni, hogy mielőbb felfalhassák, rusnya kígyók tekergőztek szanaszét egyre közelebb a védtelen gyerekágyhoz.
− Segítség, meneküljetek! Menjen, ki merre lát! – kiáltott kísértetiesen a házigazda a tat homályából. − Ezek már az angyalok? − zúgtak a harangok a fejében.
Kiss tágra nyílt szemmel meredt a távolba, banditák üldözték napok óta a száraz sivatagban, a habzó ég alatt a kitikkadt, fiatal test mellett vízzel telt, robbanó virágok rohantak tova, mint megannyi délibáb.
Gabri-t csak egy valami foglalkoztatta: a spenótfőzelék, arcán égbekiáltó utálat ömlött szét.

Tardosi Tamás örömittas mosollyal dörzsölte tenyerét a kanapén. Most boldognak kellene lennie: Szent Antal tüze, az anyarozs ismét megtette hatását. A falusi pék kegyetlen bosszút eszelt ki. Még az otthoni műhelyében belesütötte a szelencéjében régóta őrzött kártevő gombát a rozskenyerekbe, alaposan felpakoltan érkezett a találkozóra. Nagyon is ismerte miféle hallucinációkat okoz már egy kevéske is ebből a pusztító növényi kórokozóból, valósággal megbolondítja azt, aki fogyasztott belőle, a gyengébbeket akár el is altathatja örökre, de ez az opció sem fogta vissza tettében. Hulljon a férgese – kívánta, majd az elégtételtől kielégülten ő is elbóbiskolt.

A cikket írta: leilaleslie

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 25. 22:16
Kedves leilaleslie! Érdekes az írásod várom a folytatást! Pályázat ugye? Jó megfogalmazod a történetet! Szép estét Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: