újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

Példaképek nyomában (1. rész)

2012. február 21. - Látogatók száma: 49

Van példaképed? Kire nézel fel? Édesanyádra, édesapádra, testvéredre, egy közeli hozzátartozódra? Szerelmedre, legjobb barátodra? Esetleg egy tanárodra, egy híres emberre, egy gurura, vagy egy hétköznapinak tűnő, ámde bölcs ismerősödre?

Ahogy csodáljuk az egyik ember külső adottságait, ugyanúgy lehet irigylésre méltó egy másik ember nagyszerű személyisége. Az egyik nő azért sóhajt fel, mert olyan formás popsit akar, amilyen a barátnőjének van, egy másik inkább öreg tanára bölcsességét szeretné magáénak tudni.

Kimondva vagy kimondatlanul, mindenki magasztal, nagyra értékel valakit/valakiket. Vagy egy ember testesíti meg a számunkra eszményit, vagy több olyan személyt ismerünk, akiknek egy-egy pozitív tulajdonsága példaértékű. Abban nem hiszek, hogy van olyan ember, aki úgy, ahogy van maga a tökély, minden tekintetben kifogástalan, viszont több személyből össze lehetne gyúrni a tökéletes „példányt”.

A gyermek számára a szülő az első ideál. Érzelmi kötődése miatt a piciny fejével úgy képzeli, hogy az anyukája egy finom, bájos, kedves angyal, apukája pedig egy erőtől duzzadó, stabil, örökké támaszt nyújtó óriás. Aztán lassacskán a gyerek elkezd tisztán látni, elfogulatlanul, kívülről szemlélni az őseit, és észreveszi a hibáikat. Kiderül, hogy édesanyja kedvessége mögött rengeteg fájdalom bújik meg, édesapja pedig ereje fitogtatásával palástolja belső bizonytalanságát.

(folyt.köv.)

A cikket írta: Lizelotte

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 22. 15:03
Azt hiszem nekem nem volt, csak mindenkiből összeszedegettem, ami szimpatikus volt, de úgy kifejezetten egy nem volt.
2012. február 22. 10:19
Kedves Lizelotte!

Példaképeink is változnak, ahogyan mi magunk, de a szülők maradnak azok, akik. A gyökereink. Ezt pedig nem szabad elfelejtenünk.
Várjuk a folytatást.

Pussz, Tündér
2012. február 21. 21:18
Nagyon sok emberrel találkoztam életem során, akiket ezért, vagy azért csodáltam, felnéztem rájuk. Mivel te most a példaképek nyomát kutatod, ezért azt meg sem említem, hogy ugyanazokból, egykoron ki is tudtam ábrándulni. Nem lehet mindig egyformán pörögni. Igazán tökéletes ember szerintem nincs is...
De abban igazad van... két embert mégiscsak példaképemnek tekintek, és azok a szüleim voltak. :-)
2012. február 21. 20:15
Szia Lizi!
Igen, sokat csalódunk első példaképeinkben, de mikor öregszünk, rá kell jönnünk, hogy - többnyire - csak jóra néztünk fel.
Üdv, P.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: