Ötödik döbbenet

Látogatók száma: 93

Tizenhárom hónapra szereltem le, második gyermekünk, Balázs fiam érkezése miatt.

A döntés, hogy pártiskolára menjek, nem az enyém volt. A honvédségtől való leszerelésem után, visszakerültem korábbi munkahelyemre. Akkoriban ez természetes volt, a leszerelő katonákat tárt karokkal várták vissza. Talán, mert akit nem tört meg a két év, az fegyelmezettebbé vált, és irányíthatóvá. Két év hosszú idő, de a korábbi befektetés csak akkor térül meg, ha ébren tartják az emberben a becsvágyat. Tizenhárom hónapra szereltem le, második gyermekünk, Balázs fiam érkezése miatt. Decemberre már otthon voltam. A hazatérők előbb-utóbb beiskolázásra kerültek. Vagy valamilyen szakmai továbbképzésen vettek rész, vagy főiskola, egyetem várt rájuk, és a vállalatok szerződései, amellyel hosszabb távon biztosították maguknak a képzett, és elkötelezett munkaerőt. Így ment ez akkoriban. Engem a főosztályvezetőm keresett meg. Behívatott magához, és azonnal a tárgyra tért. Közölte velem, hogy a párt „fiatalítási” programot hirdetett, és ennek jegyében sok, képzett fiatalt várnak a soraikba. Engem is kiszemeltek, és felvettek a káderfejlesztési tervbe. Be kellene lépnem a pártba, cserébe beiskoláznak, és nyitva áll az út a szakmai-, vagy a politikai karrierem előtt. A meglepetéstől csak nehezen tudtam megszólalni. Biztosítottam a főnökömet arról, hogy megértettem, miről beszél, de alkalmatlannak tartom magam erre a feladatra. Ideológiai képzettségem nem megfelelő, vallásos nevelésben részesültem, még ministráltam is a Rózsák terei templomban, nem volt módom képezni magamat munkásmozgalmi téren. Láttam rajta, hogy ez a kifogás nem hatotta meg igazán, erről árulkodott széles mosolya. Biztosított róla, hogy találnak valami megoldást, aztán intett, hogy elmehetek. Hónapok teltek el, elmúlt a nyár, és én kaptam egy levelet a zuglói pártbizottságtól, hogy felvételt nyertem a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatára. Ősszel kezdődik az oktatás, és gratulálnak a sikeres felvételihez. A párttagságomról többé nem esett szó.

(Folyt. köv.)

Budapest, 2012. április

A cikket írta: Janó

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Janó!
Lehet csak a korom miatt nosztalgiázom Önnel, de minden sorát magam előtt látom. Kifejezően ír. Közben kissé a műfajon gondolkodtam... napló, emlékirat... de elbeszélő életrajznak titulálom. Remek!
Bokor

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Akkor rád is felnézek... :-) Volt egy barátom, aki mint te, ezt a sulit végezte el... Szerettem az előadásait, amikor történelemből okított bennünket a cégnél, nagyon érdekfeszítően tudta előadni... Ezt hol tanítják, nem tudom. Lehet, hogy erre születni kell?... Ha jobban a témára figyeltem volna, de én inkább rá... :-)
Az ő politikai karrierje ott lett vége, amikor felszámolták a céget... Más világ kezdődött... és a régieknek menniük kellett...

A biztató kezdett ellenére nekem nem volt politikai karrierem. De erről, majd később. Csak szépen, sorjában.

Üdv,
Janó

párbeszéd

Válasz erre: Tündér

Kedves Janó!

Köszönjük a bepillantást a régi világba!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Nem volt az olyan régen. :) Ma sincs másképp.

Üdv,
Janó