Példaképek nyomában (1. rész)
Látogatók száma: 49
Van példaképed? Kire nézel fel? Édesanyádra, édesapádra, testvéredre, egy közeli hozzátartozódra? Szerelmedre, legjobb barátodra? Esetleg egy tanárodra, egy híres emberre, egy gurura, vagy egy hétköznapinak tűnő, ámde bölcs ismerősödre?
Ahogy csodáljuk az egyik ember külső adottságait, ugyanúgy lehet irigylésre méltó egy másik ember nagyszerű személyisége. Az egyik nő azért sóhajt fel, mert olyan formás popsit akar, amilyen a barátnőjének van, egy másik inkább öreg tanára bölcsességét szeretné magáénak tudni.
Kimondva vagy kimondatlanul, mindenki magasztal, nagyra értékel valakit/valakiket. Vagy egy ember testesíti meg a számunkra eszményit, vagy több olyan személyt ismerünk, akiknek egy-egy pozitív tulajdonsága példaértékű. Abban nem hiszek, hogy van olyan ember, aki úgy, ahogy van maga a tökély, minden tekintetben kifogástalan, viszont több személyből össze lehetne gyúrni a tökéletes „példányt”.
A gyermek számára a szülő az első ideál. Érzelmi kötődése miatt a piciny fejével úgy képzeli, hogy az anyukája egy finom, bájos, kedves angyal, apukája pedig egy erőtől duzzadó, stabil, örökké támaszt nyújtó óriás. Aztán lassacskán a gyerek elkezd tisztán látni, elfogulatlanul, kívülről szemlélni az őseit, és észreveszi a hibáikat. Kiderül, hogy édesanyja kedvessége mögött rengeteg fájdalom bújik meg, édesapja pedig ereje fitogtatásával palástolja belső bizonytalanságát.
(folyt.köv.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Példaképeink is változnak, ahogyan mi magunk, de a szülők maradnak azok, akik. A gyökereink. Ezt pedig nem szabad elfelejtenünk.
Várjuk a folytatást.
Pussz, Tündér
De abban igazad van... két embert mégiscsak példaképemnek tekintek, és azok a szüleim voltak. :-)
Igen, sokat csalódunk első példaképeinkben, de mikor öregszünk, rá kell jönnünk, hogy - többnyire - csak jóra néztünk fel.
Üdv, P.