újabb események régebbi események további események
13:21
Ilona új cikket töltött fel
07:50
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába

Osztálytalálkozó 8.

2010. szeptember 10. - Látogatók száma: 47

Részlet Lili nyitva felejtett, félig titkos, kapcsos naplójából:

„Szeptember 10. kedd
Délelőtt Tibor elé mentem a Bíróságra, bár kedvem, na az nemigen volt hozzá. De a válása megért egy kevéske belvárosi autós tortúrát. Ha igazat állított eddig, akkor ez volt a hatodik válása, ami 43 évesen nem kis teljesítmény. Na, én aligha megyek hozzá ehhez a csélcsap figurához, még majd nekem is borítékos sorsjegyeket venne nászajándékba, mint a húgom esküvőjén. Csak ne lenne olyan csábos a fizimiskája, nehéz neki meg a szövegének ellenállni. Na, meg jólesett egy kis törődés a férjem hirtelen halála után. Az a lelki trauma, hogy nem született gyermekem, mára jócskán megkopott, még ha nyomtalanul sohasem múlhat el. Talán újra menjek férjhez? Na, na! Pechemre, folyton ilyen laza alakokkal hoz össze a sorsom. Ráadásul, utálok szakítani.
Vidáman befészkelte magát a kocsimba, naná, hogy nem sejthette mivel kedveskedek majd neki. Amikor közöltem vele, hogy találtam egy testhezálló munkát a számára a bátyámnál, menten ki akart szállni. Már amikor megismertem vele, munkanélküli segélyen tengődött, csupán egyetlen állandóság lakozik benne: kiegészítésképpen tőlem kér pénzt a szerencsejátékaihoz meg egyebekhez. Szerintem, már rég elfelejtette, milyen is dolgozni nap mint nap. Mindennap tapasztaltam, milyen ember is volt: csak úgy kalandvágyból leteremtette a szerinte naplopókat, mintha legalábbis valami főúr lenne, na a parkolóőr, a kalauz, a jegyvizsgáló, a benzinkutas, a szórólapos sem úszta meg verbális sértéseit. Sajátos ars poeticája szerint először tönkre kell tenni a meghódított nőket, hogy végezetül leparkolhasson az igazinál. A méltóság éppoly távol állt tőle, mint tőlem az igazi mellek.
Mindezt persze első találkozásunkkor nem sejthettem, az első benyomások tévútra vittek. Az a bizonyos megismerkedés naná, hogy levett a lábamról:
Egy hangulatos étterem vendégei voltunk, ettünk, ittunk kedvünkre. Az asztalnál ültünk vagy tízen, köztük én és az akkori barátom, ám legtöbbjüket nem is ismertem. Na, ilyen volt Tibor is, bár akkor még különösebb érzelmeket nem tápláltam iránta, de aztán valahogy mellette találtam magam, táncoltunk meg miegymás, a sok alkohol felszakította a gátlásokat mindenkiben. Amikor zárórát hirdettek, a mi szűkebb társaságunknál nem lehetett kétséges, hogy bemegyünk a belvárosba egy éjszakai mulatóba. Négyen bepattantunk egy taxiba, aztán uzsgyi. Gyorsan, bár rengeteget kanyarodva értünk célhoz, amikor kikecmeregtünk a szűk helyről, mögöttünk egy másik taxi fékezett sikítva, és legnagyobb elképedésemre Tibor szállt ki belőle enyhén dülöngélve, bárgyú vigyorral a képén. Azt már benn tudtam meg, hogy ő bizony tízszeres – minden nála lévő – pénzt ajánlott fel a sofőrnek, ha képes követni a mi kocsinkat az utcák szövevényén át. Na, így ismerkedtünk meg egy sajátos kis taxisüldözést követően. Mindez persze alaposan bizsergette a hiúságomat, naná, hogy ő ki is használta.

Szeptember 11. szerda
Keresztbe fekszem a családias hotel tóranéző szobájának franciaágyán. Tibor valahol pókerezik, fogalmam sincs, hol talált egy működő kaszinót ebben a bántóan kiürült városban. Pedig az idő remek, egész délután süttettem magam az indiánnyár áldásos napsugaraiban. Na persze, csakis magamnak tehetek szemrehányást, hogy így itt hagyott: én hoztam le tegnap a Balcsira. Valamiféle osztálytalálkozóra hivatalos pénteken, meg is lepődtem, hogy járt valamikor középiskolába is, na mindegy, nekem is jól esik egy kis ejtőzés, talán vasárnapig maradunk.
Pestről lefelé jövet az autópálya monotonitása kissé elbágyasztott minket, alig beszéltünk, bezzeg ő, amikor egy túlságosan is fiatal, vékony, barna lány, feszülő pólóban, csillogó kristályfülbevalóval stoppolt az út mellett már közel a tóhoz, rögtön felélénkült. Mit össze rimánkodott, hogy vegyük már fel szegénykét, mostantól élete végéig abban a hitben fog élni, merő féltékenységből hagytam ott a lányt az út szélén, pedig egyszerűen csak nem volt hely a hátsó ülésen. Most visszagondolva, csodálkoztam, amit a visszapillantóban láttam: ahogy túlhaladtunk a kicsikén, fogta a batyuját, és elviharzott az út mellől – na pláne, amikor ma reggel bejött a szobalány: felettébb hasonlított arra az útszélire…”

A cikket írta: leilaleslie

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 10. 20:13
Remélem nem esel a hálóba, és józanságod meggyőz arról, hogy ez nem a nyerő alak életedben.
Ahogy bemutatod egy igazi "here" aki él és semmi dolga.
Óvatosan! Már láttam ilyet, sajnos sokat.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: