Pakolászás
Látogatók száma: 52
Az apró örömök is boldoggá teszik az embert..
Nagy öröm ért ma!
A borongós idő beálltával-aki keres, talál magának munkát a négy fal között is.Gondoltam, némi rendet teszek a szekrényekben, elpakolom az idejét múlta nyári cuccokat , helyüket az őszi-téli ruhadarabok foglalták el. Nálam ez mindig kétségbeejtő, mert ilyenkor jövök rá, hogy kb. tíz nőnek való ruhatárat őrízgetek, aminek a negyedét sem használom. De elég drága cuccok,-még elegáns "munkáskoromból", így sajnálom őket kidobni.
Pakolászás közben mindig eszembejut a szegény Tolnai Klárival készült utolsó interjú, amikor a riporternő megkérdezte, hogyan telnek egyedül a napjai? -Akkor már nem játszott szinházban. Klárika azt válaszolta: minden napra jut egy fiók, amit ki kell takarítani...A hideg napokon valahogy én is így vagyok.
De, hogy az örömömre térjek, húgom halála után,- a temetési és egyéb ügyeket intézve mindenhol szükség volt a születési anykönyvi kivonatára, amit hosszas keresés után találtunk meg.Miután a "viharok" elültek, gondoltam,-hogy az örökösöknek ne legyenek hasonló problémáik, én eleve előre elkészítem és elmondom majd, mit hol találnak. Tudtam, hogy egy dossziéban az összes családi iratot lefűztem, csak elő kell venni. Ekkor ért a borzasztó felismerés, hogy a dossziém szőrén-szálán eltünt, pár napig aludni sem tudtam miatta. Gyorsan írtam Miskolcra, hogy legalább a szül. anyakönyvről küldjenek másolatot. A levél feladása nem kis pénz volt, de választ a mai napig nemkaptam.
Aztán ma, a nagy pakolászásban a dohányzóasztal hátsó szegletében, rárakva egy nagydoboz régi fénykép,-megtaláltam!!
A derékfájásomat az utóbbi napok változó időjárása előhozta ugyan, de örömömben olyan győzelmi táncot lejtettem, hogy bárki megirigyelhetné.
Számomra az esetem tanulsága az, hogy egy bizonyos kor után mindent fel kell írni minimum két példányban és az egyik"felírt" példány mindig legyen az orrom előtt..
Ilona B.T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Klárikám, tulajdonképpen minden fontos, ami az életünkkel összefügg. Nem is annyira nekünk, hanem a nagy bürokráciának, mert most, vén fejjel tanultam meg azt, hogy papírok nélkül mit sem ér az élet. Arra senki nem kiváncsi, hogy mi jót vagy rosszat tettél életed folyamán, szenvedtél, vagy vitorláztál az Adrián, tanultál-e, képezted-e magad, sok lemondással gyerekeket neveltél-e...Ha nincs róla papírod, nem is vagy..Aztán,-ha valamikor nyugdíjba mégy, már a papírok közül sem sokra kíváncsiak..A lényeg, hogy az életünket "dokumentálni" kell..
A nyugdíjba menetelem az "érdekes" volt ...
Látod milyen gondos szülő volt a mi anyánk? Soha nem volt a születési anyakönyvi kivonatomra szükségem, anyu mégis tudta, amikor megőrizte nekem, hogy egyszer biztosan az lesz. El ne vesszen, ezért vigyázott rá...
Most csak viccesre fordítom a dolgot. A házassági anyakönyvi kivonatot még őrizgetem, és a lányom születési ... kivonatát is. Soha sem lehet tudni..., mikor lesz rá szükségem?
Tartogathat az élet még mindig némi meglepetést... :-) Miért érzem így? Bár ne következzen be!
Abban a korban vagyunk, amikor egyszer volt párunk is meglepetéssel szolgálhat. Nem feltétlenül saját akaratából... Elég szomorú lenne, ha ez bekövetkezne. De felkészült vagyok, mint ahogy sokan mások is - gondolom, velem azonos sorsú emberek...
Tudod ilyenkor csak azt sajnálom, ami lehetett volna, akikről nincs dokumentum, csak az én fejemben létezik. A meg nem születettek. Elég az!
Kedves Ilona!
Magam is sokat keresgélek, ezt-azt. Én fél úton - még mindig - a költözés miatt ...
De valami fontosat én is próbálok keresni, hátha nagy örömemben én is táncra tudok perdülni.
A kor nem ludas abban, ha nem találunk valamit - szerintem. Van fontossági sorrend, ez nálam új szokás. Nem tudok valamit elvégezni, vagy nem találok valamit, azt szoktam mondani: á, hagyom, ez most biztos nem fontos ... :)
puszi: Klári
Jó megőrizni a fontos dokumentumokat,csak aztán bizony fel kell jegyezni azt is hol őrizzük,mert ha sokáig nincs rá szükség elfelejtődik.Még idősnek sem kell lenni hozzá.Mert az agyunk szelektál és ami most nem fontos elfelejti.Aztán kutakodhatunk,amikor kellene és bizony nagy öröm,amikor előkerül az eltett dolog,legyen az bármi.
Puszi
Puszi
Az én születési anyakönyvi kivonatom is meg van, nekem is az anyukám őrizgette ...
Sőt én is őrzök valami nagyon régi, talán az apukám születéséről bejegyzést ...
Egy lapra vannak felírva a született gyerekek, egymás után ... No megkeresem, ha meglesz felteszem ... :)
Most csak viccesre fordítom a dolgot. A házassági anyakönyvi kivonatot még őrizgetem, és a lányom születési ... kivonatát is. Soha sem lehet tudni..., mikor lesz rá szükségem?
Tartogathat az élet még mindig némi meglepetést... :-) Miért érzem így? Bár ne következzen be!
Abban a korban vagyunk, amikor egyszer volt párunk is meglepetéssel szolgálhat. Nem feltétlenül saját akaratából... Elég szomorú lenne, ha ez bekövetkezne. De felkészült vagyok, mint ahogy sokan mások is - gondolom, velem azonos sorsú emberek...
Tudod ilyenkor csak azt sajnálom, ami lehetett volna, akikről nincs dokumentum, csak az én fejemben létezik. A meg nem születettek. Elég az!
Magam is sokat keresgélek, ezt-azt. Én fél úton - még mindig - a költözés miatt ...
De valami fontosat én is próbálok keresni, hátha nagy örömemben én is táncra tudok perdülni.
A kor nem ludas abban, ha nem találunk valamit - szerintem. Van fontossági sorrend, ez nálam új szokás. Nem tudok valamit elvégezni, vagy nem találok valamit, azt szoktam mondani: á, hagyom, ez most biztos nem fontos ... :)
puszi: Klári
Azt kívánom, hogy még sokáig őrizgesd... A születési anyakönyvi kivonat az egy fontos dokumentum. Szegény édesanyám őrizgette az enyémet és időben gondolt rá, hátha egyszer nekem is szükségem lesz rá, így hát odaadta. Egyszer biztosan...
Most, hogy említetted, körültekintőbben fogok magam is eljárni, de azért arra ügyeljünk, nehogy kiírjuk a hűtőszekrényre, hogy mit hol talál, megkönnyítve ezzel a dolgát arra illetéktelennek. :-)
Sőt én is őrzök valami nagyon régi, talán az apukám születéséről bejegyzést ...
Egy lapra vannak felírva a született gyerekek, egymás után ... No megkeresem, ha meglesz felteszem ... :)
Most, hogy említetted, körültekintőbben fogok magam is eljárni, de azért arra ügyeljünk, nehogy kiírjuk a hűtőszekrényre, hogy mit hol talál, megkönnyítve ezzel a dolgát arra illetéktelennek. :-)